Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-214

CCXÍV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 16. 1868.) 79 De másként is kivételes állás volt az, melyet elfoglalni a kötelesség parancsolt. Ha visszagondolok a múlt év első napjaira, midőn újra felvéve a megszakadt előleges értekezletek fonalát, a nagy felelősségű teendőkre vállal kőznünk kellett: megvallom, hogy miután teljes öntudatával bírtam a pénzügyi tekintetben is nehéz teendők szakadatlan sorozatának, bizonyos merészség kellett hozzá, hogy gyenge vállaimra vegyem a pénzügyekkel járó nehéz gondot; de erőt adott'azon remény, mely oly fényesen igazolva lett, hogy a t. ház méltányolni fogja a helyzet nehézségeit s megadja — az átmeneti korszakra való tekintettel — a rendkívüli 'felhatalmazást, melyet nem személyeinkért kértünk és fogadtunk el, hanem hazánk ügyében, melyet a hűség egész odaadásával szolgálni igyekszünk ; egyhangúlag, pártkülönbség nélkül szavazta meg a törvényhozás az országos határozatot és a 18 törvény ezikket, mely ezen felhatalmazást tartalmazza. Hasonló bizalommal kérek elnézést az előterjesztés hiányaiért, s hiszem, hogy elnézést bizonyára, fogok találni a t. ház előtt, a kire hivatalom kezdetén az átmenet és. átvétel nehézségeinek nehézsége várt, kinek rendkívüli óvatossággal és nagy vigyázattal kellett eljárnom, hogy a nehézkes gépezet, melynek vezetése rám nézett, minden fenakadás nélkül mozgásban tartassák. De mindenek felett szolgáljon mentségemül az, hogy azon időt, melyet az adóreformok és az államköltségvetés gondos előkészitésére kívántam volna fordítani, a birodalom két fele közti nagyfontosságú nemzetközi szerződések megkötésénél előkészitó'leg, később pedig az országos küldöttségekkel és a delegatiókkal együtt működve kellett eltöltenem. Mielőtt elmondanám azon főbb elveket és azon irányeszmét, melyek az államköltségvetés egybeállításánál vezettek, legyen szabad még két tárgyat megemlítenem. Az egyik inkább formakérdés; de, mint minden, mi ezen első tárgyalásra vonatkozik, fontos, mert előzményt képez a jövőre. Nagy fontossággal bir a másik tárgy is, a múlt 186 7. évi pénzügyi eredményről szóló rövid jelentés. A formakérdés arra vonatkozik, hogy mikép tekintse a törvényhozás a budgetet és mikép a pénzügyi törvényeket ? A minisztérium hivatkoz- [ va az 1848-ki IV. t. ez. 6. pontjára, ugy az 1867ki X. t.cz.-re — mely mindkét törvényben költségvetés iránti határozatról s nem törvényről van szó, — azon nézetben van, miszerint az évi költségvetés országos határozat által állapítandó meg: ennélfogva a költségvetésről nem terjeszt elő törvényjavaslatot ; de különös határozati javaslatot sem, mert átvizsgáltatván és végleg megállapittatván az előterjesztett költségvetés egyes tételei, a határozat a t. ház által fog meghozatni, a főrendek hozzájárulásával ő felségének felterjesztetni és azután mint országos határozat közhírré tétetni. Más tekintet alá jőnek a közterhekről szóló törvények : ezek törvényjavaslat-formában tárgyalandók és ő felsége által szentesitendők, ós érvényben maradnak mindaddig, mig más törvény által meg nem szüntettetnek vagy módosíttatnak, vagy mig az idő, melyre hozattak, le nem telik. A pénzügyi törvények szerkesztése tekintetében a minisztérium az adott viszonyoknál fogva nehéz helyzetben van : mert mig minden más alkotmányos országban a létező pénzügyi rendszer századokon át fejlődött, nálunk ezelőtt 18 évvel rendelet utján egyszerre hozatott be. Alkotmányos országokban törvények léteznek ; itt a pénzügyi rendszer több ezer kormányrendeleten és e rendeletek magyarázatán alapszik, melyeknek egy része még érvényes, más része ujabb rendeletek által eltöröltetett. Minthogy alkotmányos fogalmaink szerint az adókra nézve is törvény szükséges ; de másrészt kellő idő arra nem volt, hogy az uj törvényeknél már gyökeres reformokat lehetne életbe léptetni : az előterjesztendő törvényjavaslatok az adók kezelésére nézve a létező rendeleteket ideiglen törvényesítenék, és jelenben azon intézkedések hozatnak ezen törvényjavaslatokban indítványba, melyek a közjövedelmek nevezetes csonkítása nélkül az adózókra nézve a teherviselést könnyebbítenék, a pénzügyi kezelést egyszerűsítenék és az államjövedelmet biztosítanák. Gondoskodtam arról is, hogy azon számtalan rendeletek, melyek az adókra vonatkoznak, egy rendszeres és könnyebben érthető egészben kimerítő törvény alakjában összeállittassanak. Ezen munkát rövid idő alatt lennék képes a t. ház elé terjeszteni, azonban annak részletes tárgyalása valóban lehetetlen. Czélt csak ugy lehetne érni, ha a t. képviselőház annak átnézését egy bizottságra, p. o. az állandó pénzügyi bizottságra bizná s annak véleménye alapján egészben a törvénykönyvbe leendő igtatását vagy törvényes erőre való emelését határozná el minden részletes vita nélkül. Ezen utóbbi módnak az lenne az előnye, hogy annak nyomán mind a pénzügyi hatóságok, mind a törvényhatóságok, ugy a magánosok is a létező adórendszer iránt magokat kellőleg tájékozhatnák. Egyébiránt, ha az első egyszerűbb módot méltóztatnak is választani, a fenálló szabályok gyűjteményét kötelességemnek fognám ismerni a t. házzal és a pénzügyi bizottsággal közölni s rendelet utján közhírré tétetni. Ezen, esak a főbb reformokat s könnyítéseket magokban foglaló, valamint a gyakorlatban levő