Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

240 CCLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) A figyelmeztetés nem változtatott a kiküldetésen, a bizottság megjent a hely színén , de márcziusban, midőn 2—4 lábnyi hŐ fedte a vízvezeték és tó helyiségeit, midőn a vizvezeték hólével telt meg. A bizottság kiküldetésének már ez okon sem lehetett sikere, mert a hófedél miatt mit sem láthatott. Mit jelentett a bizottság ? nem tudom ; de tudom azt, hogy e vizoszlopgép a hógazdag tél után a hólé lefolytával folyó évi május 26-án vizhiány miatt megállott, hogy az árokban június 19. a 6 — 7-ik alagutig is csak igen kevés, azon tul semmi viz sem folyt; tudom azt, és tudjik mások is, hogy a 260, mondhatom 300 ezer frt áldozattal létrehozott vizoszlopgép a bányavizek kiszivattyuzását nem biztosította, hogy e czél elérése jövőre is gőzerő által biztositandó, és pedig halasztás nélkül. Ezek után kérdést intézek a tisztelt pénzügyi miniszter úrhoz. 1. Helyeselhető-e múlt évi szeptember 25-kén 50846/2146 sz. a. 6788 forintnak oly ezélra történt utalványozása, melyre, mint múlt évi augusztus 6. felszólásomban kimutattam, már több mint 260 ezer frt pazaroltatott el? de mely czél az eddig járt utón és követett móddal soha, sőt kellő' óvatosság mellett még ezentúl hozandó nagy, igen nagy áldozatok után is alig lesz elérhető, miután az eszköz, mely a czélt biztosithathná, az erő, a bevezetendő viz hiányzik. 2. Helyeselhető-e a haza kincsének pazarlása bármikor, kiválólag pedig jelenleg ? midőn, mert a nehéz terheken könnyiteni nem lehet, minden krajczárra szükség van. Helycselhetők-e azon intézkedések, melyek a hivatalos mulasztások, visszásságok feideritését, és a csak így lehetséges orvoslást nehezítik, lehetlenitik, s az e ezélra törekvést megakadályozzák ? 3. Helyeselhető-e a bányaigazgatósági elnök hatáskörének a kerületre megdöbbentőleg hatott ezélesbitése akkor, midőn annyi visszásság vár igazolásra ? 4. Az államköltségvetés részletezése III. füzetének 228 — 9 lapján előforduló 10,000 és 48,800 frtnyi kiadás a kereszthegyi bányavizeknek 260 — 300 ezer forint áldozattal a vizoszlopgép által eddig nem biztosított, ezentúl is gőzgép által biztositandó kiszivattyuzására, és a nyeremények kihúzására levén elősitve, lesz-e intézkedve, hogy ezen uj és nagy kiadás által a siker teljesen és állandóan biztosíttassák ? Még egy interpellatiót intézek a tisztelt pénzügyminiszter úrhoz a hivatalos eljárásra vonatkozó ügyben, mely a hazára áldást, de vészt is hozhat. Egy szelidebb, de átalános nézet szerint a magyar kincstár ma is fizet oly hivatalnokot, ki nem bizik a jelen állapot tartósságában, a szerint cselekszik, és nehézséget készít a magyar kormánynak. Ezt nem vitatva, interpellatiom tárgyául veszem csak azt , hogy a felsőbbek törvénytelen, a magyar kincstárra káros cselekvényeinek vagy mulasztásainak felderítésére ma is átok mondatik, a felderítés és ez által az orvoslás ma is nehezíttetik. Ezen állítás bizonyítására példákkal szolgálok. Az oláhláposi és nagybányai fiscalis uradalmakban évek hosszú során ferde felfogásból kiindult oly eljárás lett szokásossá, mely a kincstárra tömérdek kárt és költséget, a volt úrbéresekre szegénységet hozott, az úrbéri rendezést megakasztotta. E ferde fel- vagy fel nem fogások sorából osak hármat említek meg röviden. Ilyen volt: 1. Az oláhláposi 1766. conseriptio ellenében támasztott azon követelés, hogy azon uradalomban közös erdők nincsenek. Ezen követelés a közös és urasági erdők ezer és ezer holdjainak elpusztulását vonta maga után, míg ezen ügy 4109/1864. szerint, az igazgatóság utasítása ellenében elintéztetvén (2812/1864.), mindkétféle erdők teljesen biztosíttattak. 2. A nagybányai fiscalis uradalomban legelő nem létezik, annak az 1846. hitelesített úrbéri térképen sincs nyoma, a bányaigazgatóság mint a mellett „közös legelőktől történt foglalások" miatt hozta 533/1858. alatt az uradalom újból felméretését javaslatba, mely 48057/1859. alatt elfogadtatván, tetemes kiadásoknak és a ma még rendezetlen úrbéri viszonyok oka lett. 3. Az igazgatóság 5499/1864. jogot követelt az erdőtesten kivül feltétlen úrbéri földeken ittott egyenkint álló tölgyfákhoz, azoknak közigazgatóságilag oly módon követelt levágatását, hogy vagy a faizásba betudassanak, vagy kincstári ezélokra elfuvaroztassanak, megtagadta, de eltűrte az e miatt is fokozódott zárt erdők pusztítását, sat. Az ily ferde eljárások ellen sokáig küzdöttem barátságos, később hivatalos eszközökkel; de, mer*még azon javaslatom sem jutott érvényre, hogy az ily eljárásokra vonatkozó ügyiratok összefüggésben felsőbb bírálat alá bocsáttassanak, kijelentettem, miszerint az egymástól eltérő vélemények feletti felsőbb bírálatot magam szorgalmazandom. A felkivánt iratok m. évi márczius havában kerültek a magyar minisztériumhoz, onnan véleményezés végett a pénzügyi ügyészséghez, és viszsza a 18. osztályba, melynek vezetése pénzügyészségi segédből idő közben miniszteri titkárnak kinevezett Gombossy János úrra lett bizva. A június 4. kérvényhez csatolt 38704/1867 Bzámu elintézés, ugy a 7249/1867 sz. a. ügydarab