Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-241
18 jCCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jtmiiis 17. 1868.) czélsz erűen keresztül lehet vinni, már ez évben vigyünk keresztül. Végre engedje meg t. barátom Nyáry Pál, hogy tegnap tartott beszédére néhány megjegyzést teszek. Mindenekelőtt bátor vagyok kijelenteni, hogy az általa előadott elvek nagy részében osztozom, és nagy elismeréssel vettem azon méltányosságot, melylyel viseltetett nyilatkozatában a pénzügyminiszter iránt, s elismeri, hogy ily súlyos körülmények között s átmeneti időszakban bizonyára nem javasolhatott mindenben, azt, a mit saját nézete szerint czélszerünek lát, hanem akkor teljesiti kötelességét, ha azon javitásokat hozza javaslatba, melyek az adott körülmények közt kivihetők. Nagyon helyes elvnek tartom azt is, mit t. képviselő úr kijelentett, midőn idézé egy franczia pénzügyér mondatát, hogy t. i. csináljunk jó politikát, hogy jó pénzügyünk lehessen. Ez teljesen igaz, és azt hiszem, hogy soha se volt kormány, mely a béke fentartását és a jó politikát annyira óhajtotta volna, mint a jelenlegi magyar kormány, {Helyeslés) a mennyiben meg van arról győződve, hogy hazánk alkotmányos önállásának megerősítése, ép ugy anyagi jobblétének kifejtése is a béke fentartásától függ: egy becsületes béke fentartásától, melyet az állam önállása és méltósága koczkáztatása nélkül fen lehet tartani. Ugy hiszem, ritkán volt nagyobb szüksége az országnak békére, mint most, midőn annyi reformot, annyi javítást kell keresztül vinni a nemzetnek, s nevezetesen a pénzügyi kérdések helyes megoldása iöfeltétele az anyagi jóllétnek. Azonban tessék megengedni, ha megfordítom a kérdést és azt mondom : az eddigi tapasztalatok azt bizonyították, hogy arra, hogy jó politikát csináljunk, semmi sem bizonyult biztosabb eszköznek, mint a megerősödött s kellőleg kifejlett anyagi jóllét: jóllét, mert a jelen körülmények közt, midőn a hadviselés nem csak a személyes bátorságra, hanem egyszersmind a lehető legnagyobb anyagi erő gyors kifejtésére van fektetve : állandó jó politikát csak ugy csinálhatunk, ha egyszersmind jó pénzügyi politikát is csinálunk. Nem akarok Nyáry t. barátomnak többi észrevételeire válaszolni, noha azokra, miket a közvetett adóknál mondott, lehetne megjegyzést tenni; de most nem akarom ezt tenni azért, mert ezen kérdések a részletes tárgyalás alkalmával ismét elő fognak fordulni. Csak végezetül legyen szabad még nyilvánítanom, hogy semmi sem igazabb, mint a mit t. barátom beszéde végén idézett. [Halljuk!) Beszéde végén t. képviselő úr egy nagy államférfira, ki nagy államférfiúi tehetségével egyszersmind kiváló pénzügyi tehetséget egyesitett, hivatkozott. Midőn márczius 14-kén 1842-ben sir Róbert Peel nagyszerű következésü indítványát tévé, Anglia az indiaik és chinai háború folytán négy éven keresztül, évenkint hét és fél millió font sterling, azaz 25 millió forint deficitben szenvedett, s ő volt azon államférfiú, ki megfontolván azon súlyos, nehéz körülményeket, melyek az országot terhelnék, ha a deficit megörökíttetnék s ez által Anglia anyagi jobbléte aláásatnék, az átalános ellenszenv és átalánoa agitatio daczára előterjeszti javaslatát az in cometax behozatala iránt, és felállította s keresztül is vitte azon elvet, hogy vannak magasabb czélok, melyek mindenkitől megkívánják, hogy az állam iránti kötelességét teljesítse s vagyon és jövedelem arányában járuljon a közteri hek viseléséhez. Nagyon helyesen mondotta tisztelt barátom azt is, hogy elvárja, sőt követeli a kormánytól — hozzátéve, hogy csak akkor felel meg feladatának — ha erélylyel bátorságot is képes egyesíteni. Azt hiszem, hogy ezen kötelességének a magyar ' kormány igyekezni fog megfelelni, s ha a haza és nemzet f'entartásáról leend szó, az erélylyel bátorságot is fog egyesíteni tudni. Egyébiránt hiszem, hogy ily körülmények közt a szabad Anglia példájára minden igaz honfi fog egyesülni az ország érdekei előmozdítására; de meg vagyok arról is győződve, hogy rendezett pénzügyi viszonyoknak alapját megvetni az első államköltségvetés alkalmával kell s ezt elérni oly nagy horderejű feladat, hogy azt előmozdítani fogja az ellenzék is. Azt várom tisztelt barátom Nyáry Páltól, hogy megemlékezve az általa idézett esetre, midőn 1842-ben sir Róbert Peel behozta javaslatát, követni fogja ezen esetnél azincome taxlegerősebb ellenzőjének, az oppositio vezetőjénekpéldáját, lord Broughamnak példáját, ki Peel javaslatának olyannyira határozott ellentéte volt, miszerint ámbár azt ,,monstrum horrendum, infame et ingeusnek" nevezte, mind a mellett, miután ez által lehetett Angliát az anyagi romlástól megmenteni, elfogadta és reá szavazott: mert van egy mindenek felett álló kötelesség: és ez a haza jövőjét bizonytalan koczkára nem tenni; sőt azt, ha saját terheltetésünk és lemondásunkkal is jár, biztosítani igyekezni. Ez mindnyájunk egyenlő kötelessége. (Elénk tetszés a középen és jobb oldalon.) Elnök: Miután elleninditvány is tétetett, kötelességem a t. házat szavazásra felhívni. A kérdés az, elfogadja-e a t. ház a jövedékek és közvetett adók iránti törvényjavaslatokat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? A kik elfogadják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A ház nagy többsége a törvényjavaslatokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik az egyes törvényjavaslatok tárgyalása.
