Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-251

234 COLL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 30. 1868.) tességet élveznek, ezen mentesség afoh ó 1868. év végéig föntartatik." A többi marad." {Helyeslés.) Deáky Lajos : A bélyegilletéki szabályzatlan az áll, hogy minden ember köteles a maga irományát a bélyegtörvény életbe léptetése előtt keletkezett adóhivatalnál bemutatni. Erre határidő tüzetett volt ki, mely alatt ha az illető be nem mutatta a maga régi okmányát, azon tul a mai napig is leleteztetett. Midőn a magyar pénzügyminiszter a pénzügyi tárczát átvállalta, emlékezésem szerint ugyanakkor az elmulasztott fizetésekre nézve mintegy amnestiát adott; most ezzel ellenkezőleg pedig, ha ezen 26. és 27-ik szakaszok (Felkiáltások: Tul vagyunk már azon !) a régiekre nézve ily szabályt állítanak föl, ez által terhesebbé lesz ezen bélyegtörvény : azért ezen szakaszt mellőzendőnek tartom. Elnök : E szakaszok már el levén fogadva, azok többé nem tárgyalhatók. Csik Endre : Tévedések elhárítása tekintetéből, melyek sokszor a feleknél a bélyegtörvények következtében felmerülnek, és nem csak haszontalan költséget, idővesztést, hanem büntetést is vonnak magok után, bátor vagyok ezen 29. szakasz után egy uj szakaszt indítványozni, mely a következő : „A leszállított bélyegilletékek és megszabott dijak csak ezen törvénynek kihirdetése után létrejött esetekre alkalmazandók ; a leszállított illeték egyenértéke pedig 1868. év január 1-én veszi kezdetét." Elnök : Először a 29. szakasz megszavazása következik. A kik a 29. szakaszt a miniszter úr által tett módositványnyal el akarják fogadni. . . . Halász Boldizsár : Kérem, először a szerkezetre kell szavazni, azt a ház szabályai igy kívánják. Az első szakasz a szerkezet szerint nem kiváltságokat adott, hanem azt mondja, hogy a jelenleg kivételesen fenálíó bélyegmentesség az év végéig megmarad : ezt, mint sokkal szabadelvűbbet, pártolom. Elnök : A kik a 29-ik szakaszt, ugy a mint eredetileg szerkesztve van, elfogadják, méltóztassanak felállani. (Csak Halász Boldizsár áll fel.) A többség nem fogadja el. Most, kérem, álljanak föl azok, kik a 29-ik szakaszt a pénzügyminiszter úr módositványával elfogadják. (Megtörténik) A többség elfogadja. Csengery Imre jegyző (olvassa a Csik Endre módositványát) „• „Egy uj szakasz jönne a 29-ik szakasz után következőleg : „A leszállított bélyegilletékek és megszabott dijak csak ezen törvény kihirdetése után létrejött esetekre alkalmazandók ; a leszállított illeték egyenértéke pedig 1868. évi január l-jétől veszi kezdetét." Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ház! Mihelyt a törvény kihirdettetik és a törvényben kijelölt határnapon a törvény azonnal életbe lép, a tett inditvány halasztása lenne a törvény életbe léptetésének: ennélfogva részemről nem fogadhatom el. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök : Kívánja a t. ház, hogy szavazásra felvétessék a felolvasott inditvány? (Nem szükséges !) Következik a 30-ik szakasz. Vállyi János : T. ház! Mielőtt a 30-ik szakaszra áttérnénk, méltóztassanak megbocsátani, ha egy észrevételt aj'ánlok a tisztelt ház figyelmébe. (Halljvk!) E törvényjavaslat 1-ső szakasza szerint megszavazta a t. ház, hogy a fenálló rendszabályok érvényben tartassanak. Ha e rendszabályokat megtekintjük és figyelemmel végig olvassuk, azt látjuk, hogy egy elv vonul keresztül az egész szabályon, melyből ugy látszik, hogy mestermíívileg lett összeállítva azon rendszabály , hogy t. 1. az minél bonyodalmasabbá tétetvén, ez által tágabb tér nyittassák a túlterheltség általi túlfizetésekre. (Helyeslés a szélső balon.) Ugyanis ezen elv még azt is határozottan kifejezi, hogy ha, és a mennyiben egyik vagy másik dij vagy illeték megszabásánál a fenálló rendszabályok szerint az eligazodbatás kétes, azon esetben a legnagyobb dij szabandó meg. Ebből mi következett? Az, t. ház, hogy az egyes polgárok a legnagyobb zaklatásoknak, a legméltatlanabb üldöztetéseknek lettek kitéve, rajok rovatván a legnagyobb dij. Volt ugyan fenbagyva remidiumként, hogy felfolyamodással élhetnek ; de ezen felfolyamodás már magában zaklatás volt, és az eredmény, a gyakorlat azt tanusitotta és győzte be, hogy ily alkalmakkal rendesen háttérbe szoríttattak, nem nyerhettek igazságos orvoslást. Én tehát felhívom a t. ház figyelmét, méltóztassék ezen továbbra is fentartandó zaklatások alóli menekülhetés tekintetéből egy szakaszt hozni be, mely által legalább védettek legyenek az illetők; és ha csakugyan van oly illeték, hol eligazodbatás nincs, legalább ne az illető egyén zaklatására czélzólag, hanem inkább előnyére döntessék el az ügy akként, hogy az esetben a kisebb illeték rovassék rajok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én ennélfogva részemről egy pótszakaszt ajánlanék, mely szerint fejeztessék ki, hogy : „kétes esetben a kisebb illeték szabandó meg." Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ház! Az indítványt részemről nem fogadhatom el: mert ha az tétetik, hogy minden kétes esetben a kisebb dij vétessék, ugy mindenkinek érdekében lesz, minden esetet kétessé tenni; ez tehát sok kijátszásra adna alkalmat. Egyébiránt, ha valamely kétes eset van, miután már 1 V

2 év óta fenállanak a jövedéki bíróságok, azok itéletileg döntik el az ily kétséges ese-