Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

4 CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnnias 17. 1868.) 1790-diki törvényekkel is biztosított független önállását a nemzetnek visszaszereztetni kérik. Marczali, szintén somogyi községnek , mint magokat nevezik, választói és lakosai ugyanazt kérik. Dr. Oppolczer János, mint a Bécsben tanuló ifjúság beteg-segélyző egyletének elöljárója, és dr. Jalics Ferdinánd, mint a bizottság elnöke, az iránt folyamodnak a képviselőházhoz, hogy a bécsi tanuló ifjúság beteg-segélyező egyletét évenkint országos segélyzésben részesíteni méltóztassék. Konstantinápolyban lakó több magyar, hivatkozással a képviselőházhoz még múlt évi november 13-kán tartott ülésében beadott kérvényük azon pontjára, melyben a panaszolt visszaélések felderítésére vizsgáló bizottságot kért összeállítani, miután a kormány ígérete daczára ez össze nem állíttatott, és a kérdéses leányok egy honleány nemesszivüségébó'l Pestre le is szállíttattak, ismét kéri azok kihallgattatását, hogy az igazság ekként bebizonyítható legyen. Gór Péter Eger város volt adóbehajtőja 14 évi szolgálata következtében támadt szemelgyengülése miatt nyugdíjaztatását kéri kimondatni. Honecz Ede János volt honvéd lovas-kapitány ismételve postatiszti állomást kér adatni magának. Mindezen kérvények véleményes jelentesté^ te! végett a kérvényi bizottságnak adatnak ki. Glatz Antal képviselő, mint az 1867-dik évben Oraviczán képviselővé választott Granzenstein Gusztáv megválasztatása ellen beadott panaszok megviz.sgáiáí.áia kiküldött biztos, eljárásáról jelem tését beadja. E jelentés az állandó igazoló bizottsághoz tétetik át. Madarász József A házszabályokra hivatkozva szót kérek. A t. háznak nem fárasztottam volna — igy is csak pár perezre — figyelmét, de önmagam iránti kötelességem parancsolja, hogy most másodízben adatván már be a képviselőházhoz oly értesülés, mely az én vélelmem szerint a valósággal és igazsággal ellentétes, a képviselőháznak az irat felolvasásakori kedélyes hangulatát önmagam igazolása végett kénytelen vagyok annyiban fölhasználni, mikép ígeu sajnálom, hogy bizon)ros községek elöljárói, választói vngy lakosai, midőn valami ellenében a képviselőházhoz hivatkoznak, tisztelve a véleményszabadtíágot, egészben mégis nem olvassák meg, nem ügyelnek arra, vajon alapos-e hivatkozásuk vagy nem. Én, uraim, soha sem mondottam sem június 4-kón, sem 13-kán, hogy én azon^ községeknek nevében adom bo a kérvényeket. En ezt mondottam és igy értettem. Ha félreértettem, bocsássanak meg. (D.rültség.) Igen, mondhataám, ha félreértettem, ügyeljenek, hegy ne értsék félre a jól mondott szavakat. Én azt mondottam, hogy azon községek nevei, melyekből kérvényeznek, a következők; és legyen bármely polgármester, bármely tanács, ki vagy mely nem helyesli azon kérvényeket: tisztelem véleményeket; de azt nem mondhatják és meg nem parancsolhatják, nem ellenezhetik, hogy azok nem azon községek lakóig kik engem megkerestek. Bocsánatot kérek, hogy ezeket kénytelen voltam előadni. (Jobbról fölkiáltások: Napirendre í) NiCOlics Sándor: T. ház! At. ház engedelmével interpellatiót kívánok a t. pénzügyminiszter úrhoz intézni ; mielőtt azonban ezt felolvasnám, bátor leszek röviden indokolni. Mária Terézia idejében országos munkával ásatott egy Krassó megyéből Temes megyén át Temesvárig vezető fausztató csatorna, melynek kettős feladata volt: először a kincstári erdők fáját oly vidékre szállítani, hol eladása lehetséges; másodszor azon vidékek és Temesvár városának módot adni, hogy faszükségleteiket fedezhessék. Ezen fausztató csatorna a kincstári erdőséggel együtt a mostani időkig mindig házilag kezeltetett, és többféle haszonbér! ajánlat mindig visszautasittatott, mely bár talán a kincstár némely előnyével járt volna, de a vidékre műiden esetre káros hatást gyakorolt volna. Folyó évi april hóban azonban elterjedt azon meglepő hír, hogy a t. pénzügyminisztérium a fausztató csatornát, az ezen úsztatandó fával együtt, kéz alatt két bécsi kereskedőnek 10 évre bérb-í adta, E hír valósult. Ezen csatorna a kincstári erdőség évi termesztményivel együtt, n nélkül, hogy az érdekeltek, megyék vagy Temesvár városa véleménye megkérdeztetett volna, a nélkül, hogy előleg kihirdettetett volna, a nélkül hogy árverés tartatott vojna, 10 évre haszonbérbe adatolt. Ezen szerződés szerint fönmaradván a kincstárnak kötelezettsége a fát ölfára vágatni és a csatornáig szálittatni, 10 év lefolyása alatt az egyedüli nyereség, mi a kincstárt illeti, egy oí után 40 krt tesz, míg szabadságukban marad a vállalkozóknak a fa árát bármily magasra felcsigázni. Átalános volt a megütközés Torontál és Temes megyében és Temesvár városban, mert e szerződés által Temesvár város és a nevezett megyéknek nagy része a tüzelő fára nézve, mit primae necessitatis czikknek lehet mondani, két idegen nyerészkedő önkényének és egyedáruskodásának lett kitéve. Temesvár városa e tárgyban azonnal fölterjesztést intézett a t. pénzügyminiszter úrhoz, mely azonban sikertelen volt; később [ folyamodványával a minisztertanácshoz is fordult. j Temes és Torontál vármegyék szintén fölterjesz' test intéztek a minisztertanácshoz; ezen kívül ! Torontál megye felkérte országos képviselőit, hogy