Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

CCLII. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 1. 1668.) 243 van függesztve és akkor fog napirendre jönni, ha I majd az illető indítványát beadja. De engedjék meg, legyünk tisztában ezen kérdésre nézve. Van rendkívüli napirend : ilyen a kérvények bemutatása és az interpellatiók előterjesztése. Hogy vajon ezen rendkívüli napirend interpellatiók előterjesztése alkalmával be áll-e ? az teljesen ;i minisztertől , függ. Ha a miniszter felelt, akkor már rendkívüli ; napirenden van. Méltóztassanak Anglia praxisára • figyelni. Ott ha már a napirenden levő tárgy fel- j olvastatik és illetőleg tárgyaltatik, akkor lehet inditványozni a napirendet, azaz akkor joga van a • háznak többé senkit ki n«m hallgatni; de midőn I ily rendkívüli napirend van, azon kérdést tűzni j ki : vajon napirend-e ezen rendkívüli napirend, azaz a rendes napirend előtt tárgy altassék-e ? az a minisztertől függ. A miniszter a jelen esetben azt mondotta, hogy nem is fog az interpellatióra felelni ; de közbejött egy másik incidens. A miniszter úr oly észrevételt tett, melyet részemről én sem tar- j tok correctnek. (Felkiáltások : Nem lehet szólni!) Ez a napirendre tartozik, és azt akarom megmagyarázni ... {Felkiáltások:Nem lehet! Nem, szabad!) Jó lesz egyszer tisztába jönni. Én nem a tárgyhoz szólok, csak azt állítom, hogy midőn ezen interpellatióra a t. miniszter úr felelt, s arra má^ok észrevételt tettek, napirendre jött a tárgy. Ha példának okáért a t. elnök úr akkor, midőn az interpelláló urnák a miniszter felelt, hogy ez nem interpallatió, magán ügye egy hivatalnoknak, ha akkor azt mondta volna az elnök úr. hogy Csanádynak többé szólni nem lehet, akkor rendén lett volna a dolog; de a mint a miniszter úr felelt s arra észrevétel tétetett, méltóztassanak megbocsátani, ez a rendkívüli napirend, mely az által lett napirenddé, hogy a miniszter felelt. S hogy itt a szót meg lehetne valakitől vonni, ezt nem értem. Nem arról van itt szó, hogy a ház helyesli-e a miniszter úr észrevételét ? hanem arról, hogy ily rendkívüli napirend alkalmával lehet-e a tárgyhoz szólni vagy nem? Ezt azért hoztam fel, nehogy 3, 4, 5, sőt szásszor ismételve ezen kérdés jöjjön szőnyegre, a mit ismételtetni nem óhajtok. Simonyi Ernő: Azt mondotta Tisza Kálmán képviselő úr, hogy a kérdés az: kivánja-e a ház a szőnyegen levő tárgyat napirendre kitűzni vagy nem? (Felkiáltás: Tárgyalni!) Nekem nem régen van szerencsém a t. ház tanácskozásaiban résztvenni, hanem biztosítom Tisza Kálmán képviselő urat, hogy számos éven át nagy figyelemmel kisértem a parlamentalis gyakorlatot (Ez nem tartozik ide! Itt a házszabályokról van szó !) azon országban, melyben az a világon legkifejlettebb állapotban van. Méltóztassanak figyelemmel kisérni I az angol parlament tanácskozásait, s azt fogják I találni, hogy minden nap egyre-másra véve 10 — 15 interpellatio intéztetik a miniszterhez. Ezen interpellatióknak nem az a czélja, hogy minden interpellatiót határozati javaslat kövessen •—igen ritka eset, az, hogy határozati javaslat vagy törvényjavaslat adatik be interpellatiók következtében — hanem czélja az, hogy a miniszter megkérdeztetvén a dolog állásáról, a tárgy rögtön a házban megvitattassék, s igy nyilvánosságra kerül a dolog, a ház kötelessége levén ellenőrizni a kormány minden lépéseit. Itt azonban más gyakorlatot méltóztattak behozni, azt t. i., hogy szokásba jött az, hogy az interpelláló képviselő kijelenti, hogy meg van-e elégedve az adott válaszszal vagy nem? s ehhez képest fentartja magának a további teendőket. A t. ház akaratától függ : vajon e gyakorlat fentartatik-e vagy nem ? s én a ház Ítéletére bizom, vajon több idő fog-e ez utón megmentetni, vagy inkább fog-e a czél eléretni, ha minden interpellatio, mely a miniszterhez intéztetik, azonnal megvitattatik? (Felkiáltások: A dologra! Rendre!) A kérdés, mely jelenleg a házat foglalkoztatja, az: vajon az interpellatióból kifejlett vitához, melyhez már többen szólottak, szabad-e más képviselőnek is szólani ? (Felkiáltások: Nem szabad ! Nincs nar.irenden!) Ha a miniszter nem válaszolt volna másodszor is Csanády képviselő urnák, akkor azt hiszem, a tárgy elintézettnek lenne tekintendő; de miután a miniszter válaszolt s ehhez mások is hozzászólottak, és a miniszter újra felelt Csanády képviselő urnák, ez már most vita tárgyát képezi ; de ha a t. ház szavazatra kívánja bocsátani, ha vajon a vita folytatandó-e vagy sem? én ugy kívánom a kérdést feltétetni: vajon az interpellatióból kifejlett vitához szabad-e hozzászólani vagy nem ? (Ellenmondás.) BÓníS Sámuel: T. ház! Ha a ház belebocsátkozott volna az interpellatio tárgyalásába, akkor azt mondanám: igazságuk van azoknak, kik szólani akartak a dologhoz, és magokat a szótól elzárva érzik; de a házban az interpellatio érdeméhez senki egy szót sem szólott. Kérdem : a hazának ennyi teendője között érdemes-e ily közbevetett kérdés miatt órákat vesztegetni ? (Élénk helyeslés.) Felszólítom azokat, a kik szólani akarnak, hogy miután az interpellatio érdeméhez senki sem akar hozzászólani, menjünk a napirendre. SomSSich Pál: Ha napirendre méltóztatnak átmenni, semmi szólásom; különben meg kellene kettőt jegyeznem: egyet átalánost, s egyet a mostani külön esetre vonatkozót. Atalános megjegyzésem Simonyi képviselő urnák szól. (Zajos kiállások a szélső balon: Napirendre.') Ha napirendre méltóztatnak átmenni, nincs szavam. Elnök: Be levén fejezve e kérdés, kérem 31*