Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

250 CCLI1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Juiius 1. 1868.) szerint a kormánynak eljárását egészben vagy részben hibásnak vagy hiányosnak tartom. Az imént arról tettem volt említést, hogy a t. miniszter úr Asztalos Jánosnak Félegyházán egy óráig tartott lázitó beszédét adta okául elfogatásának. Már most hivatkozom a birónak az előttem fekvő, és pedig a hivatalos lapból idézett jelentésére, mely szerint, mondom, hogy ezen körülmény akképen, miként azt a miniszter úr előadta, ki nem tűnik. Ezen jelentésben ugyanis az mondatik, hogy a hely szinén jelenlevő rendőrszolgák és biztosok azt mondják, hogy Asztalos vagy százötven hiveinek szónoklatot, felolvasást tartván, meghagyta nekik, hogy egyszersmind 100 ember számára szállást készítsenek azok részére, kik Pestről és az alvidékről a demokrata kör ünnepélyére általa meghivattak Félegyházára: de arról, hogy ottan valami lázitó beszéd tartatott vagy rendbomlás történt volna, nem szóluak; sőt inkább azt mondják, hogy midőn a csendbiztos és rendőrszolgák, mint magát a biró kifejezi, Asztalost a szekérre kikavolták. ott a nép csendességben maradt. Itt tehát semmi lázadásról vagy lazításról szó nincs, és igy a miniszter úr válaszának ezen része nem lehet kielégítő. Mikép fejlődtek azon események. melyek azon vérengzést előidézték, mely egy honpolgárnak halálával végződött: mind annak, már az imént mondtam, részletes előadásába nem akarok bocsátkozni; hanem áttérek arra, a mit miniszter lír az elfogottakról mondott. Azt monda ugyanis, hogy a további vizsgálatból az sült ki, hogy Asztalos János hűtlenségi bün miatt perbe idézendő; de a félegyházi biró ezt akkor nem tudhatta, mert akkor még ily vád ellene nem emeltetett; és ha nem tudta, mi jogosította őt fel arra. hogy Asztalos Jánost akkor, mikor ellene hűtlenségi vád még nem létezett, befogassa ? Es, mint már mondám, nézetem szerint ez nem jogositott elfogatás, és nem az Asztalosféle proclamatio idézte azon zavart, mely vérengzést okozott és egy honpolgár életébe került. Mindezekre nézve bővebb felvilágosítást fogtak volna adni azon irományok, melyeknek előterjesztésére kértem a miniszter urat. Azt mondja a miniszter úr, hogy ezen irományokat csak akkor fogná a ház asztalára letenni, ha azt a t. ház többsége ugy határozná. Azon joga, hogy a miniszter úr a ház többségének határozatára hivatkozzék, neki minden kérdésben megvan; még azon esetben is, ha én interpellatiót intézek a kormányhoz és a kormány azt hiszi, hogy a közügy, közszolgálat azt kívánja, hogy ő ezen interpellatióra ne válaszoljon, én pedig mégis kívánom, hogy válaszoljon: joga van a miniszter urnák a ház többségére hivatkozni, és elhatároztatni a ház által. vajon kiváuja-e, hogy aí interpellatióra válaszoljon? Annál inkább van joga a ház többségére hivatkozni, ha okmányok közlése kívántatik. Én mindezt szívesen elismerem, mert nem kívánok a kormánytól többet, mint a mit hitem szerint egy parlamentábs kormánytói megkívánni jogosan lehet. Ha tehát a t. ház nem kívánja, hogy az irományok a miniszter úr által a háznak előterjesztessenek, természetesen azt nem sürgethetem tovább. Kérésemet csak azért sürgettem, mert hittem, hogy a kormánynak és magának az országnak is érdekében van, hogy midőn ily esemény történik s az a hirlapok által mindenféle módon adatik elő, hogy az világosan kiderüljön; világosan ítélni pedig a felett, vajon a kormány és a kormány közegeinek eljárása helyes volt-e vagy nem'? csak akkor lehetne, ha ezen irományok, t. i. a levelezés és a jelentések, a ház elé terjesztettek volna. En tehát a miniszter úrra magára bizom megitélni, vajon ezen okmányok a kormány érdekében közlendők legyenek-e vagy sem? Én azt hiszem, hogy igenis: azért részemről ujolag is kérem a t. miniszter urat, ne méltóztassék azon felvilágosítást tőlünk megvonni, a mely a házat, mely a nemzetet azon helyzetbe teheti, hogy helyes Ítéletet mondhasson arról, ha vajon a kormány eljárása helyes vagy jogos volt-e'? A mi azokat illeti, kik a miniszter úr kijelentése szerint perbe vannak fogva a királyi tábla előtt: ezek ügyéhez most hozzászólani természetesen nincs idő: mert ha a per folyamatba tétetett, akkor a dolog a bíróságok előtt van, s csak későbben lehet alkalom rá, hogy a képviselőház felügyeletet és ellenőrködést gyakorol a felett, vajon a végrehajtó hatalom ugy gyakorolta-e hatáskörét, mint az a törvények által rendeltetik? A mi már most magát a dolgot illeti, én részemről sem határozati, sem törvényjavaslatot, sem semmiféle indítványt e tárgyban beadni nem akarok. Csak azt kívántam, diogy a dolog felderittessék, hogy a dolog tisztában legyen, hogy a tényállást a t. ház és az egész ország ismerje. Ha a miniszter úr további felviláo-ositást nem ad, ám feleljen a közvéleménynek; ha a közvélemény megelégszik ezen felvilágosítással: nekem a közvélemény ítélete ellen semmi kifogásom nem lehet. (Heyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügy ér: T. képviselőház! A mennyiben Simonyi Ernő képviselőtársunkat a belügyminiszter úr válasza nem egészen elégítette ki, amennyiben t. i. vannak némely pontok, melyekre nézve ő felvilágosítást, tájékozást magának nem bírt meríteni: csak ezen pontokra vonatkozólag leszek bátor némely részleteket elmondani. [Halljuk!) Egy kérdést intéz a t. képviselő úr a minisz-