Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-214

ccxiv. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Aprii ie. 1868.) g ságának gyümölcsére, s ha a jó terméshez kedvező árak és kivitel is nem járultak volna. Megemlítvén az átmenet nehézségeit s a múlt évi igazgatás eredményeit, áttérek magára a folyó évi költségvetési javaslatra. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal elmondjam azon elveket, melyek a költségvetés összeállításánál vezéreltek, mind a lényegre, mind a formára nézve. Mi jelenben, midőn uj államgazdálkodást kezdünk, először határozzuk meg önmagunk a közterheket, rendeljük el a hovaforditást, tehát az első budget megszavazása által fektetjük le első alapját a magyar államháztartásnak. Mint a magánosok életében gyakran elhatározó az első lépés, a kiindulási pont : ugy a nemzetek életében is minden az iránytól függ, melyet az a válaszúinál vesz. Teljes öntudatával kell tehát birni azon czélnak, mely után törekszünk; mulasztbatatlan kötelesség, éretten megfontolni minden teendő intézkedéseknek most és idővel nyilvánuló következéseit, az eszközök horderejét; s ha egyszer tisztában vagyunk az iránt, mit akarunk : akarnunk kell azt minden erőnkkel következetesen és állhatatosan. Hiányos lenne előterjesztésem, ha ezen első költségvetésnél, mely még ugyan valójában átmenetinek mondható, s csak csiráját foglalja magában mindannak, a mit a jövő és az azt követő években elérni lehet, mely idő alatt minden szükséges reform már határozott kifejezést nyerhetett, ha el nem mondanám azon főbb elveket, melyeket érett megfontolás után nem csak irányadóknak, de nélkülözhetleneknek tekintek: a t. ház fog a felett határozni, helyesek, életképesek és ezélszerüek-e azon irányelvek, melyekre fektethetni vélem az egészséges államháztartást, és ez által megvethetni alapját egy virágzó anyagi jobblétnek. Bizonyára sokan lesznek, kik a közterhekre nézve teendő javaslataimra el fogják mondani, hogy jobbat,kedvezőbbet, kevésbbé terheset kívántak volna életbe léptetni. Magam is ezt óhajtottam volna, mert elméletileg tekintve, tagadhatatlan, hogy minden adórendszer közt legjobb az, a mely a legcsekélyebb terhet rója az adózóra; de mint minden államnál, ugy nálunk is, nem az a határozó, a mi elméletileg a legjobb, hanem az, a mi a létező és adott viszonyok közt a legczélszerübb és leginkább elviselhető. A czél, melyet a költségvetésnél rendes viszonyok között, tehát a háború esetet kivéve, elérni kell: mindenekfelett a sulyegyen az államháztartásban ; köznyelven elmondva, hogy mindenki e termen kivül is megérthesse : ne adjunk ki többet mint bevehetünk, azaz ugy állapítsuk meg kiadásainkat, hogy azok egyensúlyban legyenek, azaz egyenlők legyenek bevételeinkkel; tehát ne KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VII. legyen deficitünk, ne legyünk arra szorulva, hogy rendes kiadásunkat hitel utján fedezzük, azaz adósságot ne csináljunk, és ez által azon sikamlós térre ne lépjünk, melyen magánosok ugy, mint államok, rendes évi szükségleteik egy részét hitel utján kénytelenek fedezni, és a hol többé alig lehet megállapodás, teher teher után szaporodik, míglen mint hógolyó, mentében mind gyorsabban növekedve, az anyagi jobblétet temeti el. Ezen elv szigorú keresztülvitele, kivált kezdetben, bizonyára áldozatokba fog kerülni; bizonyos önmegtagadást igényel és nélkülözéssel fog járni. Ennek azonban alája kell vetni magunkat nem csak azért, mert az az előrelátó, józan pénzügyi politika követelménye, mert ez feltétele anyagi megerősödésünknek ; de követnünk kell ezen egyedül helyes utat azon nagy horderejű erkölcsi eredményért, mely az által éretik el, ha bizonyságát adjuk annak, hogy a magyar nép, mely eddig harczias önfeláldozó vitézségéről, hazafiságáról, ősi törvényei és alkotmányához való hű ragaszkodásáról volt ismeretes, melyért tűrni, kitartani s mindent áldozni képes volt: midőn alkotmányos önáílását visszanyeri, midőn első alkalommal van hivatva saját állami háztartását berendezni: óvatosan és előrelátólag rendezi be saját államháztartását; béke idején kettőztetett munkásságra, ha kell, nélkülözésekre is kész; el akarja és tudja viselni a jelen terheit, mert jól tudja és belátja, hogy a pillanatnyi könnyités csak a jövőnek könnyelmű zálogba vetése által lenne elérhető, hogy ez által az adósságcsinálás sikamlós terétől tartja magát távol, mely végre is előbb-utóbb a nemzet anyagi romlására vezetne. Meg vagyok győződve,hogy a kik ellenkező tanácsot adnának a nemzetnek, rósz tanácsadói lennének : mert melyik tanácsadó tanácsa helyesebb, melyik inkább követni való ? azé-e,ki pillanatnyi könynyebbülés szerzése mellett a deficit megörökítését hozván be, zálogba veti a jövőt azért, hogy a jelent kötelessége teljesitésétől elszoktassa? vagy azé, ki habár munkát, szorgalmat és nélkülözést követel, de jobb jövőt képes biztosi tani ? Az egyensúly a bevételek és kiadások közt minden jól rendezett magán háztartásban is szükségkép irányadó, sőt a magán háztartásnál még arra is kell törekedni, hogy kevesebbet költsünk, mint jövedelmünk, hogy mostoha évekre legyen megtakarítva bizonyos felesleg, hogy a vagyoni állapot folyton gyarapodjék, tehát a bevétel felesleget mutasson ; a jól rendezett államháztartásban azonban nem szabad adó utján többet követelni, mint a mennyit a rendes kiadások fedezése igényel, mert minden forint, mely a közterhek fejében követeltetik, a magánosok nélkülözését foglalja 11 I