Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-251

CCLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 30. 1868.) 331 nagyobb összegekről szólanak, addig ezen pályák kisebb terjedésre vannak szorítva, s ha azon válla­latokkal egyenlő mérték szerint adóztatnának meg, aránytalanul terheltetnének. Ez volt az indok, melynél fogva a minisztérium javaslatba hozta a fenálló bélyegilletéknek leszállítását, még pedig a szabályszerű tétel felére. Azokra nézve, a miket t. képviselőtársam Ko­vách László előhozott, meg kell jegyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy valamely jövedelem megadóztassák, hanem arról, hogy bélyegadóille­ték fizettessék, a melynek mindenki alá van vetve, ki valamely okmányt kiállít, hirdetéseket közzé tesz vagy jegyet használ. A bélyegiíieték alól en­nélfogva az ilyen vállalatokat sem lehet felmenteni. Meg kell jegyeznem e tekintetben, hogy én indo­koltnak látom ezen bélyegilleték alá vételt. Azon ok, hogy az omnibus-vállalatok nem fizetik azt, itt nem alkalmazható: mert kikre alkalmazható ezen bélyeg, az ily jegyek után kiszabott illeték? Azon vállalatokra, melyek privilegialis állással bírnak, mint a gőzhajó, vasutak s a közúti vaspályák is — a. fővárosi 40 évre nyert kizáró szabadalmat, mely­nél fogva minden concurrentia ellen védve van — miután szabadalmok tartama alatt ugyanott pályát felállítani nem lehet. Tehát az omnibusokról vett hasonlat ide nem alkalmazható, miután ezeknél a szabad verseny áll fen. Ennélfogva egészen más azon indok, melynéífogva e közúti pályáknak bé­lyeget kell fizetniük. Egyébiránt osztozom azon nézetben, melyet Zsedényi t. barátom előhozott, miután a közúti vaspálya oly vállalat, mely oly kedvező körülmé­nyeknek örvend, hogy rövid ideje áll fel, minda­mellett részvényei 300 °/ 0-kal fentebb állanak, mint befizetési áruk volt; ez maga elegendő bizonysága annak, hogy a vállalat életképes. Rendkívül ked­vező állapotba helyezett vállalatot pedig rendkí­vüli kedvezményekben részesíteni, nézetem szerint, nem feladatunk. (Helyeslés.) De legfontosabb ezen ügy megítélésénél az, hogy midőn ezen társaság alakult, midőn tehát még jövedelme mennyiségét nem tudta, tudva volt előtte, hogy a fenálló bélyegtörvény értelmében, minden utastól egy krajczár bélyegilletéket kell fizetnie. Tehát kérelmének jogi alapja sincsen. Elismervén azon körülményt, melyet t. bará­tom Bónis Sámuel előhozott, hogy t. i. lehetnek egyes városok, melyeknél ilyen kedvező körülmé­nyek nem állanak elő, mint pl. Debreezenben t a hol tehát ily pálya nem létesíthető, hacsak nagyobb kedvezményekben nem részesittetik: ily esetekben a törvényhozásnak mindig jogában áliand esetről esetre ilyen kedvezményeket adni. Azonban jelen esetben, nevezetesen a Buda-Pesten létező közúti vaspályákra nézve, ezt se méltányosnak, se a fönforgó körülmények közt czélszerünek nem tartom. Ennélfogva bátorkodom a szakasz eredeti szerkezetének elfogadását ajánlani. BÓniS Sámuel: T. ház ! Midőn indítványo­mat megtettem, azt leginkább azon elvre fektettem, mely elvet a közvetlen adókra nézve maga a köz­ponti bizottság is kimondott: hogy t. i. az igaz­ságosság megkívánja, hogy hasonló adónemek kö­zött arányosság létezzék. Erre fektettem leginkább inditványomat; és igy teljességgel nem áll pénz­ügyminiszter urnák azon ellenvetése, hogy az ál­lamnak nincs módjában kedvezményi kivételeket tenni: mert ez nem kedvező kivétel, hanem ez ter­helő kivétel. Van-e szüksége az államnak arra, hogy ezen alapelvből, t. i., hogy arányosság létez­zék a hasonló adónemek közt, egy vállalatra ter­helő kivételt tegyen? Hiszen, t. ház, más vaspá­lyáknál 18 krt fizetnek azon jegyektől, mely jegyek mellett kilép az ember a vaspályára az indóházból, és ezen jegyekre semmi bélyeg sem vettetik, 50 krajczárig semmi bélyeg sem fizettetik. Tehát ter­helő kivétel ezen vállalatra az V 4 kr. is. Zsedényi barátomnak nem kell bővebben fe­lelnem, mert hiszen, ha ő minden vállalat jövedel­mét a hirlapokban mondottak után azoknak apo­dictice vételével ítéli meg, akkor ily felállított ítéletre mitsem kell felelni. Én röviden csak azt mondom, hogy ha a ház hasonnemü vállalatoknál arányosságot nem követ, akkor az egyes vállalatok túlterhelésével megöli az egyes vállalatokat, és okvetlenül be fog követ­kezni az, hogy az adóképesség fog megszűnni, és akkor az állam nem fogja azon czélját elérni, hogy lehetőleg több jövedelmet vegyen be, vagy hogy ha ezen czélját el akarja érni, akkor a fenálló adó­képességre kell kivetnie minden szükségletét. Lónyay Menyhért pénzügyér: Azon meg­jegyzésem van csupán, hogy jelenleg minden vál­lalat, mely utasokat jegyek bocsátása mellett szállít, különbség nélkül fizeti a bélyeget, még pe­dig a legkisebb jegytől is lkrt. Példákat hozok fel. A nagyszombati lóvonatu vaspályának is vannak kis utas-szállítási tételei és minden kisebb, 20 kron aluli jegyért fizet 1 krt. A dunagőzhajózási társu­lat, melynek hajói Pest és Buda közt járnak, s hol egy jegy ára 10 kr, fizet 1 kr. bélyeget; és igy min­den egyes vállalat, mely ezekhez hasonló. Elnök: Kívánja-e a t. ház szavazás előtt fel­olvastatni a pénzügyi bizottság azon jelentését, mely Pest városa kérvényéről szól? (Nem kell! Tudjuk már!) Ha nem, kérem azon képviselőket, kik a 24. szakaszt a szerkezet szerint elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szerkezetet fogadja el. Csengery Imre jegyző (olvassa a 25., illető-

Next

/
Thumbnails
Contents