Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-251

236 CCLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 30. 1868.) gyökerezettre, mert én azt nem találhattam a törvényben gyökerezettnek , hanem ugy, hogy a mi történt a nemzetnek mindennapi életében, azt megfigyeltem. Figyelmet fordítottam az 1848 előtti eseményekre ép ugy, mint a 1848 utáni állapotra. Én ugy tudom, 1848 előtt is voltak társulatok, olyanok, a melyek a kormánynak előterjesatették alapszabályaikat: ezek lehettek különösen nyerészkedési társulatok, s alapszabályaikat a magok jószántából terjesztették föl, s nem azért, mintha törvény által lettek volna kötelezve, hanem hogy a nyerészkedési intézetekben annál biztosabban érhessenek czélt. De abból, hogy itt vagy ott egyes gazdasági vagy nyerészkedési társulatok ily lépést tesznek, hogy alapszabályaikat megerősítés végett a kormány elé terjesztik, nem lehet következtetni azt, hogy ez átalános gyakorlat és szokás lett volna 1848 előtt. De tekintettem a politikai társulatokat is. A politikai társulatok köréből, sem 1848 előtt, sem 1848 után, egyet sem találtam olyant, mely felterjesztette volna alapszabályait. 1848 előtt voltak radicalis körök, voltak ellenzéki körök, volt védegyleti társulat. Alapszabályokkal mindezek el voltak látva ; de alapszabályaikat bár a kormány nem erősítette meg, mégis fenállottak a nélkül, hogy a kormánynak akár működési körükbe belevágni, akár létezésöket betiltani csak eszébe is jutDtt volna. 1848-ban ki nem tudja mennyi társulat alakult? Voltakkor demokrata kör, voltak népkörök, volt radicalis kör, voltak ellenzéki körök. De 1848—49-ben ezen társulatok alapszabályai soha sem voltak a kormány elé terjesztve; nem is kívánta ezt az akkori kormány, mert nem tartott attól, hogy emiatt a hazában zavarok keletkeznek, a közbátórság megháborittatni és a rend felbontatni fog, a mint tettleg is ezen társulatok alakulása miatt mind erre igen helyesen számított is, a rend sehol a hazában meg nem bolygattatott, hanem a béke és rend ezen társulatok daczára is teljes épségben fenállott. De ha az 1848 utáni időket veszem, mennyi társulat van ! Van egyenlőségi társulat, van Deákkör; és épen csak a demokrata körök voltak azok, melyeknek fönmaradását a kormány gátolni jónak látta, mig a többi társulatok alapszabályai, nem tudom, hogy felterjesztve lettek volna. Valószínűleg azért, mivel azok fenállását már a rend fölforgatásával azonosítani eszébe nem jutott. Vagy talán az hozathatik ezek ellenében a kormány részéről fel, hogy ezeket azért nem gátolja működésökben, mert hát ezek loyalis érzelműek, ezek nem akarnak (Zavart! zavart!) alkotmányos szabadságot, (Ellenmondás) hanem akarják az 1867-iki tőrvényeket. (Nagy zaj.) Parancsolta a t. ház, hogy szóljak: (Élénk • derültség) engedelmeskedni tartozom. Tehát, mondom, t. ház, hogy ezen társulatokat talán azért nem bolygatja a kormány, mert talán némileg annak tagjai is részesek benne, sőt talán alakították is azokat, hivatalnokainak seregéből pedig igen sokak hozzájárulásával keletkeztek és jöttek létre. S mi ezek czélja? Ezeknek köztudomás szerint az a czéljok, hogy az 1867-ik évi közös ügyes törvényeket és azok nyomán az azóta alakitottakat megörökítsék és a néppel megkedveltessék. Ha megörökíthetik, ha megkedveltethetik a néppel, ám jól vagyon, senkinek sincs legkisebb nehézsége; de viszont ne tegyen a kormány nehézséget azoknak se, kik most épen azon elvet vallják és támogatják, melyekkel az 1848-iki törvényeket ők magok is támogadták, (Ügy van! Igaz! a szélső balon) és melyeknek alapján, ama demokratikus törvények alapján áll maga a képviselőház is, maga a kormány is. Tehát lételének alapját , a maga esistentiaját koczkáztatja és úgyszólván a magyar példabeszéd szerint maga alatt vágja a fát, midőn azon törvényeknek, melyek lételének életet adtak, a demokrata institutióknak , melyek Európaszerte egyedül birnak jövővel, ellenére, üldözi a demokrataköröket, midó'n ezek egyébre nem is törekedtek, mint a mit szabályaikban kifejezetten állítottak, miszerint az 1848-i törvényeket békés alkotmányos utón ujaldg életbe léptetni, és a magok teljességében törvényhozás utján visszaállítani óhajtják : hát esedezem alásan, vétkes merény van ebben? hát nem szabad egy hazafinak ilyet óhajtani ? kívánni ? hát vétkes-e, vétkessé, rendzavaróvá vag-y közbátorságot veszélyeztetővé válik-e azon hazafi szándék, (Igen! igen! jobbról) a mely ily társulatokban alakult ? Hisz ezt még az 1861-ki feliratokban is kifejezte az összes képviselőház az összes nemzet öszhangzó érzelme éskivánata által, és tolmácsolta jelesen azt, mikép egyéb kapcsot Magyarország és Ausztria közt nem ismer, mint a personal uniót. Kifejezi ama társulat, hogy az 1848-ki törvényeket a maga egész teljességében megerősíteni, elismerni és életbe léptetni követeli. Tette ezt 1861-ben az országgyűlés, és amaz országgyűlésnek a mos- tani kormányférfiak is tagjai voltak. Dictióíkat, melyeket oly fényes hazafiúi szellemtől áthatva tartottak, meg lehet tekinteni mindenkinek, ki kívánja, az országgyűlési naplóban, bizonyságul arról, hogy ugyanazonosak voltak érzelmeink, hogy a miénk azon időtől óta is, és illetőleg azoké, kik a demokrata alkotmányt a maga teljében óhajtották és óhajtják, hogy azoké azon idő óta is az maradt, mint volt akkor, és hogy követték a Lustkandlnak Deák Ferencz képviselő úr által közjogi szempont-