Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

COL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) 213 visoriurn a becstelenitési és eró'szakossági és több más pereket, a mennyiben fegyelmieknek tartotta azokat, kivette a bélyegilleték alól. Már most mi ezen képviselő'házzal elfogadtatjuk-e a volt ideiglenes provisorium szabályait ? melyekről azt tartom, hogy elég keservesek voltak. Ez esetben mi a provisoriumnál provisoriumobbak volnánk. Elégedjünk meg azzal, hogy ezen adózási szabályok ideiglen megmaradjanak, de azon tul ne menjünk. En ennélfogva az én alázatos véleményem szerint indítványozom, hogy ezen szakasz egészen törültessék ki a törvényjavaslatból. Papp Zsigmond (szólni akar.) Borlea Zsigmond : Én következem. Papp Zsigmond úri tessék még egy kicsit leülni. (Derültség.) Én Tinku Ábrahám indítványát elfogadhatónak vélem, még pedig azért, mert mellőzve azt, a mit ő nagyon is alaposan előhozott, hogy a szent széknek birói s hivatalnokai az állam által nincsenek fizetve, különösen nálunk a görög nem egyesülteknél, és ugy hiszem, a reformátusoknál sem, s igy nem mondhatni, hogy a bélyegből bejáró jövedékiemből a birák fizetései fedeztetnek, mondom, mellőzve ezt, van még egy igen fontos ok. Ugyanis mindnyájan tudjuk, hogy az előbbeni kormány alatt azon szokás volt, hogy biztos tudomást akarván szerezni magának arról, hogy a stemplitörvények vagy is pátensek megtartatnak-e ? vajon bélyegcsonkitás nem történik-e'? egy fiancziális hivatalnokot a megyékre és városokra küldeni, kinek azon joga volt, hogy az arehivumokat ott kénvekedve szerint kikutathassa, sőt onnan actákat el is vihessen.Hiszem azonban.hogy ezen eljárás a szent székek levéltáraira eddig nem alkalmaztatott. A megyéknél azonban tudom bizonyosan, hogy a mostam kormány által is gyakoroltatik; sőt tudnék egy megyét nevezni, hol jelenleg épen ezzel foglalkoznak. Habár ezen eljárást részemről nem helyeselhetem; de ha Tinku indítványa elvettetik, s ezen törvény által kimondatik, hogy a szent széknél tárgyalt válópereknél is bélyeg használtassák, akkor nagyon természetes, hogy ha a kormány magának biztos tudomást akarván szerezni, vajon nem történnek-e bélyegcsonkitások ? ezen eljárást itt is be fogja hozni, vagy legalább megfogja kisérleni. Akkor azután nagyon természetesen súrlódások fognak bekövetkezni: az egyház a maga autonómiáját fogja védeni s arra hivatkozik, az állam a törvényerőre s hatalmára hivatkozik, s utóvégre is hihetőleg a kormány hatalmi argumentuma lesz a győztes : és ekkor mi fog történni ? Akkor a financz csakugyan oda is fog menni. Már én ugy hiszem, mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a váló- s olyan pereknél, melyek a házasfelekre vonatkozólag a szent széknél szoktak megfordulni, sokszor olyanféle esetek fordulnak elő, melyek moralitási szempontból meg nem engedhetők, hogy köztudomásra juttassanak, s melyekről csakis a felek s a szent széki b^rók birjanak tudomással. Már pedig ha a financzhivatalnok oda fog menni, azt meggátolni nem lehet, hogy arról tudomást ne szerezzen, s ez által az ügy köztudomásra ne jusson. Azt fogják némelyek mondani, hogy a mit egy financzhivatalnok tud, az még nem köztudomásra juttatás, s ez igaz is; de ez nem ugy van, már mondottam, hogy azon financzhivatalnok nem elégsdk meg, hogy a levéltárakat kikutatja, hanem abból annyi ügj^darabokat visz magával, mennyi neki tetszik, s azokat magánál 6, sőt több hónapig is tartja. Ezt én praxisból tudom. Nem ugy tudom, mintha magam financz voltam volna valaha, (Derültség) hanem onnan tudom, hogy azon archívumból, mely felügyeletem alá van helyezve, vitettek el irományok, s azokat csak több hónap múlva küldték vissza. S azt is tudjuk, hogy ha azon bizonyos financz elviszi az irományokat, s ott valami subtilis vagy curiosus dolgot talál, az emberi gyarlóságból következik, hogy az ily ügyirat azon irodában kézről kézre vándorol, s igy arról azon irodában mindenki tudomást szerez, s igy első nap azon irodában, másik nap az egész bureauépüíetben, harmad nap egész az városban s igy tovább köztudomásra leszen hozva, mit, mint mondám, moralitási szempontból én károsnak tartok. Ettől áttérve a központi bizottság által hozatott azon javaslatra, hogy ezen bélyeg még a becstelenitési és erőszakossági pereknél is behozassák, a mi, ugy hiszem, annyit jelent, hogy a becsület- s biztossági perek is bélyeg alá essenek : ezt valóban nem értem. En ugyanis ugy fogtam fel a dolgot, hogy a tisztelt pénzügyminiszter úr,- midőn ezen törvényjavaslatot a ház elébe terjesztette, azt mondotta, hogy azért terjeszti elő, hogy a hol csak lehetséges, a népnek egy kis kedvezést s könnyitést tegyen. Engedelmet kérek, ha tehát mi még az ily tárgyakat, melyek az absolut kormányok alatt is bélyegmentesek voltak, bélyeg alá akarjuk vetni: mi a népen nem könnyíteni, de terheit nagyobbitani fogjuk, s ez által épen a nép szegényebb osztályát fogjuk sújtani, s annak lehetlenné fogjuk tenni,hogy még becsületét is megvédhesse : mert igen természetes, hogy a gazdagabb osztály, a kinek pénze van, nem fog nézni egy pár írtra, ha arról van szó, hogy becsületét keresse; de a szegényebb, a ki nehezen keres egy irtot is, s ki sokszor egy hét alatt sem lát 1 irtot, az kénytelen lesz a pert mellőzni, mert nem lesz pénze a bélyegre. (Nagy zaj, ellenmondások. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, ha valakinek beszédemben va-