Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

280 CCLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 4. 1868.) den képviselő felelős a hazának ezen eljárásért, hogy mi nem is ügyeltünk a szükségletre. Hogy és miképen járt el ez ügy körül más képviselő, azt nem tudom; de mivel én is felelős vagyok, tiszta lélekkel mondhatom, hogy mikor a pénzügyminiszter több hóval ezelőtt a költségvetést részleteivel bemutatta a háznak, e munkát figyelemmel olvastam, tartalma felett gondolkoztam: ebben láttam a roppant hiányokat és roppant szükségletet, mert nem mondok egyebet, hanem csak azt, mit maga a cultusminiszter is fájdalommal vallott be, hogy a népnevelésre alig jut két millió. (Felkiáltások: 200,000 forint!) Annál roszabb és szomorúbb helyzet. * Ugyanazon miniszteri munkából látom, hogy hazánkban az igazság kiszolgáltatása is mi szomorú helyzetben van. Oly országban, hol a közügyek jobban vannak rendezve, mint p. o. Angliában, tudom, hogy azon honpolgárokat, kik az igazság birái, százszorta jobban fizetik, mint nálunk, hol a bírák a miniszteri előterjesztés szerint is oly nyomorult fizetéssel vannak ellátva, hogy valóban szégyenli az ember magát, látván, hogy Magyarország az igazság oltárán szolgálókat mi silányul jutalmazza. (Igaz!) E szerint, a mit ő" hibául ró fel, hogy t. i. csak oly könnyedén szavazzuk meg az adókat, nem áll, mert fájdalommal vetjük azokat ki, és tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ha megvizsgáljuk a költségeket, akkor kénytelenek leszünk nem esak annyit, hanem — mondhatnám — még egyszer annyit kivetni az országra, ha szükségleteinket fedezni akarjuk. Ennélfogva én nem látok semmi hibát mostani eljárásunkban, mert ezt a szükség, a jelenlegi viszonyok elkerülhetlenné teszik. A mi illeti a földadót, mely tulajdonképen napirenden áll: én magammal tisztában vagyok az iránt, bár tudom, hogy sokan ellenkező nézetben vannak,hogy miután mind azt,ami az államban van. a mivel az ipar, kereskedelem és mesterség foglalkozik, maga a természet, a föld adja, és szerencsés az oly ország, mely az adó ezen eredeti és természetes alapját, t. i. a földadót ugy tudja rendezni, hogy ez minden költségeit fedezze az államnak, és igy mind azt, a mi az ipar, kereskedelem és tőkével kapcsolatban van, szabadon hagyja. Igen, t, ház, ez mint elv tisztán áll, erre minden országban, igy nálunk is törekedni kell; de ezt eddig egy állam sem valósíthatta, ezt elérni mi sem fogjuk soha: e miatt a mi más országokban megtörtént, nekünk is szükség a földadón kívül az ipart, mesterséget, kereskedést és a tőkét szintén adó alá vonni, annál inkább, mert azon tőke, melyet egy országban az ipar, mesterség s kereskedés a szabadság védelme alatt előteremt, többszörösen meghaladja az anyaföld nyers terményeinek értékét. Hanem ezt különösen oly országban, mint Magyarország, hol eddig csak a földbirtok tette a fővagyont, az ipar és mesterség kifejlesztve nem volt, ugy rendezni, hogy ez által a földmivelés ne szenvedjen, az ipar és gyárak fejlődése elősegittessék, törvény által valósítani nem oly könnyű és kisszerű munka, mint ezt több képviselőtársam képzeli. Ugyanazért, midőn ugy látom, hogy a pénzügyminiszter úr lépcsőzetesen törekszik ezen eszme valósítására, addig is, mig ezt elérhetnők, a törvényjavaslat tárgyalását kívánom, s az elhalasztás iránt tett inditványt nem pártolhatom. (Helyeslés jobb felöl.) Nagy IgnáCZ: T. ház! Én is azon nézetben vagyok, hogy a költségvetés beható átvizsgálása, megrostálása előtt más bárminemű adóknak megszavazásába nem bocsátkozhatunk. Hogy a t. kormány és a t. pénzügyminiszter úr a költségvetést nem örömest kívánja felvétetni, azt igen nagyon értem és megfoghatom, mert ezen költségvetés, uraim, szomorú, mondhatom, ijesztő képét tünteti föl a valónak: megdöbbenve kell látnunk belőle, hogy az eddigi adók, melyeket a 17 évi alkotmány-, jog- és szabadságtipró kormányok, a honpolgárok adóképességén rég tul csigáztak, és a melyeket maga az országgyűlés még 1866-ban is továbbra már elviselhetlennek mondott, nem csak, hogy nem kevesbedtek, de sőt inkább szaporodtak. Ennek folytán tartományi költségvetésünknek már első éve is — melyet a t. pénzügyminiszter úr államköltségvetésünk első évének helytelenül nevezett, mert államköltségvetése csak is az osztrák birodalom összes tariományainak van együttesen, melyet a delegatiók szavaznak meg, mig Magyarország, valamint a birodalomnak bármely legkisebb tartománya is, csakis tartományi költségvetés jogával bír, mert bevételeinek csakis a beíkezelésre szorított legfölebb !

/

s-dával rendelkezhetik: ez oly tény, melyet csak a legnagyobb elfogultság tagadhat — ismétlem tehát, hogy tartományi költségvetésünknek már első éve is deficittel kezdődik. De ha az általunk fizetendő adó esry részét hasznos beruházásokra fordithatnók,vagy ha deficitünk és a fölemelt adók oka beruházásokban rejlenek , nem szólaltam volna fel; de midőn látom, hogy ama 55 milliót tevő roppant összeg miatt, melyek az államadósságok kamataira és az egységes roppant állandó hadseregnek semmi hasznot, csak kárt okozó föntartására fizetünk, sem szellemi fejlődésünkre, sem földmivelésünk, iparunk, kereskedelmünk fölvirágoztatására beruházások nem