Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-252
254 OCLII. ORSZÁGOS ÜLI igazolta itt a kormány eljárását, hogy egy szavát megczáfolni nem lehet; és valósággal bűn lenne, ha mi itt, mint a nemzet képviselői, magát a bűnt és a rendbontást, a törvény iránti tiszteletlenséget itt pártolnók. Tehát, mondom, nem akartam szólani ; de már most, ha csakugyan még mások tovább akarják ezen ügyet vitatni, engedjék meg, hogy én is szóljak; és midőn szólok, engedjen meg nem igen nagy része a t. háznak, hanem azok, a kik talán magokra magyarázhatnák, ha netalán rövid beszédemet azzal kezdem: „Quo usque tandem Catilina abutere patientia nostra ?" [Nevetés.) Mert, t. ház. elveszett ezen nap, elveszett már több nap is : és miért ? Mert a háznak bal és jobb oldala nem mondja ki azt, a mi lelkének fáj. Fáj mindnyájunknak, hogy ilyen mellékes kérdésekkel napokat elvesztegettünk, midőn mindenki forrón kívánja és bizonyosan óhajtja, hogy tegyünk valamit, és semmit sem teszünk a közügyre, a hazára nézve. (Dologra! halról.) Annál inkább szólok én ily hangon, mert egy képviselőtársam olyforma eszmét fejtett ki, hogy ezen eljárás emlékeztet minket a Carafa és Haynau idejére. Igen is akkor áll majd be a Carafa és Haynau ideje, ha 300 képviselőnek óhajtását 20—25 kéj> viselő mesterségesen kicsinált tervvel kijátszhatja, és nem engedi, hogy létrejőjön, mit 300 képviselő óhajt: akkor bizonyosan áll az, hogy eljön az, a mit Carafa előidézett. (Elénk helyeslés jobbról. Eláll! halról.) Engedje meg a t. ház, ha én bátor vagyok alázatos véleményemet kimondani, hogy ezen nap nem veszett el a hazára nézve, habár semmit se tettünk a közügyekre: mert megás tettünk valamit. Megvallom, rettenetes nagy hiány és kár, hogy a ház szabályai részletesen nem rendelkeznek az interpellatiókra nézve ; ntm rendelkeznek arról, hogy mikor a miniszter felel valamely interpellatióra, mi történjék akkor? Ha azt óhajtja a ház, hogy többször hasonló események ne álljanak elő, mit tegyünk? Valóban óhajtanám, hogy öt-hat tagból álló küldöttség neveztessék ki, mely a ház szabályainak ezen hiányát pótolja ki. (Dologra!) Almásy Sándor : T. ház! Mindenekelőtt az előttem szóló Zsarnay Imre képviselőtársamnak azon megjeg}'zést teszem az időelvesztegetésre nézve, hogy midőn a polgároknak szabadságáról vagy netalán történhető visszaélésekről kérdés történik, ez soha sem elvesztegetett idő; hanem midőn a képviselő olyas valamit indítványoz, a mi ki sem vihető, és midőn a házszabályok kiigazítását indítványozza; az az elvesztegetett idő. Besze János képviselő úr felhozta, hogy az 1867-ki törvények törvények, és azok ellen félszóS. (Jnlius 1. 1868.) lalni nem szabad. (Felkiáltások : Nem azt mondta !) Szóval, hogy azokat roszaknak, károsaknak nem szabad mondani, mert azok fenállnak és tiszteletben kell tartani. Egy SZÓ : Nem szabad izgatni! Almásy Sándor : Én azt válaszolom erre, hogy alkotmányos országban minden alkotmányos polgárnak joga van és kötelessége, hogy ha roszaknak hiszi a törvényeket, azok ellen felszólaljon, azuk ellen párthíveket szerezzen s azokat megváltoztassa, törvényes korlátok között mindig. Uraim, azt tették önök az 1848-ki törvények ellen — bár helytelenül nézetem szerint — a mit mi teszünk az 1867-ki törvények ellen, habár az önök nézete szerint talán helytelenül, de jogosan. Azt tetszett továbbá mondani, hogy 1849-ben, ha afenálló törvények ellen felszóltak volna, hogy roszak, kárhozatosak, bizonyosan talán akasztófa lett volna a jutalom. Valóban nem tudom, hogy ezt miből következtetik ? mert oly kormányról, mely egy katastrofa, a forradalom idején a leghumánusabb módon járt el a haza ellen vétkezőkkel, valósággal vétek ilyet föltenni. {Nagy zaj.) Most megjegyzem arra, a mi a miniszter úr előadását illeti, habár belügyminiszter úr előadása szerint Asztalost el kellett volna fogatni lázitásért, mert kiáltványa olyan volt — én ugyan soha se láttam, nem olvastam — [Derültség. A ki hiszi!) de ha olyan volt, azt kérdem : miért nem történ*" meg elfogatása előbb? miért engedték, hogy Félegyházára menjen ? mert az előbb történt. A miniszter úr azt mondja : elfogatott, mert Félegyházára, a felszólításnak nem engedve, elment, és újra népgyűlést hivott össze. Ennélfogva két okból fogatott el, és így nem tudom, hogy melyik okból ? Miután a kormány az iratokat elő nem terjesztette, a felelet pedig ki nem elégít, az ügy pedig a törvényszék előtt van : a többibe belenyugszom; de a felelet ki nem elégít. (Nevetés jobbról.) Berzenczey László : Én röviden akarok egy pár szót szólani. Én átalábau nem szeretem a nagy kitételeket, melyeket itt hallottam. Ilyen, hogy megvannak az 1867-iki törvények, azoktól várjuk a nemzet boldogságát. En nem szeretem az ilyen nagy phrasisokat. Azt, a mit Nyáry Pál képviselőtársam mondott, helyeslem bizonyos pontig. Azt mondotta, hogy az interpellatióra adott felelet következtében ezen tárgyat tárgyalni nem lehet. Magam is azt mondom, hogy nem lehet, mert meg kell elégednünk azon felelettel, melyet a miniszter adott. Hanem ahhoz van joga a háznak, hogy ha tárgyalni akarja, nem interpellatio rendén, hanem külön tárgyalás rendén. mondom, van joga