Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-250
214 CCL. ORSZÁGOS ÚLÉS.(Jnnius 27. 1868.) lami nem tetszik, tessék, ha beszédemet elvégeztem , engem refutálni; de beszédembe ne tessék senkinek közbe szólani, akár tetszik az, akár nem. Ez által, az én véleményem szerint, a szegényebb néposztály el volna zárva attól is, hogy saját becsületét védje. Ez az igazsággal s a méltányossággal Össze nem egyeztethető s ezenkívül erkölcsi sülyedésre is vezttne. Én tehát egyrészt pártolom Tinku Ábrahám képviselő úr indítványát, s másrészt a központi bizottság által hozott javaslatot elvetendőnek találom s annak elvetését inditványozom. Deáky Lajos: Az erdélyi és ahhoz tartozó partiumi heh'ét hitvallásuak eddigi szabadságaikban, kiváltságaikban minden kormány által meghagyattak , minél fogva ó'k törvényszéket alkothattak és a válóperekben Ítéletet hozhattak. Még a Magyarországhoz való kapcsoltatás alkalmával is ezen jogaikra nézve biztosíttattak, és most ugy latszik, hogy ugyan csak per tangentem, legalább a tekintetben, hogy bólyegtelenül sem beadványokat ne fogadhassanak el. sem pedig Ítéletet ne hozhassanak, megszorittatnak s fináucz vizsgálat alá vettetnek. A válópereket, és a bizottság által felhozott nyelvváltsági és eró'szakossági pereket, a mint már az előttem szólott Halász Boldizsár tisztelt képviselőtársam mondotta, bűnügyieknek tekinthetjük, vagy legalább oly polgári vétségeknek, melyek ha a sérelmesek által indítandó rendes per utján meg nem toroltathatnának, hanem panasz utján kellene, hogy a hatóság azokat orvosolja, ez utón kénytelen lenne önköltségén beavatkozni, ha nem akarná a megtámadott felet és annak sérelmét orvosolatlanul hagyni. Következésképen ezeket a bélyeg és illetékek alól továbbra is felmentetni kérem, annyival inkább, mert, mint az előttem szólók felhozták, ezen papok az állam által fizetve teljességgel nincsenek, és ha fizetve nincsenek, akkor nem is lehet követelni, hogy ó'k ugy szólván még jövedelmet szolgáltassanak az államnak. Papp Zsigmond: T. ház ! Két indítvány merült fel: az egyik a válóperekre nézve; a mázik a rágalmazási és erőszakossági perekre nézve. Mindkettőre nézve ki fog terjedni figyelmem. Én ugy hiszem, az állam költségeit, az állam terheit egyformán tartozunk mindnyájan fizetni; ha tehát való az, hogy a protestánsok és katholikusok közt az állam terheit illetőleg különbséget tenni nem lehet, való lehet az is, és kell is, hogy való legyen, hogy midőn a protestánsok válópereinek, melyek a törvényszék előtt folynak, bélyeggel kell eláttatniok, ugy más részről szintén egyformaság tekintetéből a katholikusok pereinek is meg kell bélyegeztetni. Exceptiót nem lehet tenni: ha egyiknek el lehet engedni, ugy a másiknak is el lehet; vagy mind a kettőt egyforma bánás alá kell venni. E szempontból tehát nem pártolhatom azok véleményét, kik azt mondják, hogy az egyik részről maradjon meg a bélyeg, mert a reformátusoknál a világi törvényszék ítél , a katholikus válóperei podig consistorium előtt folyván, ezek bélyegmentesek legyenek. Nem pártolhatom azok véleményét sem, kik azt mondják: ha megmarad a bélyeg, finanezhivatalnok fog kutatásokat rendezni, pedig financznak és államnak semmi köze az egyházhoz. Én államot az államban nem ismerek. {Elénk helyeslés) A cultusminiszter hatóságát elismerem — de nem omnipotentiáját dogmatikus kérdésekben — azért, mert ő cultusminiszter, és mind azon ügyekben, melyek nem egyháziak és dogmatikusok, fölügyeleti joggal bír. Itt, uraim, tekintetbe kell venni más szempontot is. Mint én tudom, a 15-ös bizottságnak operatuma szintén oda terjed, hogy ezentúl a válópereket nem a consistorium fogja ellátni, hanem a világi hatóság. Ha tehát ez keresztül fog menni, bár vannak, kik mondják, mivel ez szentség és válóper, papi kezekbe tartozik, ha, mondom, a jogügyi bizottság javaslata elfogadtatik, akkor a consistorium irataiba nem fog a financz betekinteni. De a válóperek amúgy is csakugyan bélyeg alá vetendők, mert tudjuk, hogy a válóperek oly elkeseredettek szoktak lenni, hogy az illetők szívesen fizetnek bár mit is, csak hogy elválhassanak egymástól ; és így bizonyára nem lesz oly terhes a válóperek utáni bélyeg, hogy az illetők azt ne akarnák fizetni. Én tehát a válóperekre nézve a bélyeget azért is fen akarom tartani, mert az egyformaságot a hazában fen akarom tartani, privilégiumot nem akarok adni az úgynevezett katholikusoknak akkor, midőn más hitfelekezeteknek ily esetekben bélyeget kell fizetniök. A mi pedig a másik kérdést illeti: tökéletesen igaz az, hogy a németek, mint Halász Boldizsár mondotta, nem adóztatták meg az ilyen pereket. Igaz, mert ez a németeknél criminális actio tárgyát képezte, ezek pedig nem voltak bélyegilleték alá vetve; de a magyar törvényhozás a rágalmazást —bár magam is azt mondom, aki más rágalmaz, belegyan zárva — nem sorolja a criminális tárgyak közé, hanem azt mondja: fizessen 100 frtot, ha nem nemes, és 200 frtot vagy többet, ha nemes ellen történik a rágalmazás. Már ott, hol civil perré alakultak ezek, világos, hogy bélyegilleték alá essenek. De a központi bizottság stylizatiója sem tetszik nekem. Igen jó irálylyal birnak, tudom, ezen urak; de még is itt az van: „becstelenitési és erőszakossági," míg mi ezen kifejezéshez szoktunk: a calumnia K , mit mi ugy neveztünk, rágalmazás; az
