Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4.1868.) 285 és Magyarország helyzete. Ez tökéletesen igaz: különböző', a mennyiben az egyik gazdagabb , a másik szegényebb; hanem azon közgazdasági axiómát, mely szerint előbb kell a jövedelmeket megnézni és azokhoz szabni a kiadásokat, egyátalában meg nem dönti sem a physikai, sem a financzialis különböző helyzet. Sőt ha választanom kellene auetoritások között és nem indulnék a magam logikáján, mindamellett, hogy t. barátom fogja ismerni, mily szives indulattal viseltettem mindig iránta, de ha arról volna szó, kit válaszszak a kettő közül financzialis kérdésekben vezéremül: engedje meg t. barátom, mégis csak inkább Thiers mellett szavaznék e részben és inkább az után indulnék, mint ő utána. Azt is tudom, hogy tisztelt barátom maga sem cselekszik ezen elv ellen. Hiszen ha gazdaságát nézi, meg vagyok győződve, hogy nem azt nézi előbb, mennyi kiadása lesz a jövő évben, hogy azokhoz alkalmazza jövedelmét; azt hiszem, hogy ő, ki oly kitüuő gazda, bizonyosan csak azt nézi előbb: jövedelmem ennyi, tehát fogok költhetni ennyit. És én azt hiszem, nekünk mint nemzetnek szintén igy kell tennünk: előbb meg kell néznünk, mi lesz jövedelmünk, s ahhoz fogjuk szabni kiadásainkat. Ha jövedelmünk több lesz, több kiadást is tebetendünk, tehetendünk oly dolgokra, melyek, nem mondom, hogy oly nélkülözhetlenek, hogy nélkülök elveszne az ország, de melyek arra szükségesek, hogyjövőre az országot erősitsék. Ott van a népnevelés, melyre ráfér még sok millió. Sajnálom, hogy ezúttal többet nem szavazhatunk rá, mint a mennyi elő van irányozva; ha többet adhatnánk, szivesen megszavaznók. Hallottam Pap Simon képviselő úrtól egy más inditványt, hogy t. i. minél inkább gazdálkodjunk és minél takarékosabban rendezzük el kiadásainkat. De kérem, mi nem praejudicálunk az által, hogy már most a földadót és a direct adókat megszavazzuk, ezen másik kérdésnek épen nem ; és azt hiszem, lesznek kérdések, melyekben együtt fogunk szavazni. Felemiitette például a képviselő úr a nyugdijakat. Erre nézve, meglehet, hogy az ő véleménye továbbmegy, mintáz enyim. De ehhez most tüzetesen nem szólok. Reménylem, a zborói kerületnek rettenthetlen képviselője e részben sokkal jobb fölvilágositásokat adhat neki e kérdésben, mint én. (Zajos tetszés ajohb oldalon, s derültség.) Ez azonban, mint mondom, fenmarad a jövőre, s majd ha a nyugdijak kérdése felmerülend, hozzá fogunk szólani. Mindazok után tehát, mik előttem felhozattak, egyátalában nem látom át, miért kellene a tanácskozás rendét felforgatni. Hiszen a kiadások is három hónap óta előttünk fekszenek, nem ugyan véglegesen formulázva, de ugy, mint a minisztertanács azokat megállapította. Jól tudjuk, hogy ezeket tartják a miniszterek szükségeseknek; azt is jól tudjuk, hogy a pénzügyi bizottság itt-ott valamit megváltoztatni, megtakaríthatni gondolt; tudjuk, hogy a háznak még mindig tökéletesen szabadságában álland azokon változtatásokat tenni; de azt is tudjuk, hogy e változtatások milliókra nem mehetnek. Tehát erre is némi praeliminare, s pedig meglehetősen szoros praeliminare fekszik előttünk ; és igy nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, menynyit fogunk kiadni. Tudjuk mi azt is, csak egy fél vagy egy millióval több vagy kevesebb lehet mindössze a különbség, de az átalános összeg körülbelül meg van állapítva. Tehát azt sem fogadhatom el, hogy e részben egészen sötétben volnánk, és olyant szavaznánk meg, miről tudomásunk nincs; mert a pénzügyminiszter úr igen lelkiismeretesen tette meg számadásait, kikalkulálta körülbelül, mennyivel érheti be; és szükség nélkül bizonyára nem akarja a népet terhelni. Ugyanazért a földadót, mely előttünk fekszik, nem változtatja meg, nem szállítja ugyan le, de nem is emeli föl; más oldalról keres e részben uj forrásokat, melyek ki fogják pótolni az ország több szükségletei fedezését; hanem ezen forrásból nem kíván többet. Ugyanazért a törvényjavaslatot én ugy, a mint előttünk fekszik, ugy mint azt a központi bizottság kezéből kaptuk, tökéletesen elégségesnek tartom arra. hogy azt az átalános discussio alapjául elfogadjuk. (Helyeslés a középen.) BeniCZky Gyula : Személyes ügyben szót kérek ! (Fölkiáltások jobbról : Nincs itt személyes kérdés ! Balról: Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ferencz képviselő úr azon állítását, mintha én ezen törvényjavaslatra mint törvényjavaslatra hatszor rászavaztam volna, mint valótlan hazugságot viszszautasitom. (Nagy zaj. Fölkiáltások : Ez inparlamentalis kifejezés! Rendre kell utasitani! Ez kocsmába való kifejezés! Elnök csenget. Halljuk az elnököt!) Elnök (üléséről fölemelkedve) : A t. képviselőház által rám ruházott elnöki kötelességemnél fogva a t. képviselő urnák ezen kifejezését, mint nem parlamentalist, rendre utasítom. (Zajos helyeslés a jobb oldalon) BeniCZky Gyula : Engedje meg a t. ház, hogy kimagyarázzam magamat. (Elénk fölkiáltások jobb felöl : Nem akarjuk hallgatni! Nem hallgatjuk! Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Képviselő úr ki akarja magát magyarázni : méltóztassanak őt kihallgatni. BeniCZky Gyula : Nem történt volna félreértés, ha elnök úr közbe nem szól. (Zaj. Halljuk!) Azt állítottam, hogy Pulszky képviselő úr azon állítása, mintha én ezen közösügyi munkálatra, már mint törvényjavaslatra, 5-ször-6-szor rászavazí-