Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-246

132 CCXLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 23. 1868.) és művészek különös gusztussal voltak, és leginkább a nőnem kelleme és szépsége iránt. Apell*s Görögországnak, sőt Ázsiának minden szép nőjét összekereste, összenézte , hogy a mi kellem van benne, azt átvegye és a maga Venusában kőszoborban kinyomja. Egy SZÓ : Apelles festesz volt! Zsarnay Imre : Hanem meglehet — a kii- ; ma szerint, pl. a forró égöv alatt a fekete emberek ! az ördögöt fehérre festik, az angyalt feketére; az izlés különféle — meglehet, belső meggyőződése Halász Boldizsár képviselő urnák, hogy az ideának, műveltségnek és szépségnek jellegét azon nőben látja, kinek nagy hosszú pipaszár van a szájában. (Atalános derültség.) Én ezen véleményben nem lehetek; én ezen irányt nem helyeslem. Folytonos hallgatásom által elég bizonyítványát adtam annak, hogy a nép kedvét keresők sorába nem igen tartozom: mert előttem főeszme az, mi a haza közjavára szükséges és az ország mostani pénzviszonyain segit. Itt tűrnünk kell, itt szavaznunk kell, hogy haladhassunk a mostani állapotból; de arra még sem akarok szavazni, hogy néhány százezer forint ^bejöveteléért nőink szelleme oda törpüljön , hogy ők a szép izlést abban találják, hogy pipázzanak. A mi indítványának máscdik részét illeti, a melyben azt mondja : urak! kérelem van abban, hogy a szegény ember a maga osohányából, melyet igen drága áron vesz meg 20 krajczáron fizetvén D ölét, még csak szivart sem csinálhat. Igen jól tudom, hogy a dohány élvezése nem első szükséglete az embernek, tudom azt, hogy mindössze két. legfeljebb három száz esztendeje annak, hogy a magyarok a dohányt ismerik. . . . Egy SZÓ : Lehelt most is pipával festik Szabolcsban ! Zsarnay Imre:... és mégis jeles vitéz hős magyarok voltak, s tán erősebbek voltak, mint most vagyunk; pedig nem pipáztak sok századon át. Ez is biztos jele annak, hogy nem múlhatatlanul első szükséglet. Mindamellett ismerem a nép azon osztályát is, mely télben az ő munkája közt a hideget, nyárban a nap forróságát kénytelen tűrni: annak, hogy dohányozzék, hogy füstöljön, mintegy mulhatlan, nélkülözhetlen szükséglete : mert ha dohányt nem kap, legalább bagót használ. En magam is szivaros vagyok. ("Bravó !) De ha azigazat kell kimondani, a szivarra nem sokat ad a szegény nép, noha azok ott a szélső bal oldalon szivar által akarják a nép alsó osztályát boldogitani (Derültség), pedig bizony azok szivarért nem esdenék. Csak a műveltebb osztály az, mely megkívánja a szivarzást, s mely örül, ha füstölhet, s talán arra is gondol, hogy ez által a hazának, ha csekélységben is, használ. Én tehát, valamint óhajtom azt, hogy a menynyire az állam viszonyai, különösen pedig pénzügyi állapotunk engedi, hogy valamint minden indirect adó, ugy a dohány-monopólium is megszűnjék — mikor történhetik ez meg? azt én nem tudom — most.azonban, miután azok, kik szivaroznak . nem az alsóbb osztályú néphez, hanem a civilizáltabbakhoz tartoznak, nekik kedvezni nem akarok, sőt a szivarra még nagyobb adót szeretnék vettetni. Ivánka Imre : Épen most tanultam a tiszt, előttem szólótól, hogy a műveltséget a szivarozásnál kezdik mérni. Ezt a mértéket mai napig nem tudtam; de minden nap tanul az ember. Mert pl. azt is méltóztatott állitni, hogy ha no talán szivarozik vagy dohányozik , ez által bájait vagy kecseit elveszti, vagy nem tudom mit. (Ugy is van!) Én igen röviden arra utalok, hogy keleten, hol bájos és kecses nők vannak, már átalán dohányoznak a nők, és ez már nyugaton is divattá kezd válni. Nem akarok e tekintetben hosszas dissertatiót tartani ; hanem egyszerűen Halász Boldizsár indítványát az egyenjogúság tekintetéből bátor vagyok pártolni. Halász Boldizsár : Indítványom nem pártolását Zsarnay Imre képviselő úr azzal kívánta indokolni, miszerint olyast fogott reám, mi nekem eszem ágában sem volt. Azt mondotta t. i., hogy — mint előttem szólott Ivánka Imre képviselőtársam megjegyezte — hogy nem is képzelhet kecses nőt dohányozva vagy szivarozva, és ennek ellentétéül, mintha én meg nem is képzelhetnék női szépséget, kellemet hosszúszárú pipa nélkül. (Fölkiáltások: Dol'sgra!) Ez is a dologra tartozik, mert az ellenvetés a dologra tartozónak elfogadtatott. Én annyira nem helyeslem a dohányzást, még a férfiaknál sem, hogy magam sem élek vele ; ennélfogva nem a dohányzó nők érdekében, hanem csak jogegyenló'ségi szempontból tettem indítványt. Ha szabad a férfiaknak, miért ne legyen szabad a nőknek is, ha benne élvezetet találnak, dohányozni ? Azt méltóztatott mondani a képviselő úr, hogy valami népboldogító demokrata eszme kerestetik abban. hogy mi a nép alsó osztályainak a korlátlan dohánytermelés engedélyezése által kedve zni akarunk. Bocsánatot kérek, azt nem mondta senki; de az már mégis különös egy tilalom lenne, ha valaki dohányt termeszt, abból szivart ne csinálhasson maga számára, a mint ezt tegnap az atalános tárgyalásnál már érintettem is. Azt is megjegyezte a képviselő úr, hogy nem sokat kell itt egyébről beszélni, hanem csak arról, hogy a pénzügyminiszter urnák szükséges kiadásokra megkivánandókat szavazzuk meg. Nem tudom, a számtan szerint, miként fogja képviselő úr kimutatni, hogy ha az országban a nők eltiltatnak