Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-214

82 CCXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April. 16. 1868.) magában, nélkülözést saját szükségletének fedezénél, vagy megtakarítások tételénél, vagy hasznos beruházások eszközlésénél. Mentül több marad meg az évi keresményből az adózók kezében, annál virágzóbb lesz az állam, annál tetemesebb lesz a tőke-érték gyarapodása, tehát annál nagyobb mértékben növekszik az állam anyagi ereje s ez által adóképessége. Fonák pénzügyi rendszer lenne az, mely a rendes kiadásokon j felül g} üjtene pénzalapot, mivel a nép anyagi j jobblétének folytonos gyarapodása az állampénz- j ügynek legnagyobb biztositéka, a vagyonilag elő- j remenő és gyarapodó honpolgárok kezében gyüj- j tött érték a legjobb biztosíték a vész idejében : | mert a mai hadviselési rendszer mellett, midőn j csak nagy költséggel lehet védelmi vagy támadó j háborút viselni, csak a vagyonos állam életképes, j mely saját önfentartása végett könnyen meghoz- j hatja a szükséges áldozatokat; mig egy szegényes ; anyagilag sülyedő állam, minden természetes vitézsége mellett iá, gazdagabb szomszédok ellené- , ben magát megvédeni képes alig leend; tehát ha I valamikor , a mi korunkban el lehet mondani, j hogy a vagyon ad erőt és hatalmat még védelmi í tekintetben is. Az anyagi felvirágzásnak tehát első és nélkülöz- 1 hetetlen feltétele: asulyegyenaz államháztartásban. De másrészt hasonló nagyfontosságú elv szerint a közterhek egy nemét sem szabad oly mértékig fokozni, hogy az által a gyarapodás akadályozva legyen, azaz a közterhek soha magát a tőkét, de mindig csak a jövedelem egy részét terheljék. Hogy ezen kettős czélt, úgymint az államháztartásban a sulyegyent, a tőkeértéknek nem apasztása, de gyarapodása mellett elérhessük, az életbe léptetendő pénzügyi rendszernél a következő három eszközt kell nézetem szerint alkalmazni: A kiadások minden nemeinél, s igy a közigazgatás minden ágánál a legszigorúbb takarékossággal megállapítani azt, meddig lehet menni a takarékosságban: nem nehéz feladat. Egy, még anyagilag ki nem fejlett, mondhatni, szegény nemzetnél, melynek nagyok terhei, mely még csak most kezdi berendezni állami létét, minden felesleges költség vagy fényűzés, menthetlen pazarlás ; másrészt azonban a takarékosság nem mehet tul azon határon, melyen túlhaladva, maga a czél. mely végett a kiadás igényeltetik, czélszerüen el nem érethetnék. A másik hasonló fontosságú eszköz: a közterheknél oly rendszert állitani fel és következetesen és lépcsőzetesen keresztülvinni, mely szerint az adók súlya lehetőleg igazságosan osztassák szét, 8 azok kezelésénél oly rendszabályok alkalmaztassanak, melyek folytán egyrészt az adózók által beszolgáltatott összegből a lehetőleg legtöbb folyjon be az állam költségeinek fedezésére; másrészt a behajtási mód lehetőleg kíméletes legyen, és végre mindenki egyaránt teljesítse az állam iránti teherviselési kötelezettségét, azaz , a többi adófizetők tulterheltetésével senki ki ne vonhassa magát a törvényesen megszabott fizetési kötelezettség alól: ezek folytán az államjövedelmi kutforrások rendezettek, jól és bizton jövedelmezők, igazságosan, lelkiismeretesen és kellő takarékossággal kezeltek legyenek. A harmadik eszköz az anyagi jobblét fejlesztésére : megtenni mindent, mit csak lehet, nem csak az által, hogy gondoskodjék az állam mindazon hasznos beruházásokról, melyek az anyagi és szellemi megerősödést előmozdítani képesek, hogy segítsen ott, hol a magános munkásság segíteni nem képes, teremtőleg hasson a közlekedési eszközök szaporítása, a hitelintézmények előmozdítása és rendezése, az ipar, nevelés terjesztése, a közbátorság biztosítása, a törvénykezés rendezése és a belnyugalom szigorú fentartása által; de egyszersmind engedjen szabad fejlődést a magán munkásságnak, hogy mindezen tényezők közreműködése folytán évről évre könnyebbüljön azon teher, melyet viselni kénytelenek vagyunk; hogy ezen mostoha viszonyok súlya alatt létezett ország — mely pedig a gyors anyagi felvirágzás minden tényezőivel bir — végre méltó helyet foglalhasson el az európai nemzetek sorában, mire főtényező az államháztartásban a sulyegyen megállapítása ós jövőben szigorú keresztülvitele : mire ismét, mint mondám, három eszköz vezethet: takarékosság, adóreform és mentül szélesebb mérvben eszközlött hasznos beruházások. (Helyeslés.) Megfelel-e az általam előterjesztett budget a főczélnak, azaz : akiadások sulyegyenben vannak-e a bevételekkel, s alkalmazva van-e az általam imént elősorolt ezélhoz vezető három eszköz ? (Halljuk!) Ezen kérdésekre addig is, mig a részletekbe mennék át, röviden felelem, hogy az elsőnek, t. i. a sulyegyennek megközelítőleg felel meg, minthogy az 1.887,000 frt rendes kiadási hiány csak a rendkívüli bevételek által fedezhető ; azonban kölcsönkötésnek szüksége elő nem áll; a takarékosság tekintetében még sok elérhető; egyszerre, az átmeneti korszakban, mindent legczélszerübben intézni nem lehetett. Az adóreformokat illetőleg, a kívánatnak nem egészen felel meg. És ez természetes : mert nem szabad a létezőt lerontani, desorganizálni, mig a helyébe állítandó jobbnak előmunkálatai gondosan el nem készültek. A mi végre a harmadik eszközt illeti, a hasznos beruházásokat: annak, ugy hiszem, teljesen megfelel a költségvetés. Minthogy a főczél, mely után minden jól rendé-