Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

286 CCLIV. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Júliusé. 1868.) tam volna, valótlan; s azt állítom most is. Igaz, hogy mindaddig, mig ezen közösügyi operatum a 67-es bizottság elé terjesztetni rendeltetett, sőt még akkor is, midőn az határozati javaslat for­mában a ház elé terjesztetett, rá szavaztam. {Neve­tés.) Errare humánum est, elismerem; de ez még akkor nem volt törvényjavaslat. (Nevetés a jobb oldalon.) Még akkor benne volt azon két alapföl­tétel, mely engem megnyugtatott és melylyel meg tudtam nyugtatni választóimat. (Derültség) Nem akarok hosszas lenni; különben ezen eljárásomat épen a t. túlsó oldal pártconferentiáján is, midőn utolszor volt szerencsém ott jelen lenni, a meny­nyiben tőlem telt, kifejtettem. Csak azon két alapfeltételre emlékeztetem , melyek mindig hangsulyoztattak, melyekkel azokat, a kik ké­telyeket támasztottak a munkálat ellen, mindig capacitálni és megnyugtatni akartak. Az első feltétel, a 24. szakasz, igy hangzott : „Kijelent­jük azonban ünnepélyesen, hogy mind ez életbe nem léphet mindaddig, mig Magyarország teljes alkotmánya tettleg életbe nem lépett." A második feltétel pedig ez volt : „Kijelentjük, hogy életbe nem léphet, mig ő felsége többi tartományai al­kotmányos életet nem nyernek." (Felkiáltások jobb­ról : Ez mind megtörtént !) Midőn ezen határozati javaslat törvényjavaslat alakjában a ház asztalára tétetett és ezen két alapfeltétel mellőzve lőn, öröm­mel kaptam az alkalmon, hogy régen táplált meg­győződésemet követve, azon párttól elszakadjak. (Felkiáltások jobbról : Helyesen !) Pulszky Ferencz : (Nagy zaj. Jobbról : Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balról: Nem szólhat! Mások: Halljuk! Halljuk!) T. ház! Miután Be­niczky képviselőtársam azon kifejezést, melyet első fölhevülésében használt, visszavette. . . . Domahidy Ferencz : Nem vette vissza! (Elénk fölkiáltások : Igenis visszavette!) Pulszky Ferencz : . . . miután a maga el­járását ugy qualificálta, hogy azt meggyőződése szerint, miről soha sem kétkedtem, tökéletesen igazolta, a nélkül, hogy állításaimat erőtlenitette volna : azt gondolom, hogy ezen incidensnek vége van. (Helyeslés.) Berzenczey László : Soha sem állottam fel oly a propos, mint most. midőn Pulszky Fe­rencz után szólok, és csak arra kérem őt, számüze­tési társamat, ne nézzünk arra, mit és minőket tet­tünk ? mert akkor meg nagy utat fogunk tenni, és sokról fogunk beszélni olyanról, mit a világ külön­böző részeiben épen Pulszky úr nyílt helyeken beszélt. Uraim! én tán fogok komolyan szólani a tárgyhoz. (Derültség.) A miniszter úr azt monda, hogy ezen a tárgyban nem lehet kedélyesen be­szélni ; én tehát a komolyságot megtartom a lehe­tőségig ; mert vannak tárgyak, melyeknél az em­ber meggyőződése ellen jó képet csinál : bonne mine au mauvais jeu. Tudom tisztelni a statusbölcseséget. A mi bölcseségünk régen az volt, hogy a mi atyáink védték a hazát becsületükkel, verőkkel; a mostani statusmaxima, mjt, látom, haza hoztak sokan a delegatióból, az alkotmányvásár pénzzel. Pulszky úr hozott haza egy elvet és e házban ki is monda, t. i. Cobden szerint. Ha nem lett volna államadós­ság és annak következtében meg nem rázkódott volna az osztrák birodalom, Pulszky Ferencz soha se jött volna haza. Pulszky Ferencz : Sem Berzenczey! Berzenczey László : Sem Magyarország vissza nem nyerte volna szabadságát. Soha sem hittem volna, hogy Pulszky vagyakárki Magyar­országban vagy akár Ausztriában áldja az állam­adósságokat, mint a szabadság megmentőjét. (De­rültség.) Mi hazánkat, alkotmányunkat, a melyet atyáink vérrel és karddal védelmeztek, most meg­vásároltuk : mert fizetjük az adósságot. (Igaz ! Ugy van! a bal oldalról.) Mondják, rég lejárt a Brennusok ideje, hogy kardot vessünk a serpenyőbe: hanem annyit én is hallottam legalább, habár nem is vol­tam kenyeres pajtása Cobdennek, hogy a hol nincs, ne kereas (Derültség), hogy ne terheld ma­gadat több adóssággal, mint a mid van, mert ha nem fizetsz, akkor ebül jársz. (Derültség.) Ezt ta­nultam. Továbbá láttam, hogy mig sok uraink, kik­nek külföldön nagy creditjök volt, ezt igénybe is vették és nagy szerepet játszottak, azalatt otthoni birtokuk elpusztult. (Derültség.) Hogy mi a kül­föld előtt hitelt nyerjünk, költségvetésünk szerint mondják, hogy nincs deficit; aztán mégis, mikor 100 millióból marad 18 millió, ez már magában nagy deficit. (Közbeszól is a jobb oldalról : Az nem áll!) Azt mondják, mit beszél Thiers. Thiers be­szél bevételről és kiadásról, a mit Francziaország maga bevesz és kiad; holott mi eddig csak kiadá­sokról beszéltünk és beszélünk, melyeket mások számára ineassálunk, (Helyeslés bal felöl), és a me­lyeket hadügyre, államadósságra, földtehermente­sitésre százból 82 millióig már meghatároztak. Mondhatják tehát sokan, mire való az egész bajlódás a költségvetéssel ? hiszen tudjuk, hogy ugy sem jutunk czélhoz. Ezen okoskodás ugyan állana; hanem én azt mondom, hogy jobb tisztán kitenni a dolgot. Megengedem, talán ezen az utón nagyon gaz­dagok leszünk; én legalább tapasztaltam, hogy mikor az emigratióból hazajöttem, a kapunál mind­járt elém tartották az adóczédulát. (Derültség.) Én ugy látom, hogy a pénzügyi bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents