Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-241
14 CGXLI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) melyet ebből vont, hogy t. i. ezen adónemek bizonyos időre még is kell, hogy fentartassanak. Annál kevésbbé pártolhatom, mert ha egyszer áll, hogy azok a nemzetibe nézve károsak, akkor ezen országgyűlésnek nem szabad mást tenni, mint rögtön megsemmisíteni mind azt, a mi a nemzetre nézve káros, annál is inkább a jelen körülmények közt, a midőn nézetem szerint még azon esetre is, ha a dohányegyedáruság és a közvetett adók megszüntetnének is, az államháztartásban hiány nem mutatkoznék, vagy legalább azon hiányokat pótolni lehetne l pótolni lehetne nézetem szerint az által, hu (Halljiík! Halljuk!) a Bach és Sehmeriing átkos kormányrendszer hivatalnokainak nyugdíjazására, kiknek nagyobb része, mondhatnám, ezen nemzetnek hóhérai voltak, szánt összegekre milliók nem szavaztatnának; eszközölhető volna nézetem szerint az által, ha az állandó nagy hadsereg létBzáma. mely állandó nagy hadseregek átalánosságban az e^ész világon nem őrei a nép és nemzet szabadságának, mely hadseregek gazdasági szempontból is a népek vagyonosodhatását csak gátolják, mely állandó hadseregek a népre erkölcsileg is károsan hatnak, ha, mondom, ezen állandó hadseregek nagy létszáma tetemesen leszállittatnék, és helyettök a nemzeti honvédsereg, mely sokkal kevesebb költséget igényel, állíttatnék fel. S miután ugy vagyok meggyőződve, hogy az állandó hadsereg létszámának tetemes leszállításából meggazdálkodott összeg tökéletesen fogja pótolni azon hiányt, melyet ellőállitana a dohányegyedáruság és az indirect adók megszüntetése: én a jelenlegi törvényjavaslatokat még kiindulási alapul sem fogadhatom el; és óhajtanám, hogy a pénzügyminiszter úr &gy, a nemzet jellemével találkozó törvényjavaslatot készitsen. Tisza Kálmán: T. ház! Én a magam részéről azt tartom, hogy midőn kilencz törvényjavaslat fekszik előttünk, mely felett átalánosságban véleményt mondhatunk, valóban elég tágas tér ez arra, hogy ezen tul a napirenden nem lévő költségvetési, hadügyi és más kérdésekre ki ne térjünk. (Helyeslés.) Én tehát azon megjegyzéseimet, melyek a költségvetés iránt nekem is lehetnek vagy talán lesznek is, fentartom akkorra, midőn majd napirendre lesz kitűzve. Szólok most, még pedig csak igen röviden, egyes egyedül a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokról a legnagyobb átalánosságban. (Halljuk!) Megvallom, magamnak is nagy kedvem volna, és gondolom, sokaknak a házban, azt mondhatni, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslatokat tárgyalás alapjául el nem fogadhatjuk. Nagy kedvünk volna legalább azoknak, a kiknek, mint nekem is, hitünk szerint ezen törvényjavaslatok igen sok és némileg gyökeres hibában leiedzenek; de ebben, engem legalább, meggátol az r hogy bármit akarjunk is, azt az egyet nem akarhatjuk, ós nem is szabad akarunk, hogy Magyarországot ne lehessen kormányozni. (Helyeslés.) Minthogy ezt nem akarhatom, tekintve a jelen helyzetet, azt, hogy e törvényjavaslatokat egyátalán most visszautasítom és tárgyalás alá venni nem akarom, nem mondhatom : mert az idő meg nem engedi, hogy az ország szükségeiről már most más rendszer utján intézkedni lehessen ; inert oly vérmes reményekkel, hogy egyes felhozott positiókontettlevonásokkal, még baki vihető volnais azokat rögtön esközölni,ahiányokat fedezhetnők, magamat nem kecsegtetem. Mert különben is igen jól tudom,, hogy valamint az uj adórendszer kidolgozására idő kell, épen ugy idő kell és egy bizonyos fokigóvatos eljárás, midőn, habár helytelen, de bizonyos egyes személyekre nézve bizonyos jogosultságot nyert kiadásokat akarunk levonni. A mi magokat az előterjesztett törvényeket illeti, én az egész eljárást — kénytelen vagyok őszintén kimondani — a mely követtetett, elhibázottnak tartom: nem azokra nézve most, miket a törvény magában foglal; hanem hibásaknak tartom azért, mert oly alakban történt az előterjesztés , hogy valósággal erkölcsi és physikai lehetetlenség volt, hogy a háznak nem kilencztized része, hanem kilenczvenkilencz századrészeis tudhassa, hogy igazában miről van szó. Mert ha nem volt is idő egyszerre megváltoztatni a rendszert, és bizonyos elnézéssel lenni e tekintetben kész vagyok; de ha nem volt is idő, mondom, megváltoztatni a rendszert: de volt idő, kelktt volna lenni arra, hogy legalább az előttünk fekvő törvényjavaslatok ugy terjesztessenek be, hogy a hazának minden polgára tudhassa, mi az, a mi őt kötelezi. De miután a pénzügyminisztériumnak, melynek számos hivatalnok áll rendelkezésére, és sajnálom, hogy még igen is nagyon nagy számmal azon időből, hogy az ideiglenes rendeleteket ismerhessék, a pénzüg3 T miniszteriumnak lehetett volna azon rendeletekből összeáilitnia azt, a mi még ma is életben van, volt rá ideje, hogy megtegye azokon a törvényjavaslatban foglalt változtatásokat, s. ugy mint egy egészet terjeszsze a t. ház elé. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Meg is van! Tisza Kálmán: Azt tetszik [mondani a. pénzügyminiszter urnák, hogy meg is van. Jól tudom, egy része, egy példányban az osztályok asztalára le volt téve; de egy része még akkor sem. Hogy a mire a pénzügyi minisztériumnak nagy személyzete mellett másfél év alatt elég ideje nem volt, arra eg} T es képviselőnek egy hét alatt hogy lenne ideje ? azt átlátni nem tudom. (Bal felöl helyeslés.)
