Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

210 CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) gya 100.000 frtot tett, és 1000 forintban kiegyeztek, a bélyegtörvény szerint csakis ezen 1000 forintnak megfelelő bélyeg tétetett fel az egyezménylevélre. De miután ez eddigelé is épen igy volt, szükségtelennek látom, hogy ezen módositvány még utána tétessék. (Helyeslés.) Horváth Károly : T. ház! Azon indítványnak, melyet Kacskovics képviselő méltóztatott tenni, alapja épen ott rejlik, mert a bélyegtörvényben addigelé azon megszabás áll, hogy az egyesség dija azon érték után szabatik ki, mely felett az egyesség köttetett, nem pedig azon érték után, melyre az egyesség megköttetett. Például, ha a per tárgya 100 ezer forint volt, ezen érték szerint szabatik ki. Megengedem, t. ház, hogy az adóközegek sok esetben belátva ezen kiszabás mébánytelanságát, azt nem igy értelmezték ; és épen ez volt czélja indítványozónak, hogy határozottan mondassák ki, hogy ne az egyességi érték felett, hanem azon érték felett, melyre az egyesség történt, szabassák ki ez illeték. Kerkapoly Károly előadó : Bocsánatot kérek, t. képviselőház! ha nem tévedek, most a részletes tárgyalás alatt vannak ezen szakaszok; ezen szakaszokban pedig oly egyességről s egyezkedésről, mire illeték szabatnék, nincs szó. Ha a t. ház a felolvasott szakaszt ugy, mint van, elfogadja, ezen tárgyban nem mondott semmit; következőleg ezen indítvány ajánltatik a részletes vita bevégzése után pótszakasz gyanánt: mert akkor lehet oly adalékok iránt inditványt tenni, melyek nem érintik az itteni szakaszokat: különben nem ezen szakaszok tárgyaltatnának részleteikben, hanem a beadott inditványok. {Helyeslés.) Azt hiszem tehát, ha már a t. ház belebocsátkozni kivan, belebocsátkozhatik akkor, midőn ezen szakaszokon keresztül ment, mert a mit képviselő úr indítványozott, nem ezen szakasz módosítását czéíozza. {Helyeslés) Itt csak az van helyén, a minek elfogadása valamely szakaszt módosítana; de ennek elfogadása nem módosít egy szakaszt sem Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ház! Én azt tartom, hogy ezen törvény azon módosításokat és javításokat hozza javaslatba, a melyekkel az eddig fenállott bélyegszabályok életbe fognak léptettetni. Az igaz, hogy ezen törvénybe még mindenféle tárgyat be lehetne tenni, melyek benne foglalva nincsenek; de miután ezen törvényben csak a régibb bélyegszabályok változtatásai vétettek föl, s azon szabályokban ben van mind az, a mi talán most ujabban indítványba hozathatnék: én azt tartom, hogy ezeknek felvétele a jelen törvénybe egészen fölösleges. Az élet meg fog rá tanítani, hogy mi czélszerü és mi nem czélszerü. Havaiami nem czélszerünek bizonyul, akkor lehet mindig ujabb módosítást tenni. De nem akarnám, hogy mind azon pontok ide módosítás alakjában behozassanak, holott ezek a szabályokban ugy is benne vannak. Meglehet, egyes eljáró közegek annak szűkebb vagy tágabb értelmet adnak; a magyarázatnak alkalmazása a kivitelnél mindig előfordul minden törvényes szabálynál; de miután e szabálynak teljes értelme van, ha hiba esnék, az orvoslás mindig megszerezhető. Ennélfogva bátor volnék felkérni a t. képviselőket, hogy oly tárgyat, mely már ugy is benne foglaltatik a szabályzatban, ne hozzunk ide módosiíásképen, mert különben az által a tárgyalás igen hosszura nyúlnék. {Helyeslés) Elnök : Kérem a képviselőket, a kik a 15-ik szakaszt az eredeti szerkezet szerint elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik) Elfogadtatott. Horváth Lajos jegyző {olmssa a 16-ik szakaszt, mely szó nélkül elfőgadtaük. Olvassa a 17-óikét.) Popovics-Desseanu János : T. ház! Én világosabban kívánnám kifejeztetni azt, vajon az illeték, melyet az előjegyzéstől kell fizetni, azonnal, vagy csak akkor fizettetik-e, midőn az előjegyzés igazolása már megtörtént? E tekintetben a gyakorlat azon tapasztalatra vezetett, hogy ebből igen sok zavar támad, és sokszor összeütközésbe jőnek a felek a pénzügyi közegekkel azért, mert az előbbeni rendszabályok szerint, melyek az absolut hatalom alatt hozattak, ugy volt, hogy akkor a bejegyzési, illetőleg előjegyzett jogtói csak akkor volt befizetendő, ha az előjegyzés igazolva lett. Később azonban a „Reichsrath" oda módositotta ezt, hogy azonnal fizetni kell a telekkönyvi bejegyzéstől, legyen az bekeblezés, legyen az előjegyzés. Én részemről igen méltatlannak találom azt, hogy az előjegyzéstől, mielőtt igazoltatott, s ekként végleges bejegyzéssé vált volna, a bejegyzési illeték behajtassák: mert sokszor, sőt legtöbbször ugy van, hogy az előjegyzésről az ember előre nem tudhatja, vajon fog-e igazoltatni vagy sem? Tehát azon kellemetlenség származik abból, hogy előre gyakran egész capitalist kell befizetni az adópénztárba, és azután — a mennyiben az előjegyzés igazolható nem volt — évekig kell utána járnia az illető félnek, hogy előleg befizetett pénzét visszakaphassa. Én tehát igazságosnak, helyesnek s méltányosnak találnám azt, hogy az előjegyzés után az illeték befizetése csak akkor követeltessék, midőn az előjegyzés igazolás folytán végleges bejegyzéssé vált. Itt teljes biztossága van a kincstárnak arra nézve, miszerint károsodást nem szenvedhet. Kezeskedik erről azon jog, mely az előjegyzés tárgyát képezi; de egyj szersmind a közönség is meg van mentve azon kellemetlenségtől, hogy oly összeget fizessen, me-