Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

104 CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 22. 1868.) Mondatott még az is Bónís képviselőtársam által — ha jól emlékszem — még a sójövedék tárgyalása alkalmával, de a mi minden eló'ttök lévő jövedéki t. javaslatokra ép ugy alkalmazható : t. i. ha mi ezen törvényt, ugy a mint van, vagy legalább csekély módosításokkal, el nem fogadjuk, akkor a dolog visszamegy előbbi helyzetébe és mi p. o. a sót tiz írtjával leszünk kénytelenek fizetni. Hogy a dohányra nézve mi történnék ily esetben, azt nem tudom; de ez se a sóra, se bármi más ezikkre nem áll. Erre nézve, t. képviselőház, én ismét egészen eltérő nézetben vagyok at. képviselő úr nézetétől: mert a sóval, a dohánynyal és mindazon czikkekkel, melyeket saját országunkban mi termelünk, mi magunk szabadon rendelkezünk, nem pedig a lajtántuli birodalmi kormány. Ha mi szabályozzuk a só árát, vagy azt mondjuk: igenis, mi alkalmas, helyes czikknek tartjuk a dohányt arra, hogy magunkat érette megadóztassuk , mi kivethetjük az adót, a mint czélszerünek és okszerűnek gondoljuk a nélkül, hogy e részben az osztrák birodalmi törvényhozás rendelkezéseivel törődni kénytelenek volnánk, nem vagyunk kénytelenek azokat figyelembe venni. Bennünket hozzájok azon viszony köt, mely a törvényben ki van fejezve. A törvény megmondja azt, hogy ő felsége birodalmának egyik vagy másik része között köttessék egy vám- és kereskedelmi szerződés; de nem mondja azt, hogy ezen vám- és kereskedelmi szerződés a monopóliumok fentartása mellett köttessék; [Felkiáltások: Azt senki sem mondta!) ha ezt mondaná azon kereskedelmi szerződés, akkor, miután már ezen törvény meg van hozva, természetesen jelenleg kérdés alá nem jöhetne, hanem kellene 4 —10 évig várni, a meddig t. i. érvényben maradand azon kereskedelmi szerződés. Ezekre nézve akartam csak megjegyzést tenni. Már most a mi magát a tárgyat illeti, én azt hiszem, t. ház, és felette szükségesnek tartom, hogy a képviselőház egy határozott nyilatkozatot tegyen a dohány-monopólium iránt. El van ismerve minden oldalról , hogy ez rósz rendszer; ki volt mutatva és el van ismerve, hogy az káros. hogy Magyarországon a termelést csökkenti, hogy a külföldi vásárról a mi dohányunkat leszorította, hogy magát a termény minőségét megrontotta; az pedig köztudomású dolog, hogy a nemzet jellemével ellenkezik, hogy egyátalában mindenki által egyenlően gyűlölt rendszer. Már, uraim, mikor ily rendszer fentartásáról van szó és mindezen ellene szóló érvek minden részről elismertetnek, akkor a kérdés csak az lehet: mi tehát az, a mi ezen minden oldalról kárhoztatott és minden tekintetben káros rendszer fentartását parancsolja ? Azt mondják, hogy azt rögtön megszüntetni nem lehet. Meglehet, hogy ezen üzletbe, mint minden nagyobbszerü üzletbe, nagyobb mennyiségütőkék vannak befektetve; meglehet, hogy egyesek érdekei szenvedni fognak az által, ha az rögtön megszüntettetik. De, uraim> mikor fog azon határidő eljönni, hogy ezen nagy üzlet megszüntettessék a nélkül, hogy, azok, a kik vele foglalkoznak ne károsuljanak ? Minden üzletnek, mely nagyobbszerü kifejlődést nyert, ez a következménye. Midőn néhány esztendő előtt az amerikai háború kiütött, annak értelmében Angliában szakértők becsülése szerint 40.000,000 font sterling, azaz 400 millió forint kár tétetett egyeseknek; de mikor az óhajtott béke 4 év múlva visszajött, a tőkék már más irányban, t. i. a háború folytathatásának irányában alkalmaztattak, még pedig oly mérvben, hogy a megkötött béke alig okozott kevesebb kárt azoknak, a kik a háború fentartására forditották tőkéiket. Ez minden nagyszerű üzletnek megszüntetésénél okvetlenül be fog következni, akármikor fog az megszüntetni, legyen az két vagy tiz év múlva, egyesek mindig veszteni fognak. Kautz Gyula képviselő úr azt mondotta, hogy experimentálni nem akar; én sem kívánok a közjóllét felett experimentálni; de itt nem is arról van a kérdés, itt experimentált a mi akaratunk és beleegyezésünk nélkül az osztrák kormány, s mi most csak azt látjuk, hogy ennek az experimentumnak szomorú következményei vannak, s hogy ez, a mint a ház minden oldalán elismertetik, minden tekintetben rósz experimentum volt, s mégis vannak, kik azt mondják, hogy nem kell eltörölni. Azt mondják, küldessék ki enquéte; én is azt kívánom, hogy küldessék ki a ház által, a törvényhozás részéről, mint ez más országban is szokás a törvényhozás kebléből egy kisebb számú tagokból álló bizottság — nem vagyok barátja sem a t>7-es, sem a 15-ös bizottságoknak, mert ezek ismét csak kis országgyűlést képeznek, hanem küldessék ki egy 5 vagy 7 tagból álló bizottság — a mely a kormány hozzájárulásával s szakértők meghallgatásával bizassék meg, dolgozzon ki tervet arra, hogy mi módon pótolhatnék az állam jövedelmében azon hiány, mely a dohány-monopólium eltörlése által okoztatik, még pedig a mennyire csak lehet magára a dohányra vetett adóból pótoltassák. Mert, t. ház, bármennyire impopularis legyen is ezen eszme, én azt nyiltan és minden tartózkodás nélkül kimondom, hogy én a dohányt oly czikknek tartom, mely igenis alkalmas arra, hogy megadóztassék, még pedig megadóztassék megle-