Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-248
156 CCXLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 25. 1868.) deletet kiadta azon képviselő elfogatásának tárgyában, (Helyeslés balról.) Indokolom ezen roszalásomat. Emlékszem, uraim — én sem akarok senkit kivenni, a ház határoz — de emlékszem, uraim, hogy midőn kéretett a vizsgálat a közkereset megkezdhetésére, nem csak önpadjainkról, de a másik oldalon is véleményeket hallottam — meglehet, hogy tévedek — de igenis azon véleményt hallottam, melyben határozottan kimondatott, hogy az csak a vizsgálat és közkeresetre nézve van most kimondva. Lehet, hogy hibásan értettem; de az ellenvélemény üekre hivatkozom, hogy hallottam; és ha tó'lök nem is hallottam volna, most is azon véleményt táplálom és hiszem, hogy akkor csak a vizsgálat- és közkeresetre kéretett az engedély. És, uraim, az elzárásra nézve is ki kell, ha másért nem, alaki tekintetből, a ház engedélyét kérni. (Helyeslés halról) Én csak ez esetben kérem e ház megrovását és roszalását kifejezni, liama kívánja tárgyalni; azonban helyesebbnek tartanám, ha a tárgyalásra külön napirend tűzetnék ki. (Helyeslés balról.) Horvát Boldizsár igazságügyér: Én az alkotmányos rendre és az alkotmányos szabadságra nézve nem ismerek nagyobb veszélyt, mintha az alkotmányos tényezők egymás hatáskörébe avatkoznak. Ez kizárja a, szabadság eszméjét ; ez zsarnokság volna egyik alkotmányos tényező részéről a másik alkotmányos tényező irányában. Áz én alkotmányos fogalmaim szerint törvényeket hozni a törvényhozás feladata ; a tőrvényeket végrehajtani, egyenes concret esetekben alkalmazni az illető alkotmányos bíróságok hatásköréhez tartozik. (Helyeslés jobb felöl.) Itt egy concret esetről van szó: ítélet és végrehajtási procedúra közöltetik a házzal; de kérdem, t. ház: minő indokból? Sem az ítélet superrevisiója, sem pedig annak megvizsgálása, vajon a végre hajtás folyamában nem történtek-e formahibák ? nem tartozik ezen tisztelt ház hatásköréhez. Az illető félnek meg van a maga utján a fenálló törvények szerint joga orvoslattal élni az illető bíróságok előtt; de a t. házhoz, mintegy appelatorium fórumhoz vinni ez ügyet, minden alkotmányos fogalommal ellenkezik. (Helyeslés jobb frföl.) Ez legnagvobb megsértése volna a bírói függetlenségnek, és roppant veszedelmes praecedenst állitthatna fel jövőre, azt t. i., hogy a majoritás Ítélvén mindig saját tagjai fölött, néha, némely esetben, a minoritás tagjai fölött a legnagyobb zsarnokságot gyakorolhatná. (Igaz!) Én tehát igen correetnek találom a ház tisztelt elnökének azon eljárását, midőn nem akarván e házat az ország legfőbb törvényszéke felett superrevisorium fórummá decretálni, a tett jelentést egyenesen tudomásul veendőnek javasolta, (Helyeslés jobbról.) Ez az én véleményem, t, ház, mely, ugy vélem, az Összes ház nézetével találkozni foe. Az immunitás kérdését illetőleg én mindig legnagyobb kegyelettel fogok viseltetni e jog iránt; hanem ugy hiszem, az már nem tartozik az immunitás köréhez, egy hozott rendeletnek végrehajtását megakadályozni akarni. (Helyeslés jobbról.) A ház annak idejében engedélyt adott arra, hojy a vizsgálat megkezdhető legyen; a vizsgálat folytában kitűnvén, hogy vád emelhető az illető képviselő ellen, ítélt felette az esküdtszék; és ezen esküdtszék kimondása felett többé a ház sem kárhoztató, sem helyeslő ítéletet nem hozhat a nélkül, hogy a bírósági függetlenséget halomra ne döntené. (Zajos h'íyeslés jobb felöl.) Nyáry Pál: Én ugyan nem kivánok a törvényhozás tagjaira nézve oly mentességet, mely szerint azok, mint közpolgárok, a törvény súlya alól ki legyenek véve; de azt hiszem, egy szompontből mégis mindig meg kell különböztetni azokat, ha eílenök bírói eljárás czéloztatik, az egyesek és magán polgárokról. A törvényhozás fogalma alkotmányos államban maga föltételezi a pártok létezését. A törvényhozásban tehát nélkülözhetlen a pártküzdelem; de sokszor kénytelen az még egy más ellenséggel is küzdeni. Ha a pártok akár egymással, akár pedig a törvényhozással ellenkezésben levő kormánynyal jőnek összeütközésbe, könnyen megtörténhetik az, hogy a törvényhozáson magán ejtetik oly sérelem, bár csupán egy tagja szeszélyében is, melyet indokolni nem tud másképen, mint ugy, ha törvényeket, alkot, vagy ahol még törvény nincs alkotva, praecedens állításával szokást hoz be arra nézve, hogy a mit a tör vény mond, a törvényhozás minden tagjára, t. i., hogy az sérthetetlen, ez aztán tényleg, valóban is igaz legyen. Én akkor, midőn a mentességről volt e házban szó, nem voltam egészen egy értelemben azokkal, kik azt álliták, hogy nem szükséges a törvényhozásnak egyebet tudni a vádlott képviselőről, mint azt, hogy vajon az, kit vád alá akarnak hel} 7 ezni, ugyanaz-e, kire a vád tárgya vonatkozik? van-e constatálva a személy ugyanazonossága ? Én azon értelemben vagyok, fordulhatnak elő esetek , melyekben a törvényhozás egyenesen meg fogja tagadni, s meg kell tagadnia, ha kötelességét teljesíti s magasztos feladatának meg akar felelni, hogy valamely tagja ellen vád emeltessék. De most nem erről van szó — ezt csak mellékesen hoztam elő — hanem arról, hogy a ház engedelmével indított perben hozott ítélet végrehajtására nézve, vajon tökéletesen közönyös-e a törvényhozás előtt, hogy annak egy tagja ellen hozott ité-
