Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-254

CCL1V. ORSZÁGOS ÜLÉS.(Julias 4. 1868.) 281 történhetnek, mert a mi történik, az kölcsön és pedig drágán vásárolt kölcsön utján fedeztetik; midőn látom, hogy nemzeti intézeteink segélyezésére és tudományos czélokra csakis nyomorult 50,000 frtot, a népnevelésre pedig még nyomorultabb 200,000 frtot fordíthatunk, egyéb hasznos beruházások pedig nem hogy milliókra nem mennek, de százezerét sem tesznek: lehetetlen a haza jövője iránt kétségbe nem esnem. A népnevelés ügye kezünkbe van adva; de nincs mivel neveljük a népet, mert a rá valót elviszi a quota és az államadósság; volnának szárnyaink, de azokat a közös ügyek megnyirbálták. De még akkor sem szólaltam volna fel, ha a jövőt azon színben láthatnám, melyben azt a kormánynak és pártja egy részének láttatni kedve telik; de ha meggondoljuk, hogy a jövőre épitett remények bár ha egykor netán teljesülhetnének is, mind ez csak későn, s már csak akkor történhetnék meg, mikor az ország már egészen tönkre ment: lehetetlen el nem csüggednünk: mert nem is említve azt, hogy hazánk ipara annyira elmarad, hogy ínég magát Ausztriát is csak évtizedek múlva, a külföldet pedig valószínűleg soha utol nem érhetjük, arra, hogy iparunk, kereskedelmünk, földmívelésünk, szellemi fejlődésünk és a népnevelés felvirágozzék, 100 milliókra menő beruházások szükségeltetnek, ezekkel pedig, uraim, nem csak jelenleg nem bírunk, de jövőre sem fogunk birni: mert miből volna képes évenkint milliókra terjedő beruházásokat tenni oly ország, a melynek telek-és

; házbéradój'a tiszta jövedelmének 30°/

0-át teszi ? És ha csak eddig volna; de tessék még hozzászámítani a községi adókat vagyis a pótlékokat, melyek legkivált városokon a tiszta jövedelemnek ismét 15 — 20°/„-át teszik; s akkor, uraim, még csak a fele utján vagyunk, mert ott van a fogyasztási adó, százalék, bélyeg, dohány, só és a népeken Isten átkaként fekvő katonatartás és elszállásolás, pap, mester, a közvetett adóknak ezen százféle nemei, melyek még többre mennek a 30% egyenes adónál; és ha számításunkkal készen leszünk, ráfogunk jönni, hogy az adózók is tiszta jövedemöknek legalább két harmadával készen vannak, s a kinek száz forint tiszta jövedelme van, az ebből legalább hatvan forintot &Á országnak fizet, vagyis igazabban mondva, az országnak csak mintegy 25 frtot, a közösügyes delegatiós birodalomnak pedig még ezen felül legalább 35 % -ot. A ki azonban azt hinné, hogy a 100 frt tiszta jövedelemből körülbelül megmaradt 40 frt most már J az adózónak sajátja, az nagyon csalódnék: mert! tudnia hell, hogy a 17 éven át egymást felváltott átkos kormányok által reánk rótt terhek már csak is a vagyon tőkéjének megiámadása és megterhe- j lése által voltak fedezhetők. Hogy a pusztító el- ! KÉPV. H. NAPLÓ 186

5

/

e

. vm. lenség módjára eszközölt katonai esecutiótól a nyomorult adózó menekülhessen, kénytelen volt 50—100—200 perczentnyi kölcsönt venni fel, és pedig többnyire oly istenfélő polgártársaktól, kik a közjóra áldozni soha sem szoktak, de a községeket és azok lakóit nadályok módjára szívják ki, s mindig kéznél vannak mindaddig, míg az általók kiszemelt áldozat utolsó vánkosa is dobra nem kerül. Méltóztassanak most ezen kölcsönök roppant kamatait a 60%-ra menő egyenes és görbe adókhoz hozzászámítani, és könnyen ki fog tűnni, hogy a mi az adózók egy nevezetes részének tiszta jövedelműi megmarad, azt bátran oda adhatja a barátoknak. Egyébiránt vannak esetek, t. ház, midőn a hon polgárai a haza megmentése végett nem csak egész évi tiszta jövedelmüket, de még ennél sokkal többet készek áldozni; de arra, hogy a honpolgárok békés időben, rendes körülmények közt tiszta jövedelmüknek felét, sőt két harmad részét adó fejében az államnak fizetni kénytelenittessenek, Európának sem müveit, sem műveletlen országaiban, de az egész világon példa nincs. Ily szomorú rendkívüli helyzetben van jelenleg, uraim, Magyarország, s épen ez az oka, a miért jövője felett kétségbe nem esnünk majdnem lehetetlen. Midőn a költségvetés szomorú siralmas alakjára tekintek, nem okozom a kormányt, sem a pénzügyminiszter urat, [mert ők az adott helyzetben a jelen viszonyok között megtették, a mit tehettek; de miként gazdálkodjék egy kormány ott, hol az országnak egész évi egyenes adója nem elég azon összegre, melyet évenkint Bécsbe kell küldeni, a mi kevés pedig megmarad, azzal azt sem tudja, hogy a sok égető szükség közül melyiket fedezze? hanem igenis okozom a kormányt és pártját az előzményekért, (Zaj) a melyeknek egyéb következményei nem is lehettek, a miért nagylelkűségét tanúsítani akarva, oly terheket rótt a nemzet vállaira, a nélkül, hogy a birodalom másik felén segített volna, a melyek alatt össze kell roskadnia. Ha pedig a birodalom másik felén csakugyan segített volna, ezt, ha szabad egy kissé drastikus hasonlattal élnem , csak azAesopus mesejébeli kecskeként tehette, a mely a kútba ereszkedett, hogy a beléesett rókát megmentse, A róka a kecske hátán és szarvain keresztül megmenekült, de a kecske a kútban maradt. Ott, hol egy nemzet lételéről, életéről van szó, nagylelküsködni több a hibánál. Okozom továbbá, uraim, a kormányt és pártját azért, mert közös had-, pénz- és kereskedelmi ügyet alkotott, a melyeket parlamentalis kormány keretébe beiileszteni, beerőszakolm akarni merő képtelenség: képtelenség azért, mert azon miniszterek nem az országgyűlésnek, hanem csak 36