Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

216 CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) ponti bizottság ezen bele vett két szavát el nem fogadhatom. Popovics-Desseanu János: T. ház! Én a szerkezetet nem pártolom és egészen kihagyatni óhajtom. Nem lehetek egy véleményben azon t. képviselő' urakkal, kik a ránk különben is oly terhesen kivetett bélycgillctéket sokkal terhesebbé kívánják tenni most az alkotmányosság alatt, mint az absolutismus alatt volt. Az absolut finánczminiszter csak kikutatott minden forrást, melyből tőlünk jövedelmeket kipréselhetett, és bizonyosan nagyon jól tudta ö a válópereket, és válóperekből is kipréselt volna magának jövedelmet, de nem bántotta az egyház autonómiáját. Én ezen szakaszszal, ha ez megmarad, egyenesen az egyház autonómiáját látom megsértve, mert a válóperekben a bíráskodás és ítélethozatal az illető egyházaknak ősi jogához tartozik, és én azt hiszem, az egyházak beleegyezése nélkül a törvényhozás sem veheti el tőlük. Ugyan azért különösen méltánytalannak találnám, hogy midőn az illető egyház semmiféle javadalomban nem részesül — mert a görög keleti egyház nem kap egy krajczárt sem senkitől és csak nagy nehezen vagyunk képesek fentartani a consistoriumot — most még külön taksát fizessen. A görög-keleti egyházban van ugyan is egy bizonyos taksa, mit a felek az ítéletekért kötelesek fizetni, hogy ez által a kancellária fentartassék. Kérdem, hol van az egyenlőség, ha a görög-keleti vallás hivei kötelesek kétszeresen fizetni? mert kénytelenek vagyunk az egyház költségeit is viselni és az államéit is. El nem fogadhatom azon nézetet sem, hogy különbség nem volna a közt, midőn azállam által fizetett bírák ítélnek, és a közt, midőn az egyház által nehezen fentartott bíróság ítél. A protestáns egyházban világi birák ítélnek; kik meg vannak fizetve az állam részéről; tehát méltányos, hogy az államnak vissza kell fizetni a költségeket, melyeket ez a bírákra kiadott; de ott, hol az állam semmit sem fizet, igen természetes, hogy méltányosan nem is követelhet semmit vissza. Ezen országgyűlés folyamában történt az, hogy miután a városok bíróságainak fentartása az államnak is érdekében van, az állam méltányosnak tartá azok költségeiben részesülni azért, mert azon bélyegből az állam is kap megfelelő jövedelmet. Ha e szakaszban oly rendelkezés történnék, hogy azon bélyegeknek megfelelő állami segélyben részesittetnek azon egyházak, melyek az illető válóperekben az esetben ítélő egyházi bíróságok eljárása folytán befolynak, nem szólnék ellene; akkor biztos volnék, hogy azon taksák, melyeket a felek fizetni kötelesek, az egyháznál megmaradnak; de miután más javadalomban az egyházi bíróság sehonnan se részesül, és irodáját, ügyészét és jegyzőjét az egyház fönnem tarthatná, tehát világos, hogy a taksát az egyház nem nélkülözheti. I hogy arra okvetetlenül szüksége van. Ennélfogva az egyenlőség elvénél fogva, mindamellett, hogy különbség van az egyházi viszonj^ok közt, óhajtanám, hogy, ugy mint eddig, jövőben is a válóperek bélyegmentesek legyenek. Ragaszkodom tehát Tinku Ábrakám képviselőtársam módositványához ; és a mennyiben ez nem fogadtatnék el — minek utána oly indo! kokat hallottam felhozni, miszerint a kath. egyj ház is javadalmaztatik az állam részéről — minl den esetre kérem, hogy a görög-keleti egyház részére különbség tétessék, mert ez az állam részéről segélyt nem kap, és így, ha képviselőtársam módositványa el nem fogadtatnék, kérem annak elfogadását, hogy csak a görög-keleti egyházi bíróság előtt folyó perek mentessenek fel a bélyeg alól. A mi a központi bizottság szerkezetének másik részét illeti, azt helyesen kifejtették előttem szólott képviselőtársaim, s ahhoz nem szólok, haI nem azokat mellőzni akarom, mert méltánytalan volna, hogy azon perektől, melyektől Lajtán túl nem fizetnek bélyeget, mi fizessünk. {Nagy zaj.) Babes Vincze: T. ház ! En azt tartom, hogy j a bélyegnek fontossága, illetőleg alapja a pereknél | csak egy lehet: és pedig az, hogy a per tárgyának j bizonyos értéke vagyon, bizonyos pénzbeli értéke, • és a felek egyike vagy másikának bizonyos nyeresége van belőle, különben semmi értelme nincs a bélyegnek a pereknél. Azon pereknél, melyek polgári pereknek neveztetnek, melyeknek tárgya érték szerinti, épen ezen érték szerint a bélyeg nagyobb vagy kisebb. Oly pereknél azonban, melyek tárgyainak nincsen pénzbeli értékök, nem al! kalmazható a bélyeg, és épen azért nem is alkalí mázta a bélyeget ilyen esetekben annak föltalálója, j a bécsi kormány. A mi a válópereket illeti, szeretném tudni, hogyan taksálnák ezeket, minő érték szerint lehetne itt a belyegmegadóztatást alkalmazni ? Szeretném tudni, hogy mi értéke volna, és ki nyer belőle, ha csak a közmoralitás nem ? Ugyanazért azt tartom, hogy ha valamely hitfelekezetnél alkalmazásban van a bélyeg a válópereknél, az én logikám szerint ennek következése az volna, hogy ott is eltöröltessék, nem pedig hogy behozassák. A mi pedig a rágalmazási, becsületsértési és hatalmaskodási pereket illeti, azt tartom, hogy | ideiglenes intézkedésről van szó : mert gondolom, hogy ha majd codificálunk, ezeket a kriminális coI dexbe fogjuk helyezni, és akkor, ugy gondolom, I megszűnik majd a bélyegilleték, valamint meg-