Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

248 CCLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) Látom, hogy a t. ház nincs jelenleg oly állapotban, hogy türelemmel meghallgasson; azért nem fogom megjegyzéseimet most tovább folytatni, hanem el fogom azokat halasztani máskorra, élvén azon joggal, mit a t. ház gyakorlatba vett. hogy fentartom magamnak a további teendőket. (Zaj. Napirendre ! Elnök csenget.) Bobory Károly: Értésemre esett, hogy vannak némely képviselőtársaim, kik kormány kinevezésétől függő hivatolokra neveztetvén ki, képviselői állásukról még nem mondtak le. Ha ez igy van, felkérem a t. elnökséget, hogy magát a képviselőház elfogadott követelményéhez tartani szíveskedjék. (Helyeslés a szélső bal odalon. Zaj.) Deák FerenCZ: T. ház ! Én azon véleménynyel nem vagyok megelégedve, hogy a miniszteri interpellatió folytán a ház egyszerűen azt mondja, hogy át megy a napirendre: mert ime már interpelláló úr jövőre tartotta fen magának a dologra vonatkozó észrevételeit. Az ily dolognak pedig egyszer végének kell lenni. Az interpellatió megtétetett ; a miniszter felelt rá; (Zaj a szélső bal oldalon) a felelet, melyet a miniszter úr az interpellatióra adott, nem csak az interpellálónak felelet, hanem felelet a háznak is; (Napirendre l a szélső bal oldalon) és akár van megelégedve az interpelláló, akár nem: ha a ház meg van elégedve, a ház többsége határozhat felette. A fenforgó esetben a miniszter úr előadta, hogy oly proclamatió adatott ki, melyet a minisztérium is és a sajtóvizsgáló biró is veszélyesnek és izgatónak tartott. A törvény szabta a minisztériumra azon kötelességet, hogy az oly iratok lefoglaltassanak. Maga azon egyén, a ki a proclamatiót kibocsátotta, melyet a minisztérium és sajtóvizsgáló bíróság izgatónak tartott, az izgatást tovább is folytatta. A proclamatiók elkoboztattak, Asztalos János elfogatott, és ennek folytán Félegyházán kihágás történt, erőszakkal támadták meg a városházát, mert ki akarták szabaditani az elfogottakat. Pap Pál: T.ház! Ez nincs napirenden, (ügy van ! a szélső bal oldalon.) Elnök (csenget) : A szónokot beszéd közben megszakasztani nem szabad. Deák Ferencz: Engedelmet kérek: épen most tétetett az interpellatió napirendre. Azt mondják, hogy erről szóljunk : az urak magok kívánják. (Ellenmondása szélső bal oldalon: Lónyayét akartuk!) Én tehát az interpellatióra nézve azt indítványozom : mondja ki a ház, hogy a miniszter úr által adott felelettel meg van elégedve. (Zajos helyeslés jobb felöl és a középen.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Nem akarok ahhoz szólani e perczben, hogy a miniszter úr által adott felelettel meg vagyok-e elégedve vagy nem? hanem hivatkozom a t. háznak már egyszer elfogadott gyakorlatára. A t. ház elfogadta most legközelebb is azon gyakorlatot, hogy ha az interpelláló fen kivánja magának tartani, hogy a tárgyra nézve még tehessen további lépéseket, a tárgyalás az egész interpellatió és az ai*ra adott válasz felett akkor lesz napirenden, a midőn az illető képviselő ennek folytán megteszi észrevételeit. (Helyeslés a szélső balon.) Én részemről azt gondolom, a mit egy esetben tett a ház, szükséges, hogy azt tegye a másik esetben Js; és miután ez megtörtént, én igen nagy különbbséget látok az előbbi meg a mostani eset között. Az előbbi esetben történt interpellatió, de sem senki fen nem tartotta magának jogát hozzászólni, sem senki az interpellatióhoz nem szólott, hanem egy másik fölmerült körülményből akart vita keletkezni; nem az interpellatió felett tehát, hanem egy mellékesen fölmerült körülmény felett: ekkor természetesen a háznak teljes jogában volt a szabályok szerint kimondani azt, hogy akarja-e ezt napirendre kitüzöttnek tekinteni vagy nem ? de midőn interpellatióról van szó, akkor ismételve kérem, méltóztassanak azon gyakoidathoz, melyet eddig követtünk, ragaszkodni. Hogy ha az interpelláló nem tartotta fon magának később tenni meg javaslatát e tárgyban, akkor a ház belement és megvitatta a tárgyat, ha pedig fentartotta magának az illető képviselő, ezen esetben a ház akkor határoz felette, midőn az interpelláló beadja javaslatát. (Helyeslés.) Somssich Pál: Én igen szükségesnek tartom, hogy valaha már ezen Ízetlen viták az interpellatiók körül tisztázódjanak. Minduntalan támadnak belőlök oly kellemetlen viták, melyeket én szeretnék e házból kiküszöbölni. És épen azért üdvözöltem mind múltkor Giryczy képviselő társam, mind most Tisza Kálmán képviselőtársam mai felszólalását, a kik kivánják e tárgyat a rendes kerékvágásba hozni. Azonban ez alkalommal t. képviselőtársam Tisza Kálmán véleményét nem pártolhatom. A gyakorlat nem ez; a szabályok világosan nem nyilatkoznak az interpelláló iránt, hanem szólnak az indítványokról; a gyakorlat az interpellatió iránt ugy fejlődött ki, hogy midőn azt az interpelláló megteszi, ha a minisztérium felel rögtön, akkor egy bizonyos neme a conversatiónak mindig következik rá, és ezt elzárni én helyesnek nem is tartanám; azonban azt, vajon a tárgy felett tüzetesen akar-e határozni a ház vagy nem ? az mindig a háztól függ. Hivatkozom a hevesi esetre: akkor Almásy tisztelt képviselő úr azt mondta, hogy meg nem elégszik e felelettel és fog annak idejében indítványt beadni, és mégis a ház azt határozta, hogy nem várja be azt, hanem rögtön kitűzi a napirendre, és a mint jól emlékszem,