Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

244 CCLII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) Simonyi Ernő képviselő' urat, miután fel van irva, szíveskedjék szólani. Pap Pál: Én szólási jogomtól el nem állok ! Elnök: Simonyi Ernő úron van a sor. SímOnyi Ernő: T. ház! Én ezen tárgyhoz nem akarok többé szólani, hanem, a mint már előbb be is jelentettem, egy interpellatiót akarok intézni a belügyi, illetőleg igazságügyi miniszter urakhoz. (Halljuk !) A t. háznak emlékezetében lesz, ho^y a múlt húsvéti napokban Félegyháza városában oly csendzavarás történt, melynek következtében katonai erő használtatott, és ottan legalább is egy honpolgár élete elveszett, hogy azonfelül több honpolgár szabadságától megfosztatott. Ezen tárgy a hirlapokban már sok idő óta vitattatott, vitattatott pedig különféle tekintetekből és nézetekből kiindulva. Voltak, kik azt mondák, hogy itten a kormány helytelenül járt légyen el, hogy itt a hatalmával való vissza dést gyakorolta ; voltak mások, kik azt mondák, hogy a kormány helyesen járt el, mert itt oly események adták elő magokat, melyek csak ily módon voltak orvosolhatók és melyek irányában csak ily eljárás volt használatba vehető. Én e tekintetben Ítéletet mondani nem akarok, mert a ténvallásról hivatalos és részletes tudomásom nincs; én nem akarok a kérdésnek praejudicálni az által, hogy akár egyik párt orgánumai, akár a másik párt orgánumai által felvett nézeteket a ház elé, mint magaméit terjeszszem; hanem azt hiszem, hogy az alkotmányos ellenzéknek egyik kötelessége az, hogy a kormány lépéseit figyelemmel kisérvén, ha szükséges, azokat a t. ház és a nyilvánosság elé hozza, felszólitván a miniszter urakat, adjanak felvilágosítást a tényállásról. Deák FerenCZ: Nem csak az ellenzék kötelessége ezd Simonyi Ernő: Azt hiszem, ez a kormánynak magának van főleg érdekében, mert ha a kormány közegei — melyek befolynak valamely eseményben — helyesen cselekedtek, akkor a kormány itt a házban adandó magyarázat által — ha az kielégítő' — véget vet azon különféle értelmezéseknek, melyek a hírlapokban különféle pártszinezethez képest különféleképen terjesztetnek. A fenforgó kérdés nem csupán a hazai lapokban, hanem a külföldi lapokban is felhozatott és annál terjedtebb notorietást nyert nem csak bent a hazában, hanem a külföldön is. En azt hiszem, nekünk kötelességünk, a kormánynak pedig saját érdeke parancsolja, hogy ezen tárgyra nézve felvilágosítást adjon a kormány a háznak. {Helyeslés bal felöl.) Ezen czélből felkértem a t. belügyminiszter urat — néhány nap előtt közölvén vele az interpellatio pontjait, melyeket hozzá intézni akarok — hogy legyen szíves velem tudatni, mikor lesz képes és készen arra, hogy itt a házban e kérdésekre nézve felvilágosítást és választ adhasson'? A t. belügyminiszter úr oly szives volt, és ma azt mondotta, miszerint I akár mikor kész a kivánt választ és felvilágosítást j megadni; annálfogva ma intézem interpellatiómat a t. belügyminiszter úrhoz. (Halljuk!) Nem akarok hosszasan a tárgyra és magára az eseményre kiterjeszkedni ; hanem szükségesnek tartom mégis néhány fővonásban jelezni azt, a mi történt és a mire nézve néhány feleletet kivánok a miniszter úrtól. (Halljuk!) A t. ház emlékezni méltóztatik talán, hogy Félegyházán a húsvéti napokban úgynevezett demokrata kör alakitása czéloztatott, legalább én azt látom a félegyházi bírónak jelentéséből. Nem használok semmiféle hírlapi tudósítást, hanem hivatalos tudósítást, mely a kormány hivatalos közlönyében jelent meg. A biró azt mondja jelentésében, hogy felsőbb utasítás folytán, mely hozzá érkezett, fogott hozzá bizonyos proclamátiók beszedéséhez, hogy ezen proclamátiókat részben beszedte, más részben beszednie nem sikerült. Ennek következtében ő két odavaló honpolgárt őrizet alá tétetett. Azt mondja továbbá, hogy értésére esvén, hogy bizonyos Asztalos nevű ember húsvét hétfőjén Félegyházára akar jönni, hogy ott demokrata kört alakítson, hogy ő ezt megakadályozza, tudatta előbb Kecskemét városa polgármesterével s az által Asztalossal, hogy Félegyházára ne jöjjön, de miután Asztalos még is oda jött, a vasúti állomáshoz küldött rendőrök és biztosok által őt elfogatván, maga elébe állíttatta. Nem fogom már most részletekben követni az egész eseményt; csak azt mondom, hogy későbben ezen elfogatás következtében zavar fejlődvén ki, a biró, kinek türelme már ki volt merítve, azt hitte, hogy ideje lesz a rá bizort katonai fegyveres erőt felhasználnia, melyet a kormány ugy látszik nagy mérvben bocsátott rendelkezésére, mert a katonaság mind Szeged, mind Kecskemétről nagy készséggel és sebességgel sietett a hely színére. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Annak vitatásába nem bocsátkozom, helyesen vagy nem helyesen cselekedett-e a biró? Ezt a miniszter úr fogja a t. háznak megmondani. Én csak a tényeket ugy adom elő, mint azt egy hivatalos okmányban látom előadva. A biró tehát azt hitte, hogy az idő a katonai erő felhasználására már elérkezett, és ekkor, a mint, ő maga ezt kifejezi, oly utasítást adott a vadászoknak, hogy közülök hat kiálljon és egy az általa különösen kijelölt emberre lőjön, a többinek pedig meghagyta, hogy a levegőbe lőjenek.