Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-252
CCLH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) 241 Gombossy előadása.A 38704/186 7 ellen csak annyi kifogás tehető, hogy nem elég határozott; a következés után itélve azért nem határozott, mert a hatalmasnak nem lehetett igazatadni. A 7249/1867 alatt „titkos jegyzék" gyanánt letett előadói vélemény rágalmakat tartalmaz, abban mások bűnei nekem rovatnak fel, abban a 38704/1867 alatti előadás teljesen el van ferdítve, és ha Gombossy úr intentiója felett még kétség lehetne, azt „aHon" 148 számában megjelent ezikke teljesen elhárítja. Ezek után tisztelettel kérdem a tisztelt pénzügyi miniszter urat: I. Türheti-e Gombossy úr által a nyilvánosságba dobott gyanusitást, ki, mint diósgyőri praefeetus, be nem várva a kért vizsgálat eredményét, w a Hon 4 * 148 számában „a nagybányai bányaigazgatóság és annak tiszti személyzete ellen intézett insinuatiónak" bélyegzi indokolt azon tiszta fellépést, mely felett ő mint előadó titkár, a pénzügyi minisztériummal solidaritásban állva, referált, és melyről tudta, hogy nem insinuatio, hanem oly véleményeknek döntő bírálat alá bocsátása, melyek a lényegben egymástól eltérve, a képviselt ügyre károsan hatottak? II. Miután a képviselő és hivatalnok becsületének tetőzött sértése elégtételt igényel, hajlandó-e a tisztelt pénzügyminiszter úr a tényállás felderítését már a hivatalos eljárások szabályozása ezéljából is elősegíteni ? az ez ügyre vonatkozó 38704/1867, 7249/1867 számú ügyiratokat most, azoknak eló'iratait a lehetőség szerint a képviselőház kérvényi bizottságának, vagy függetlenül választandó más bizottságnak beható bírálatra átadni ? III. Helyesli-e a tisztelt miniszter úr az osztálynak fontos ügyekben oly intézkedését, mely a hatalmaskodókat legyezgetve, azok ugy a kincstárra, mint a kincstárral összeköttetésben álló népre káros eljárásának felderítését 8 igy a baj orvoslását is nehezítik ? IV. A június hó 9-én tisztelt pénzügyminiszter urnák kézbesítettem május 25. jegyzőkönyv 10-ik pontjából, mely a titok elárulóját nyomozta, kitűnvén az, hogy a kérdéses előadói véleménynek titokban kellett volna maradni, aggodalmas azon kérdés támad : egy alkotmányos kormány türhet-e a titkos jegyzékkel azonos oly titkos előadói véleményt, mely kizárva az igazolás lehetőségét, a szerencsétlen megjegyzett, megbélyegzett ellen bármikor felhasználható? A tényállás teljes felderítését a tisztelt pénzügyminiszter úr magas állása és biztonléte is igényli, mert a közvélemény, nem tekintve a miniszter úr tulterheltetését, a rósz tanács rósz következményét neki rója fel. KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /g. VIII. Lónyay Menyhért pénziigyér: Nincs szándékom ezen hozzám intézett interpeílatióra bővebben válaszolni, annyival kevésbbé, miután a menynyire kivehettem, Stoll úr nem oly ügyet hozott elő, mely őt mint képviselőt érdekli, hanem a mely közte, minta pénzügyminisztériumnak egyik hivatalnoka közt és a minisztériumnak egy másik hivatalnoka közt felmerült. Ezen differentiáját hozza a ház elé. Azt tartom, ilyen ügyek a ház tanácskozásának tárgyát nem képezhetik. (Elénk helyeslés, ügy tan!) Ennélfogva nem is szólaltam volna fel; csupán csak a képviselő úr által használt egy kifejezése ellen kell határozottan tiltakoznom : azon állítása ellen, hogy a pénzügyminisztériumnál titkos jegyzékek vannak gyakorlatban : ez nem áll; ilyenek nincsenek és nem is voltak soha. Ha az illető referens véleményt ad, ez csakis vélemény, de nem titkos jelentés ; miután minden egyes tárgyra nézve s minden minisztériumnál, nem csak a pénzügyinél, de más minisztériumoknál is, az előadók véleményszabadsága megvan, és minden illető referens köteles bárki irányában önállóan nyilatkozni. Titkos jegyzékek tehát nem voltak s nincsenek: ennélfogva kikérem a képviselő úrtól, hogy ily kifejezésekkel a pénzügyminisztériumot ne illesse. [Elénk helyeslés.) Stoll Károly: Hogy a titkos jegyzék létezik, épen azon jegyzőkönyvvel bizonyitottam be, melyet június 9-én a t. pénzügyminiszter urnák kézbesíteni szerencsém volt. Ezen jegyzőkönyvnek 10. pontja azt vádolja, ki a titkot elárulta. Azon kivül itt nem a hivatalnoknak volt baja, hanem a képviselő volt felszólítva, hogy adjon véleményt a felsőbányai sérelmes ügyben, és ezen, a képviselőhöz intézett felszólításra azt mondja Gombosy, hogy fölerőszakoltam a véleményt; holott én nem erőszakoltam fel, hanem egyenesen Írásban terjesztettem fel. (Hosszas nagy zaj, melyben szőlőt nem hallani?) Csanády Sándor: Kötelességemnek tartom a pénzügyminiszter urnák azon nyilatkozatára, miszerint a képviselő urat rendre utasítani méltóztatott, megjegyezni.... (Nagy zaj. Nem utasította rendre!) Bocsánatot kérek, én nem mondom azt, a mi nem igaz. (Most is teszi!) Mégis erős dolog eltagadni, a mit ^zer ember hallott. Itt vannak a gyorsírók: méltóztassanak megnézni azoknál, nem ugy van-e ? (Nem bizony!) Kötelességemnek tartom, mondom, a pénziigyér urat figyelmeztetni, hogy ő jogosítva nincs képviselőt rendre utasítani. (Zaj. Fölkiáltások: Nem utasította rendre /) Jogosítva van igenis az alárendelt hivatalnokot rendre utasítani, de itt ezen jog csupán a ház elnökét illeti; és én felkérem jövőre az elnök urat, hogy ha a miniszterek közül bárki is ily téves utón járva 31
