Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-250
CCL. ORSZÁGOS ÜL szűnik az egész világon a kriminalis perekben; de addig is mit taksáljunk becsületsértési perekben ? ki fizesse ezekben az illetéket ? Miről van itt szó ? Ha közönséges ember, nem nemes, megnyeri perét, mit nyer vele ? Fizeti a költségeket és kapja 20 forintnak egy harmadát. Ha tehát roppant költségébe kerül valakinek a mostani magyar törvény szerint becsületét megvédeni, még most bélyeget is fizessen ? Vagy fizesse a másik? De ily pereknél költségekben nem marasztaltatik el senki. Az én csekély véleményem szerint, helytelenség azon indítvány, hogy ily perekben bélyeg alkalmaztassák ; én legalább az én logikám szerint fel nem foghatom ezen bélyegnek alapját: azért azt tartom, hogy helyesebben nem segíthetne ezen a dolgon, t. ház, mint ha elfogadná Halász Boldizsár képviselő úr indítványát, mely szerint töröltessék ki ezen szakasz. (Helyeslés a bal oldalon.) Tokody Ágoston; T. ház! A központi bizottságnak a törvényjavaslat 18. szakaszát a becsületsértés miatti ügyekre kiterjesztését illetve, nekem is több rendű észrevételeim vannak: mert a becstelenités miatti perek nem tisztán polgári természetűek; de nem is tisztán bűnügyi természetűek, mint többen állították, hanem miként a törvény nevezi: birságiális ügyek, és ezen ügyekben csekély bírság az, a mi megítéltetik, 40 fórt, néha 100 írt, és e birságnak is csak egy harmada a becsületében megsértett félé, két harmada pedig — törvényinknél fogva — a bíróé, avagy, mióta a bírákat az állam fizeti — a gyakorlat szerint — az államé, mely két harmad, a helyi szokások különbözőségéhez képest, a szegények részére, majd egyéb czélokra fordittatik. a curiai ítéletek szerint pedig a közhatósági pénztárakba foly be; szóval: a két harmad semmi esetben sem a felperesé. Túlterhelésnek vélem tehát az ily ügyeknek, melyekben a nyertes fél csak is egy harmadot kaphat, bélyeg alá vonatását. E tulterheltetést fokozza az, hogy az 1723. LVII. törvényezikkely világosan rendeli, hogy a becstelenitési perek lolynak „sine expensis;" tehát perköltségek sem ítéltethetnek meg, mi, hogy valóban így áll, mutatják a magyar királyi curia minden időben hozott Ítéletei: mert perköltségek a becstelenitési perekben soha sem Ítéltetnek; s azt, hogy a perköltségek ezentúl sem fognak megítéltetni, igazolom a tisztelt igazságügyi miniszter úr által beterjesztett perrendtartásnak, különösen pedig a jogügyi bizottságnak a törvénykezési rendtartás tárgyában való 251. szakasz e szavaival: „A biró belátásától függ a per körülményeihez képest a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni." Azt pedig, hogy a becstelenités miatti pereknek — a fen érintettem 1723. LVII. czikk miatt — el tagadhatatlanul ama körülményei vannak, hogy KÉPV. NAPLÓ 186 5 / H . VIII. IS (Június 27. 1868.) 217 azokban perköltség nem ítéltethetik, ugy hiszem, annyira világos, hogy e valóságot bővebben okadatolnom nem kell; hogy pedig a bélyegek használása vagy nem használása, vagy az, hogy a bélyegszabályok szerint valamely bélyeget használni kötelességszerűen kell, a bíróra a költség megítélésére nézve hatálylyal nem lehet, a bírót a költség megítélésére nem indítja, sem nem indíthatja : ennek igazolásául elég egyszerűen a zálogperekre utalnom: ezekben bélyegek használtatnak, de a törvény zálogperekben perköltséget Ítélni nem enged; és valóban törvényszékeink a zálogperekben költséget se nem ítéltek, se nem ítélnek. Igaz, hogy a zálogot perlő bélyeg költségeire nagy súlyt nem fektet, mert birtokot perelvén, a bélyegekre tett kiadásait figyelembe sem veszi; de az ügyállás nem igy van a becstelenitési perekben : mert ezekben a felperes, miután a becsületén szenvedett sérelem miatt legalább három évig perelt már, és perét hosszú küzdelem után megnyerte, ott látja magát az egy harmaddal, hogy tulajdonképen semmit sem kapott, hanem még ráfizetett a bélyegekben; s ezért van, hogy a becstelenitési ügyeknek bélyeg alá rendelése nem csak tulterheltetés, de igazságtalanság is egyszersmind. Én locus communisokat nem használok; nem mondom — mert hisz mindenikünk tudja — hogy becsület olyan, mint a fényes aczél, melyen a lehelet is meglátszik ; nem mondom, hogy csak azon állam lehet önálló, csak azon állam lehet nagy, melynek polgárai a becsületre sokat, sőt mindent adnak, s ebből folyólag kiválóan fő kötelessége az államnak nem nehezíteni, hanem könnyűvé tenni az utat, melyen polgárai a becsületökön ejtett sérelmet törvényesen megtorolhassák; nem mondom: mert én a szívre hatni nem akarok, én csak az észhez szólok. Azok közül, kik igazságosak akarnak lenni, az absolut rendszer embereit senki sem vádolhatja azzal, hogy a hol csak lehetett, hogy a hol csak — az ő logikájok szerint — távol árnyékát képzelhették is az igazságnak, vagy csak szinét hihették lenni az igazság látszatának, a peres ügyeket bélyeg alá ne vetették volna; de a becsületsértés miatti perekkel nem tették azt, mert ezek felbélyegeztetését az ő gondolkodásmódjuk szerint is, igazságtalannak találták. Ne tegyük tehát azt, mit az absolut rendszer emberei sem véltek tehetni, hanem elkerülték gondosan: pedig a perköltségekre nézve az azon időbeli pátensek is épen azok voltak, melyek a mi ideiglenes törvénykezési szabványainkban ; épen azok voltak, melyek a most tervben lévő polgári perrendtartásunkban foglaltatnak — hisz azokból ültetvék át! Ne legyünk tehát igazságtalanabbak, mondani akartam: szigoruabbak saját hazánk polgárai iránt, mint az 28
