Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-252
CCLII. ORSZÁGOS TJLES. (Július 1. 1868.) 247 bizonyos rétegében hasonló izgatottság uralkodott, 14 egyén fogatott el, miről a jelentés hozzám az erre vonatkozó iratokkal együtt felterjesztetett. Ezen iratokat szintén közöltem a királyi ügyek igazgatójával, ki azonban kijelentvén, hogy ezen tények nem olyanok, melyek criminalis eljárást,, annál kevésbbé pedig a nóta esetét vonhatnák magok után , hanem csak rendőri utón lennének megféryitendők, oda u'asitottam Csongrád megye alispánját, hogy saját hatáskörében intézze el az ügyet, és a mennyiben az illetők még elfogva volnának, ha különben a csend nincs megháborítva, szabad lábra helyeztessenek. Volt még két elfogott egyéniség: egyik Kecskemétről Császár nevezetű, a másik valami Fodor nevű. Szegedről, kik szintén az illető hatóság utján vonattak vizsgálat alá és fenyíttettek meg. Tehát ama két egyénen, Asztalos Jánoson és Madarász Vilmoson kívül, kik ellen notae per indíttatott, és a félegyházi elítélteken kivül, tudtommal jelenleg elfogva senki sinc<. Ezeknek egész átalánosságban való előadására érzem magamat hivatva képviselő úr interpellatiója folytán; azon kívánságának és követelésének azonban, hogy ez ügyre vonatkozó minden iratokat és jelentéseket, actákat és leveleket, melyek a polgári hatósággal s a katonai hadparancsnokságtól folytak, a ház asztalára letegyem: eleget tenni csak akkor fogom magamat kötelesnek érezni,ha a t. ház többsége ezt elhatározza. {Elénk helyeslés.) Akkor fogok ezen interpellatióba némileg vallató modorban foglalt pontosatokra részletesen válaszolni. (Zajos helyesli*.) Mindaddig azonban, míg a t. ház ezt el nem határozta, ezek részletes előterjesztésére magamat kötelesnek nem érzem. (Élénk hely sléf m ) Sillionyi ErnÖ : Engedje meg, t. ház, hogy mindenekelőtt megköszönjem a t. belügyminiszter urnák azon udvarias modorát, melyben interpellatiómra, kérdéseimre válaszolni méltóztatott. Én azt tartom, hogy az nterpellatióknaknem az czélja, hogy a minisztert boszanfsák, hanem az, hogy felderitsék az ü ; yet, mely addig felderítve nem volt, és constatálják a valódi tényállást. Igaz, hogy vannak kérdések, melyek néha boszantják a minisztert; de a miniszternek a többek közt azon tulajdonsággal is kell birnia, hogy türelmét soha el ne veszítse, hogy jó kedvét mindenkor megtartsa. (Derültség.) Én tehát nagy köszönettel tartozom a belügyér urnák, hogy kérdéseimre oly udvariasan válaszolt. De megvallom, az általa adott feleletek nem voltak mindenben k'elégitó'k. Vannak oly kérdések, melyek a miniszter úr válasza által felderítve nincsenek. A félegyházi biró jelentéséből —nem szeretek, mint mondám, egyoldalú okmányra hivatkozni, hanem ez levén az egyedüli hivatalos okmány, mely előttem ismeretes, erre hivatkozom—• e jelentésbőltehát az tűnik ki, hogy Félegyházán Asztalos János demokrata kört akart alakítani, és hogy az ottani biró az iránt vett volna felsőbb helyről rendeletet, hogy e demokrata körnek alakítását megakadályozza. Erre nézve t. belügyminiszter úr nem méltóztatott válaszolni; csak azt mondta, hogy Asztalos János proclamatiókat bocsátott ki, melyek a közvádló által oíyaknak találtattak, hogy a sajtóbiróság előtt a kibocsátó ellen sajtóbirósági kereset volt indítandó. Ezen proclamatióknak tehát a sajtótörvények értelmében elkobzását rendelte el a kormány, a mi, ha a proclamatiókat veszélyeseknek tartotta, törvény szerint helyes eljárás volt. De nem látom, hogy ezzel micsoda összefüggésben van a demokrata kör czélzott alakításának megakadályoztatása, mert ez már a sajtóbiróság elé nem tartozik. A t. miniszter úr azt mondja, hogy ezen proclamatiók okozták mindazon zavart és mindazon eseményeket, melyek ott bekövetkeztek. Ha a.z összes irományok, melyek előadását kértem a t. miniszter úrtól, kezemben volnának, talán képes volnék határozottan megmondhatni, mi idézte fel a bekövetkezett eseményeket; de a mint a dolog jelenleg áll, én ezen jelentésből, mely a kormány hivatalos lapjaiban mtgjelent, nem azt találom, hogy a proclamatiók vezettek zavarra, hanem azt, hogy a helybeli biró által minden látható ok nélkül történt elfogatások vezettek azon zavarra, mely ott bekövetkezett. A miniszter úr azt monda, hogy Asztalos János hütlenségi bün miatt vétetett vád alá; de ezen jelentésből nem tűnik ki, hogy a félegyházi bírónak az iránt akár tudomása, akár utasítása lett volna, hogy hütlenségi bün miatt fogassa el Asztalost vagy bárki mást: ez okból tehát ő Félegyházán elfogható nem volt. Azt mondta továbbá a miniszter úr,hogy Asztalos Félegyházára érkezvén, ott vagy egy óra hosszáig tartó lázitó beszédet mondott volna ; de azon jelentésben, mely itt előttem fekszik, a félegyházi biró csupán azt mondja: megérkezett xlsztalos János a vasúton Félegyházára, hol őt a pályaudvarnál vagy 150 ember és az ő barátai várták. A biró közegei, t. i. a rendőrök és pandúrok, oda menve azt találták, hogy Asztalos János szavallatot tart híveihez, és felolvasással mulattatja őket ,• (Derültség) de azt egy szóval sem emiltik sem a rendőrök, sem pedig a biró a maga jelentésében, hogy Asztalos János lázitó beszédet vagy felolvasást tartott volna. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.)
