Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-251
CCLI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 30. 1868.) 237 ból czáfolatul adott feleletnek elvét, amely röpirat országszerte ismeretes, és mely bizonyára nagyon kapós volt, és magasztalták is érte Deák Ferenczet s égig* emelték, s csak ennek tulajdoníthatta hírnevét s azon nagy népszerűséget, (Dehogy!) milyennel kevés honfi dicsekedhetett e hazában és dicsekedhetik. {Zaj. Eláll! Dologra!) Ez is a dologra tartozik. Méltóztattak parancsolni, hogy beszéljek: nekem tehát ez kötelességem. (Derültség.) Tehát, mondom, azon röpirat Magyarország közjogát oly alapos ismeretekkel, oly tárgyavatottsággal és oly diplomatiai magas értelmet, szellemet tanúsító lelkesültséggel volt irva, hogy annak minden szavára minden igaz hazafi rá esküdhetett bátran, hogy az igaz. A demokrata körök pedig ezen röpirat szellemének, érzületének kifolyása. Ha most már maga a szerző' is mást lát jobbnak, az az 6' dolga; de azt nem kivánhatja sem ő, sem pártja, sem a kormány, hogy minden ember érzülete kiforduljon sarkából egy pár hónap alatt. (Derültség.) A demokrata körök tagjainak, kiknek sorába én is tartozom, (Éljen!) érzelmei ma is ugyanazok, melyek voltak. Az én győződésem nem változhatik ; az én győzó'désem okoknak, politikai okoknak, ha olyanok felmerülnek, enged; de alaposaknak, győzó'knek kell lenniök; ilyeneknek a közérdek szempontjából örömmel hódolok s eloltok meghajlok; de oly okok, melyek győződésemmel össze nem hangzanak, melyek előttem eró'teljességgel nem bírhatnak, oly okoknak soha sem engedhetek. (Helyeslés. Derültség a jobb oldalon. Még sem elég?) Ehhez képest a kormány eljárását szokásokra nem alapithatván, gyakorlatra nem levén képes hivatkozni, oly gyakorlatra, mely nép gyakorlatnak vagy nemzeti gyakorlatnak nevezhető volna, mely tekintélylyel biztat és bír: ennélfogva nem voltam én megnyugtatva miniszter úr felelete által, és ennélfogva belőle semmi pártkérdést, sem kormánykérdést csinálni nem akarok. {Zaj.) Kijelentettem a t. háznak határozati javaslatom beadása alkalmával, hogy ez nagyobb fontosságú kérdés az én felfogásom szerint, mert ettől az egyéni szabadság és az ettől elválaszthatlan társulati szabadság 1 van föltételezve. Ha ez meo-támadtatik, akkor ugyan senki a dolognak ismeretével bíró embert széles e földön nem képes sem meggyőzni a felől, hogy itt még alkotmány van: mert az alkotmánynak első alphája az, hogy az egyéni szabadság tulajdona legyen minden polgárnak. Micsoda egyéni szabadság az, ha már társammal nem társalkodhatom ? ha én a közjó előmozdítására, akár hasznot hajtó,akár politikai szempontból nem érintkezhetem ? Ez nem szabadság! ez nem alkotmányosság! ez rabszolgaság*! (Ugy van! a szélső bal oldalon. Nevetés a jobb oldalon.) Es mivel én azt értettem a miniszter uraktól magoktól számtalan izben kimondatni, hogy az 1848-iki törvények helyreállíttattak, s hogy ennélfogva itt e hazában alkotmányos élet és szabadság van; ha van szabadság e hazában ( r : azt kívántam és azt kivánom ma, hogy annak alphája s első kezdő betűje, melyet képez az egyéni és társulati szabadság, ne tagadtassék meg: mert ha megtagadtatik, én is kénytelen vagyok, vérző lélekkel ugyan, megtagadni, hogy itt sem szabadság, sem alkotmány nem létezik. (Helyeslés a szélső balon) és a sok czifra beszédek és lapirók czikkei, a kik fizetésért kötelezték magokat ily ámításnak elhitetésére, csak üres szavak: mert ámítás az, hogy társulati és egyéni szabadság nélkül alkotmányos élet létezhetnék. (Zaj. Derültség jobbról.) T. ház! Még annyit akarok hozzátenni — (Még is lesz f) miután nem akarom fárasztani a t. ház türelmét — méltóztassanak kissé körülnézni az országnak határain. Itt van a szomszéd Ausztria, Ez, úgynevezett alkotmányos állam, csak néhány év óta kezdett lenni. És mit tesznek ők ? Demokrata köröket alakítanak. Ugyan jutott-e az ottani kormánynak eszébe meggátolni azokat ? Midőn a reichsrath együtt ült, Bécs szomszédságában Neustadtban 5 és több ezer ember, mind demokrata körök tagjai, gyűlt össze a felett értekezni és azon nagyfontosságú politikai kérdések felett tanácskozni és határozni, a melyek épen a reichsrathban tárgyaltattak és a személyes szabadság és a kormány felelősségére vonatkoztak. Említem a távolabb eső Németországot: nézzük ott Hamburgban, vagy akármelyik államban, nemde mindenütt nyomai vannak a demokrata köröknek ? nem mindenütt léteznek-e demokrata körök ? Nézzük Csehországot: Raudnitzban 10 ezer emberből álló népgyűlés jött egybe, épen a legfontosabb kérdések feletti tanácskozás végett. Jutott-e eszébe a kormánynak őket megakadályozni ebben ? vetett-e legkisebb gátot a tekintetben, hogy azon politikai kérdések felett értekezhessenek és társaloghassanak ? Mindezeket nem cselekedte; és nem cselekedvén, épen ezen eset adta magát elő, ezen —• bár ne történt volna — eset: mert ha a kormány, melyet én erősnek, tiszteletben tartottnak és bizalmat bírónak óhajtmék, mondom, ezen esetben a kormány tiszteletben tartotta volna mások jogait, akkor tiszteletben tartattak volna az ő jogai is, és akkor nem kellett volna ily erőszakos eszközökhöz folyamodnia, mert ily eszközök által a tiszteletet elérni soha sem lehet. Ezek voltak körülbelül indokaim, t. ház, melyeket akkoron határozati javaslatom beadása alkalmával előadni szerencsés voltam.
