Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

284 CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnlius 4. 1868.) mindaddig, mig az országos költségvetés ezen ház­ban megszavazva nem leend, semmi más adónemek megszavazásába nem bocsátkozik, másrészt, ha ki nem mondja azt, a mit már tavaly kell vala kimon- , dania, hogy addig egyetlen ujonczot, egy krajczár adót meg nem szavaz, mig az állandó hadsereg le nem szállitatik és a magyar honvédelmi rendszer életbe léptetve nem lesz: akkor, uraim, nem feleltünk meg azon várakozásnak és azon reményeknek, me­lyeket a nemzet bennünk helyezett, mert arra csak- j ugyan nem kaptunk felhatalmazást, hogy a helyett, hogy a népnek terhein könnyitsünk, uj terheket ró- I junk vállaira akkor, mikor a mostaniakat sem képes j viselni. Feleljenek ezekért a nemzet előtt azok, a kik elég bátrak ily veszélyes játékot űzni, és meg : nem gondolják, hogy a háborúnál is veszélyesebb , folytonos fegyveres béke, mely a népeket utolsó krajczárjaiktól, sőt legkedvesebb kincseiktől, gyér- , mekeitől egy negyed századra fosztja meg, már | annyira elkeserítette őket, hogy kétségbeesésüknek i nemcsak minden pillanatban, mint a szappanbubo­rékok szétoszolható kormányok , de ingadozó tró­nok is eshetnek áldozatul és romjaik alá népeket | temethetnek. A magyar hadseregnek és józan alapokra ! fektetett, nemzeti, önálló, honvédelmi rendszer- I nek azonnali életbe léptetése és az államadósságok leszállítása tehát az egyedüli mód és eszköz Ma­gyarország és a birodalom megmentésére. így él­het csak a nemzet; de akarnia kell! Miután azonban a kormány az utolsó életkér­dést, az államadósságok leszállítását illetőleg semmi beható czélszerü tervet az országgyűlés elé mai napig sem terjesztett: a még mind eddig tanácskozás alá nem vett költségvetésnek bármily legbehatóbb átvizsgálása, megrostálása, sőt habár százezrek meggazdálkodása — még ha lehető volna is — hasztalan és fölösleges intézkedés, és csak egy csepp viz a tengerben, de czélra nem vezet soha. Itt tehát, uraim, hasz­talan fáradozunk, izzadunk, mert bátran merem állítani, hogy az emiitettem életkérdés gyökeres or­voslása nélkül, az adósságok felhői fokozatosan fog­nak tornyosulni és a belőlök leomló deficitek árjába Magyarország belefut, a melyből semmiféle erő­hatalom többé nem leend képes megmenteni, mint csak egyedüLáz Isten csodája. Miután tehát, uraim, már második évét éljük alkotmányos életünknek, de az országgyűlés és a magyar nemzet még költ­ségvetést nem látott: szeretném tudni, mi akadá­lyozza azt, hogy az egész költségvetés előbb ter­jesztessék az országgyűlés elé, mint ezen adórend­szer? és miután én ennek semmi akadályát nem látom, részemről, megvallom, abban, hogy ezen adókérdések előbb tárgyaltassanak és szavaztas­sanak meg, mintsem az országos költségvetésen keresztülmennénk és azt megszavaznók: belenyu­godni nem fogok, és arra nem szavazok. Pnlszky Ferenez: T. ház! Midőn az épen most szólott követtársam beszédét hallottam, egy­átalában nem tudtam, mi fekszik a ház előtt. Én ugy gondoltam, hogy a földadóról kell tanácskoz­nunk ; hallottam pedig egy hosszú, igen szép sujtá­sos beszédet a delegatióról, hadseregről és állam­adósságokról , mi mind a földadóhoz ugyan nem tartozik, hanem, ugy hiszem, hogy legalább — ha nem is egy nagy pártnak - de követtársunknak programmja. Politikai programmja e szerint az, hogy mi. kik egy oldalról Oroszország, más oldalról Poroszország által vétetünk körül, mindjárt küldjük haza a hadsereget; az összes államadósságokra nézve pedig azt mondjuk: mibankrottok vagyunk, nem fizetünk , nem adunk egy krajczárt sem. Meg kell vallanom, hogy politikai progammja nagyon egyszerű; de én azt semmikép el nem fogadhatom. Meglehet, eszemmel föl nem fog­hatom azon nagy államférfiúi bölcseséget; de ki kell jelentenem , hogy az értelmemmel semmiké­pen meg nem egyez, és azt hiszem, hogy az or­szágnak sem biztosságát, sem becsületét e módon meg nem óvjuk. (Tetszés jobbról.) A kérdés most ugy van előttünk, hogy — ha jól emlékszem — Beniczky képviselőtársunk azt hozta indítványba: vegyük előbb elő a budgetkiadáso­kat, mielőtt hozzászólnánk a bevételekhez. Erre nézve nem akartam kezdetben szólni, mert eszembe jutottak a közösügyi idők azon mézes hetei, mi­dőn szerencsém volt vele együtt itt ezen az olda­lon ülni; eszembe jutott, hogy ötször-hatszor sza­vazott rá ezen törvényjavaslatra különféle stádi­umaiban, és utoljára, midőn a végleges szavazásra került a sor, egyszerre felnyíltak szemei, átment a másik oldalra és ellenünk szavazott, [Nyugtalanság abaloldalon.)Tudva tehát, hogyt. képviselőtársam mily lelkiismeretesen szokta mindig meggyőződé­sét követni, látva, hogy capacitabilis, remélem, hogy szintoly hiven, mint megmaradt ezen az ol­dalon, meg fog maradni azon az oldalon is, és szint­úgy előbb-utóbb capacitalva lesz és vissza fog ke­rülni ide. (Élénk fdki Utasak bal felöl: Nem ide tarto­zik ! Rendre! Ez személyeskedés! Dologra!) Igen is ez a dologhoz tartozik: mert ezután felkelt Nógrád megye egy másik kerületének kö­vete és indokolta az indítványozónak ezen észre­vételeit. Indokolta pedig ugy, hogy azt mondta : ime! egy nagy államférfiú és financier — Thiers — azt mondja, hogy a jövedelmet kell előbb meg­vizsgálni, megszavazni és ahhoz kell azután a ki­adásokat alkalmazni. Ezen idézés logikáját ugyan fel nem fogtam, mert ezt épen én akartam fölhozni a tett indítvány ellenére; de azt mondta erre kö­vettársunk, hogy különböző ám Francziaország

Next

/
Thumbnails
Contents