Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-248
CCXLVIU. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Janias 2ö. 1868.) 165 ország képviselőházára jövendőben is. {Igaz ! bal j felöl) f Én azt gondolom, hogy itt nem az egyes képviselő érdeke forog szóban, legalább nem szabad , hogy szóban forogjon, hanem szóban forog e magyar képviselőház méltósága, melynek méltóságával és jogkörével nem egyeztethető az meg, hogy a háznak bármely tagja is engedély nélkül elzárassék. (igaz !) Én ezen vitatkozásnál nem megyek azon térre, melyen előttem több képviselőtársam mozgott, és mely térre menetelt a t igazságügyminiszter úr igen nagy őszinteséggel inparlamentalisnak nevezett. Nagy őszinteséggel, mondom: mert ő maga is ugyanazon téren mozgott. Mert mig némely képviselő urak a bíróság eljárásáról kárhoztatólag szólottak, addig ő dicsérőleg szólott, tehát szólott. (Ellenmondás.) Mondatott előttem, hogy midőn az országgyűlés a perbe fogást megengedte, ez által megadta az engedélyt arra is, hogy az illető képviselő elitéltetvén, bezárassék. És bárminő természetes- ! nek méltóztatnak ezt némelyek találni, azon nézetben vagyok, hogy ez egyátalában nem természetes, hanem természetellenes: mert hitem szerint, ha egy képviselő a kellő formák között vádolva van, a képviselőház azon Íriszemben és azon feltevésben, hogy a törvényes bíró és a törvényes for- j mák között fog felette itélni, a perbe fogást nem tagadhatja meg; de lehetetlenség, hogy ezen engedély megadása által már előre arra kötelezte j volna magát, hogy ha az eljárás nem törvényes j bíróság előtt, nem törvényes formák között foly- i tattatnék is, már előre a perbe fogatásra adott en- j gedély által megadta arra is az engedélyt, hogy j az ily törvénytelen utón elitélt képviselő a ház j további megkérdése nélkül bezárassék. I Én, t. ház, ismerek egy országot, melyben | talán épen azért, mert szabadságai felől igen nagy j biztosságban érzi magát, a képviselőház ahhoz j nem nagyon ragaszkodik, hogy a képviselő előleges engedélye nélkül perbe ne fogassék; de ha volt, és midőn volt eset reá, hogy engedélye nélkül elzáratott, hatalalmának egész súlyát latba j vetette és kiszabadította. (Élénk helyeslés a hal ol- s dalon,) Ez ország Angolország. Én ennek folytán azt tartom, hogy a háznak j azon jogához, hogy csak engedélyével történhes- j sék valamely képviselőnek elfogatása vagy bezá- | rása, állhatatosan ragaszkodnia kell. Azt egyátalában nem látom át, mi hasonlólag mondatott, hogy az által, ha az eljárás ugy intéztetik el, mint Nyáry Pál és Bónis Sámuel képviselőtársaim indítványozták, akkor a bírói függetlenség veszélyeztetve volna. Miről lehet itt sző? Arról, hogy a képviselőház tudomást szerez- ' vén magának arról, hogy a törvényes bíróság a törvényes formák közt itélt-e, határoz; a felett, hogy megadja-e vagy ne az engedélyt az elzáratásra? Mert nézetem szerint, ha törvényes bíróság és törvényes formák között itélt, akkor kiadni kötelessége; de ellenben fen akarom tartani a ház azon jogát, hogy ellenkező esetben meg is tagadhassa, és igy a ház saját jogát és tekintélyét védje. Ez által a bírói függetlenséget nem rontja le, és ez által „appellatorium fórum*-má nem válik : mert nem arról van szó, hogy eltörölje, cassálja az Ítéletet, hanem arról, hogy a ház saját tagját kiadja-e vagy ne? Ez itélet ugy, mint az illető törvényszéki minden itélet sértetlenül fenmarad, és a mely perezben az illető megszűnt képviselő lenni, rá lehet alkalmazni. Itt tehát, nem appellatorium fórumról van szó, hanem csupán arról, hogy a t. ház kiadja-e saját tagját vagy ne? Miért is, mint előbb is mondottam, Nyáry Pál és Bónis Sámuel képviselőtársaim indítványát pártolom. (Elénk helyeslés a bal oldalon..) KurCZ György: T. ház! Ha arról volna szó, hogy a mentességi jog körülírását tüzetesen tárgyalni kellene, akkor erre vonatkozó nézeteimet bátor lennék a t. ház elé terjeszteni. De nem arról van szó, hanem csak arról, mit Bónis Sámuel képviselőtársam ezen kérdést illetőleg helyesen lócaHsáivá elmondott: hogy itt a kérdés, vajon a ház előleges tudomásának juttatására kötelezve van-e a törvényszék, hogy a ház magának tudomást szerezhessen arról, vajon illetékes bíróság itélte-e el a perbe fogottat ? s e tekintetben magamévá teszem az indítványt, és pártolom, hogy igenis kötelessége a törvényhozásnak mint testületnek meggyőződést szerezni magának, vajon illetékes bíróság itélte-e el s az akarja-e rajta foganatosítani az ítéletet? Miután azonban ezen aggodalom elenyésztetésére az oda kapcsolt ítéletekből meggyőződtem arról, hogy igenis bejelentetett, ha nem egészen előleg is, de bejelentetett, e tekintetben nyilvánítom, hogy igenis az előleges bejelentést szükségesnek tartom. De nem pártolom az indítvány második részét : hogy t. i. a törvényhozás beavatkozhassak abba is, vajon a formák rendes megtartása mellett ejtetett-e az itélet? Ha mi ezen kérdésnek tüzetes tárgyalásába belebocsátkoznánk, akkor egyenesen a bírói szerepet öltenök magunkra ; mert hiszen, a félnek, ha a formák irányában megsértettek, meg van a módja, meg vannak írva a törvénykezési formák, hogy segíthessen magán; és ha a bíró a formák mellőzésével hozta volna a sérelmes ítéletet, azt fokozatos felebbvitel utján módjában áll megsemmisíttetni; ha pedig a felsőbb bíró helyesnek mondja az ítéletet, mi abba nem avatkozhatunk.
