Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) 13 ket, a nép panaszait, és a financzcsorda által az indirect adók behajtásánál elkövetett visszaéléseket legkevésbbé sem orvosolják. Harmadszor: találok az állam előirányzatban oly jövedelmeket is, melyek felvéve nincsenek. Nevezetesen nem látom az állam bányagazdasági jövedelmeit felvére; nem látom felvéve az alapítványi javak jövedelmét; ámbár az alapítványi jövedelmek ugyancsak a minisztérium által kezeltetnek. A ki valamit kezel, arról számolnia is kell, és arról előirányzatot is kell előterjeszteni. Továbbá vannak kiadások, melyek szerintem •épen nem időszerűek lennének: például az államelőirányzatban be vannak véve a törvényhatóságok költségei; ezek bevétele már mintegy praeoccupatiója a kérdésnek, mely elő fog fordulni, midőn a municipiumokat a ház rendezni fogja: mert eddig a, mi törvényhatóságaink házi pénztárakkal bírtak, és ezen házi pénztár által biztosítva volt törvényhatóságainknak azon tehetsége, hogy a szükséghez képest rendelkeztek magok költségei felett. Tehát ezen praeoccupatiónak helye nincsen; azért a miniszteri előirányzatban a municipiumoknak belevezetett költségeit el nem fogadom. De továbbá ott látom azon előirányzatban a horvátországi kanczelláriának költségeit. Azt kérdem én a minisztériumtól: mi hatása van a minisztériumnak a horvát kanczelláriára ? Semmi! Vagy mi jövedelme van a minisztériumnak Horvátországból ? Továbbá ott látom ezen előirányzatban, nevezetesen abban, mely a delegatió munkálkodás! alapján felvétetett, mint közös költségen erősítendőt, Krakkót és Istriát. Mi közünk van nekünk Krakkóhoz vagy Istriához ? Hasonlókép a közös költségek közé számítják ott Komárom megerősítésének költségeit. Komárom nem közös! Komárom Magyarországé; azért Komárom megerősítését a magyar hadügyminisztérium költségvetésébe kívánnám felvétetni, és nem a közös minisztérium költségvetésébe! A közös ügyek költségei 58 milliónál többet tesznek, holott az országnak összes productiv kiadásaira csak 4.209,000 van felvéve, ide véve az összes földmivelési, ipar- és kereskedelmi, a közlekedésügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumokat. Ily arányt culturországban, Európában, soha senki találni nem fog! Ily arány mellett én ki vagyok elégítve: mert nézetemet, melyet a házban mindenkor kifejeztem, hogy lehetetlen «lőre jutni Magyarországnak culturájában azon terhek mellett, melyek által Magyarország terhelve van, tökéletesen igazolva látom. Ennélfogva én a költségvetést a tárgyalás semmi alapjául el nemfogadhatom. A kiadásokat illetőleg: azokban a legnagyobb pazarlást veszem észre. Igen is, a legnagyobb pazarlást, mert látom pl. hogy a vallás- és közoktatási minisztérium szám vivői személyzete 68, azaz több személyből áll, mint a pénzügyminisztérium számvivöi személyzete. Azt látom én, hogy pl. képviselőknek, kik egyszersmind államhivatalnokok, s kik mint képviselők napi dijaik mellett szállásbéreiket is felveszik, mint államhivatalnokoknak szintén megközelítőleg 2000 frtot tevő lakbérek fizettetnek, holott a nép sanyarú kenyerét, adóját alig tudja magának megszerezni. Azért kérem a minisztérium egész előirányzatát elvetettetni, és nem egyes reformokra szorítkozni, hanem gyökeres reformokat hozni be az államháztartásba és az állam adórendszerében. Csanády Sándor: T. ház! Midőn a jelen országgyűlés által az absolut rendszer felett a halálos ítélet kimondatott, ugyanakkor a megbukott kormányrendszer egyik nagybünéííl mondatott ki az, miszerint a nemzeteket a vég pusztulás, a vég elszegényülés örvényébe fogja meríteni. Maga az igen tisztelt jelenlegi pénzügyminiszter úr is az 1866-ik évi február 17-én mondott beszédében ekként nyilatkozott: „Nem lehetne fontosabb körülmény, mely inkább áldást hozólag hatna az összes monarchia minden részének anyagi érdekeire, mint ha végre az államháztartásban az egyensúly helyreállíttatnék, az elviselhetetlen terhek könnyebbittetnének, mit azon körülmény is parancsolólag megkíván, hogy már mostan oda jutottunk, hogy a súlyos adók gyakran csak az egyesek tőkeértékének megtámadásával hajthatók be." így történt nyilatkozatok után, a jelenlegi pénzügyminiszter urnák ilyen nyilatkozata után, a ki már 1866-ik évben elviselhetleneknek nyilvánította az akkori adókat, megvárta a nép, megvárta a nemzet, hogy akkor, a midőn a nemzet adóügyeinek kezelésére az ott akkor nyilatkozott Lónyay Menyhért úr jelöltetik ki, az elviselhetlen adók leszállittassanak, és a nép jellemével összeférhetlen közvetett adók megsemmisíttessenek. Mi történt azonban ? Nem csak hogy az eddigi adók lejebb nem szállíttattak, hanem igen is azok jelenleg még magasabbra emeltetnek; sőt daczára annak, hogy az adók felemelése terveztetik, még deficitek is mutatkoznak a jövőt illetőleg. Történt az, hogy a nemzet jellemével összeférhetlen közvetett adók törvényesíttetni szándékoltatnak. Nem csodálkozom, t. képviselőház, ily körülmények közt, hogy a nemzet egy része a jelenlegi alappal nincs megelégedve. Igen t. képviselőtársam Nyáry Pálnak azon nézetét pártolom, miszerint ő ugy a dohány egyedáruságot , mint a közvetett adókat is a nemzetre nézve mind szellemileg, mind anyagilag károsaknak találja; de bocsásson meg a t. képviselő úr, hogy nem pártolhatom azon következtetését,