Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-245

100 CCXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Junias 22. 1868.) dohánymonopolium az e ezimen beszámított összeget hágják ki, akkor majd nélkülözhetjék ezen jövedelmet; de minthogy a közös ügyek mindennek okai: szüntessenek meg mindenek előtt a közös ügyek. Ez lesz a harmadik legfényesebb kivilágítás ! (Helyeslés halfelöl.) Hunfalvy Pál: A legegyszerűbb kérdés is, ha elválasztva gyakorlati czéljától, az átalános igazságok, a theoria virányára helyezzük át, hol azután szám nélkül ajánlkoznak az érvek, melyek mind megannyi szép virágbokréták, lehetetlen, hogy ne tessenek, de a melyekkel a gyakorlati nehézségekkel kinlódó politika szint oly kevésre mehet, mint a takarmánykereső gazda a bokrétával , mondom, a legegyszerűbb kérdés is, ha ezen átalános igazságok mezejére helyeztetik, hosszú vitatkozást idézhet elő. Az előttünk fekvő kérdés nagyon egyszerű, ha gyakorlati czéljánál maradunk. A dohányegyedáruság megszüntetésére nézve két javaslat közöl kell választanunk : a központi bizottság javaslata, s illetőleg most már Bethlen Farkas gr. által tett indítvány közt, mely lényegében megegyezik a központi bizottság javaslatával, és a 7-dik osztály javaslata közt. A két javaslat abban egyezik egymással, hogy egyaránt elismerik és bevallják, hogy okvetetlenül szükségünk van azon jövedelemre, melyet a dohányjövedék most az államnak ad, hogy tehát azt bizonyosan pótolni kellene, ha megszüntetnők a dohányegyedáruságot. Abban is megegyezik a két javaslat, hogy egyik sem mondja meg s nem is mondhatja meg, honnan lehetne hirtelen azt a hiányt pótolni, meIy

T okvetetlenül támadni fog közjövedelmeinkben, ha a dohányegyedáruságot hirtelen megszüntetjük. Minthogy a két javaslat ezen két pontban. mely csakugyan lényegesen a kérdés gyakorlati oldalához tartozik, annyira megegyezik, előttem nagyon csodálatos, hogy különbözhetnek egy harmadik pontban, mely hasonlókép a kérdés gyakorlati oldalához tartozik. A központi bizottság javaslata t. i. annak kitudása végett, vajon van-e átalában mód, és ha van , miben áll az, mely szerint az adózók kisebb terheltetésével lehessen pótolni azon hiányt, melyet a dohányjövedék megszüntetése okozni fog, annak kitudása végett, mondom, egy átalános vizsgálatot minden oldalról gondos nyomozást tart szükségesnek, azért indítványozza az enquéte bizottságot, mely által minden ide tartozó tényezők tudomására jutván, képes legyen és köteles legyen a pénzügyminiszter már az 1870. budgetben előadni azon javaslatot, mely vagy az egyedáruság megszüntetését , vagy reformját tartalmazná. A 7-dik osztály azonban ezen dolgot nem tartja szükségesnek, mert ime mindjárt most kivánja elhatározni, hogy a dohányegye dárusság csak az 1869. év végéig tartson, s már most mondassék ki határozatképen, én igy értem, hogy a dohányegyedáruság 1870. évi januárban megszűnjék; tehát azt kivánja. hogy mondassék ki már most az egyedáruság megszüntetése, ámbár arról még legkisebb tudomásunk és sejtelmünk sincs, honnan lehetne az igy elmaradt jövedelmet pótolni? És a 7-dik osztálynak ezen javaslatát igen sokan pártolják, oly érvekkel, melyek az ország gazdasági theoriájából meritvék, melyek minden esetre helyesek és állanak, s melyeket senkinek sem juthat eszébe megczáfolni akarni, de melyek egytől egyig állatni szükségeinket egy garassal sem birják alábbszállitani, s azon kérdésre sem tudnak feleletet adni, mi által lehet nálunk, mi köztünk azon jövedelmet pótolni, mely a dohányegyedáruság megszüntetésével pótolandó lesz ? Azért ezen átalános érveket, melyek igy magokban helyesek, nem is kell megczáfolni. Hanem a 7-dik osztály véleményében két indok fordul elő. melyre mégis szükségesnek tartok pár szót megjegyezni. A 7-dik osztály véleményében egyik helyen az áll, hogy az ország reményeinek nem felelne meg a jelen törvényjavaslat, ha must mindjárt elvben nem mondanók ki a dohányjövedék meg szüntetését, és nem határoznók meg, nem mondanók ki a határidőt is. mert különben ezen törvényjavaslat a dohányegyedáruságot azon egész időre állapítaná meg, mely időre a vám-és kereskedelmi szövetség köttetett a lajtántuli tartományokkal, mint az a XVI-dik törvényczikkben be van igtatva. Vajon azt hiszi-e a 7-dik osztály, hogy jobban megfelelünk az ország reményének, ha a doháuyegyedáruság rögtöni megszüntetésével ismét feltámasztjuk a sorompókát az ország szélein? azt hiszi-e, hogy azon ország, mely valóban iparkodik, halad, épít. kereskedik, mely jelenünk öröme és jövendőnk reménye, hogy ezen ország jobban meg lesz elégedve, reményeinek jobban megfogunk-e felelni, ha ily hirtelen intézkedünk? En nem hiszem: mert azt kérdem, vajon a 7-dik osztály oly nagy országos szerencsétlenségnek tartja-e a vám- és kereskedelmi szövetséget, mely a XVIdik törvényczikkbe van igtatva, hogy erőnek erejével mindent elkeli követni annak megszüntetésére? Hisz vagy egyszerre itt és amott megszüntetik a dohányjövedék, vagy ha külön itt vagy amott elébb történik az, okvetlenül el kell ismét különiteni, vagy mások fognak bennünket elkülöníteni a határos nyugottól; ebben pedig alkalmasint inkább visszaesés lenne, mint haladás a jobb jövő elé. Annálfogva lehetetlen nekem a 7-dik osztály