Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-245
112 CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS, (Június 22. 1868.) Egyébiránt a fő indok, melyet a t. képviselő úr okoskodása támogatására felhozott, hogy: ha ilyen végzés nem hozatik, ki fog arról gondoskodni s javaslatot készíteni, miképen fedeztessék a hiány, mely az állampénztárban az egyedáruság megszüntetése folytán támad'? Mi czélja van az enquétnek magának? Bizonyosan első és fő feladata az leszen : fontolóra venni azt, hogy a közjövedelmekben támadt hiány rnikép fedeztessék, s nevezetesen mikép fedeztessék a nélkül, hogy ez által a népre sulyosb teher háruljon ? (Helyeslés-) Ez első lényeges feladata az euquétnek, s ennélfogva a t. képviselő ienebbi okoskodása önmagában tökéletesen összedől s indokolatlannak mutatkozik. (Élénk helyeslés.) Engedje meg a t, képviselő úr, de olyan viszonyról is méltóztatott szólani, melyről kellő tudomása nem lehet. Egyik fő okul előhozta, hogy ha a ház azt ki nem mondja, ő felsége többi országainak minisztériuma a magyar minisztériummal szóba sem fog állani. Ezt mondta, (ügy van!) Ezen állításáért teljesen kimentem a t.képviselő uratmiutánőajelen kormányzati viszonyokkal nem lehet ismerős. Bizonyára, midőn ezen indokot előhozta, azon időkre emlékezett, midőn ő is egy kormánynak tagja levén, akkor bármikép szólalt is fel azon kormány, a német minisztérium azt semmi figyelembe sem vette. (Élénk helyeslés, hosszan tartó éljenzés és taps a jobb oldalon és középen.) Egyébiránt kötelességemnek ismerem ez alkalommal nyilvánítani— annyival inkább, hogy a mostani korszakot a múlttól megkülönböztessük — hogy mind azon fontos tárgyalások alkalmával, melyekben az ország érdekei szempontjából a törvények rendelete szerint a magyar minisztériumnak ó' felsége többi országainak minisztériumával értekeznie kellett, az utóbbi ezt mindig a legnagyobb készséggel tette. És ezen fontos tárgy iránt biztosithatom a t. képviselő urat, hogy még jelenben is, (Zaj a hal oldalon) ismétlem, még jelenben is, miután kötelessége a minisztériumnak előkészíteni ezen tárgyalást, a tárgyalások folyvást, tartanak és meg nem szakadtak; és bármely körülmények közt még eddig mindig a legnagyobb készséggel s őszinte jó akarattal találkozott a magyar minisztérium ő felsége másik alkotmányos minisztériuma részéről. A mi az adatokra vonatkozó észrevételeit illeti: azonkétbankkáz,t.i. Sina és Vodianer, kikről állítja, hogy 150,000 — 200,000 mázsa dohányt vittek ki, ezen észrevételét köszönettel nem fogják venni, mert abból az következnék, hogy azért, nem fordul elő a hivatalos adatok közt, mert talán a határon kicsempészték, (Felkiáltások : Nem azt mondta!) tehát kivitték, a nélkül, hogy ezt a vámnál feljegyezték volna, már pedig akkor azon gjranunak kellene állani, hogy rósz volt a határon az őrzés. Zsedényi Ede : Szerződésileg történt, mert ők fizettek bizonyos összeget a kormánjmak, és azért vámmentesen vihették Francziaországba. Lónyay Menyhért pénzügyér: Bizonyára vámmentesen vitték ki. Sok áru vitetik ki vámmentesen, de soha a nélkül, hogy jegyzékbe ne vétessék. így van az most, s ugy lesz jövőben. 1848 előtt a kivitel leginkább csak Olaszország és Franeziaország számára történt, oda szállítottak ezen házak is. Egyébiránt nem akarok bővebben e tárgyról szólani, (Halljuk!) mert igen fontos a dohányjövedék kérdése, és bizonyára az enquéte fogja azt minden részleteiben kideríteni, melyben tisztelt barátom, mint a pénzügyi bizottságnak egyik igen érdemes és munkás tagja, bizonyára szintén részt veend, mii e annyival inkább számolok, miután alig van a képviselőházban egy tag, ki a dohányegyedárusággal oly hosszú időn át foglalkozott volna, mint t. barátom, ki, mint tudvalevő dolog, 22 év előtt épen azou pártnak volt egyik kitűnő tagja és vezére, mely legelőbb hozta indítványba a dohánymonopoliumnak hazánkba behozatalát. (Élénk tetszés, zajos éljenzés és taps a jobb oldalon s középen.) Zsedényi Ede : Miniszter úr utolsó szavai személyemet illetvén, tán megengedi a t. ház. ha felszólalok. (Halljuk!) Tévállitások ellenében a szabad vitatkozás országában van egy erős fegyver : tudniillik azok ellenében ugyanazon a téren a puszta igazsága t szembeállítani. A t. pénzügyminiszter úr azok közé sorozott engem is, kik 1848 előtt a dohány-monopóliumot védték vagy behozni kívánták. Erre csak azt felelem, hogy 1843-ban. midőn az országos pénztár dolgában a kerületi választmány működött, azon választmánynak én is tagja voltam. Abban azon források közé, melyekből segélyt meríteni kívántunk, azon 6 millión kivül, melyet szabad ajánlat utján 3 évre osztottuk, oda soroztuk a kincstári jószágok tiszta jövedelmeinek egy tized részét, a megürült egyházi hivatalok jószágainak jövedelmét, a hitbizományok egy évi jövedelmét, az ország határain kivül tartózkodók megadóztatását, az adók közül pedig az örökösödési, a bélyeg-, a húsés szeszfogyasztási adót. A megyei követek közül egy sem indítványozta s egy sem szólalt fel a dohánymonopolium mellett.(i$/enmo».6/ás.)Igen is, gróf Dessewffy Emi! védte írásaiban; de az nem én vagyok. Én Dessewffynek sok eszméjét nem pártoltam, annyival kevésbbé, mert én a nép érzületét és hangulatát a dohány egyedáruság iránt sokkal közelebbről ismertem, mint Ö, mert mint
