Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

CCXLV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Junius 22. 1868.) 99 mely azt, a mi eddig törvényes nem volt, azt, a mi a nemzet érzületével ellenkezik (minthogy a közvéleményből kell minden törvénynek kifolyni), egy perczig sem törvényesiti, hanem igenis tűri, tűri ugy, mint malum necessariumot: mert malum necessarium csakugyan van , s ha nem volna, az egész rendszert, mely mostanáig uralkodik, bizonyosan nem tűrtük volna. Tűri tehát, mint malum necessariumot, de csak azon határig, meddig a jelen képviselőház működése terjed: mig t. i. a jövő évre, a melyre ezen képviselőháznak joga terjed, meghatározza a törvényes adókat, egyszersmind ki lenne mondva azon adónemnek eltöröltetése, mely j'ogtalan s a nemzet érzületével egészen ellentétben áll. Én, t. képviselők, jelenleg csak azon elvet akarom kiemelni, hogy bármely törvény csak ugy léphet életbe , hogy ha azon törvényt egy részről igazságosnak, más részről czélszerünek ismeri a közvélemény. Oly törvény, a melynek ez alapja nincs, soha életbe nem léphet. És hogy ezen elvet alkalmazzam a jelen esetre s a jelen tárgyra, t. i. a dohányra nézve : tudjuk, hogy még csak 200 évvel ezelőtt kánonokkal tiltatott a dohányzás ugy anynyira, hogy anathema, excommunicatio mondatott egyháztörvények által arra, a ki dohányozik; és ime most már magoknak az egyházi praelatusoknak eszébe sem jut ilyesmi, hanem jóizüen esik nekik is a dohányzás. A mi azt illeti, hogy a dohányzás luxus, erre nézve azon észrevételt teszem, hogy arra nézve, vajon valami luxus-e vagy pedig szükségben" czikk, nagyon relatív az ítélet. Nekem, ki sem tubákolok, sem dohányos nem vagyok, a dohányzás nem is luxus, nem is szükséges, hanem egészen élvezhetlen. Hanem be kell ismernünk azt, hogy vannak számtalanok és épen nemzetünk között, a kik legalább bizonyos időre inkább nélkülözik a mindennapi kenyeret, mint a dohányt. Madarász József: Fájdalom, de igaz! Bobory Károly: És ha nincs naódjokban dohányozni, pótszerekhez folyamodnak, vagy ha épen mást nem tehetnek , bagőznak, s mégis élvezik. Ellenben lehetnek olyanok, a mint egyik nagy követe az osztrák birodalomnak, a ki épen a birodalmi nagyság következtében annak fentartására szükségesnek tartja , hogy az ő estélyein egész kerteket egy tííkör-csarnokká alakítson, hogy akónkint folyjon a pezsgő, hogy a legdrágább parfümökből legyenek ugró-kutak, s ezt ugy tekinti, mint szükségest; s a t. delegátió nem fog kétkedni, hogy ezen szükségletnek fedezését a birodalom nagyságának fentartására, dicsőségére megszavazza. Ha bün követtetetik el az által, hogy nem trafikdohányt szivünk, akkor azt mondom, hogy olyan bün, mely elkövettetik az egész országban, az országházától, de merem állítani, a t. pénzügyminiszter úr palotájától kezdve az utolsó gunyhóig; s merem állítani, hogy az igen tisztelendő páter jezsuita, a ki megkináltatik egy tulajdon készitményü jó sárga tubákkal a páter guardiántól, azt elfogadja, s nem fogja visszautasítani ugy mint bűnt azért, mert az nem trafik. Egyébiránt itt nem csak az ízlés határoz, ámbár való, hogy bizony a magyar a t. pénzügyminiszter úr trafik-dohányát nem igen ízlelheti, s készebb a legmérgesebb kapadohányt inkább színi, vagy pedig a legnyirkosabb dohány-ereket összevágni, mint a trafikdohányt színi; tehát, mondom , nem az ízlés határoz csupán; hanem a magyar ember, kinek természetében van az, a mit a diák ezen szóval fejez ki: „ingenuus", utálja és gyűlöli azon rendszert, a mely feljogosítja azon tábort, melynek neve finánez, hogy mindenütt kutasson, szagláljon. Épen ezen tárgy az, a mi által azon csorda a leggyülöletesebbé tette magát, hogy tulajdon fülem hallatára a gyermek nem tud nagyobbat mondani gyermektársának, ha összevesznek, mintha azt mondja neki: „te finánez." T. képviselők ! én azt hiszem, a t. ház a népnél soha önkéntesebben, soha örvendetesebben nem fog egy kivilágítást létre hozni, mintha kimondja. s decretálja, hogy a dohányegyedáruság eltöröltessék : ekkor jót állok, a főváros ma még ki lesz világítva. De az a kérdés : hogy fogjuk azt pótolni, a mi ez által elvesz az államnak jövedelméből ? Tétettek többek által egy, más rendű javaslatok; én fogom tenni a legbiztosabbat. A finánczőrség 25,000 emberből áll s ezeknek tartása évenkint 3 millió forintba kerül. Ha a 25 ezer embert ugy tekintjük, mint productiv erőt, és arra fordltjuk ezen erőt, hogy productiv legyen, ez, évenkint 300 irtot számítva minden emberre, épen 7.500,000 forintnyi értéket képvisel. Ugy is szükség van munkásokra: alkalmazzuk ezen 25 ezer embert munkára. Mondja ki a t. képviselőház, hogy el vannak bocsátva a finánczok. 3 millió és 7 millió 5 száz ezer forint, összesen 10 millió 500,000 forint nyereség: és ez második ok lesz a kivilágításra. De most jövök a fődologhoz. Tökéletesen igazat adok mindazoknak, kik azt mondják, hogy le. hetién most segélni a dolgon. Lehetlen, azt mon. dom én is, mert midőn a t. delegátus urak kiszá. mitották azon 5 évi jövedelmet, melyre állapit, tátott a calculus a Magyarországra eső közösügyi költségek kivetésére nézve, akkor bele volt számitva szintén Magyarországnak a dohánymonopoliumból várt jövedelme is. Tehát most delegátus uraink, kik ismét fel fognak menni Bécsbe, mondják ott meg, hogy nálunk megszüntetvén a