Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-210

5£ CCX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Aprií 2.1868.) alapul arra nézve, hogy meghatároztassék, hogy mi revindicált havas és mi nem az: Lucs térképét. Ezek ellen a kérelmező községek óvakodtak, folyamodtak a felséghez, s miután az akkori udvari kancellária által kérelmök elvettetett, folyamodtak az erdélyi kormányszékhez, és kérték a kormányszéket, hogy a hazai törvények ótalmára letett | hiténél fogva vegye pártfogása alá. A kormányszék felterjesztést tett ö felségéhez, melyben felterjeszti a többek közt azt is, hogy a bécsi kormány mindig a főkormányszék mellőztével tette intézkedéseit, és egyszersmind kéri ő felségét, hogy találjon módot ezen tárgy méltányos elmtézhetésére. Ezalatt megváltozván a viszonyok s kineveztetvén a magyar felelős minisztérium, e kérés felterjesztetett a magyar felelős minisztériumhoz, hová a kérelmezők uj kérést terjesztettek fel, valamint terjesztettek a képviselőházhoz is folyamodást, melyben nem kérnek egyebet, csak azt, hogy birtokaik fölött ne rendkívüli utón, hanem a törvény rendes utján intézkedjék a kormány. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Ha a kérelmezők száz éves birtokát ily rendkivüli utón el lehetne venni: akkor el lehetne venni bármely donatáriustól donatio utján nyert birtokát. Azért bátor vagyok arra kérni a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni, annyival inkább, minthogy ez által a kormánynak semmi kára nincs, nincs kára egyes követelőknek, mert a kinek igaza van, azt a törvény utján úgyis mindig megnyerheti. Nem fárasztom tovább a t. házat ezen kérelem előterjesztésével; több bizalmam van a jelen kormány iránt, mintsem feltebetném, hogy ily nevezetes ügy, melytől ötvenezer lakosnak jólléte függ, hogy. mondom, e kérvény ne láttatnék el a törvények értelmében. Mindazáltal fontosaimnak tartottam küldőimre nézve ezen ügyet, mintsem ne vettem volna bátorságot magamnak felkérni a t. házat arra, méltóztassék javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Dózsa Dániel előadó: Tisztelt ház! (Felkiáltások: Halljuk a kérvény!, bizottság véleményét! Előadó újra felolvassa a kénényi bizottság véleményét : ezután): Tisztelt ház! A mint az előttem szóló Bohatielu Sándor t. képviselőtársam constatálta a beadott kérvény alapján a követeléseket, ugy más részről szintén szükségesnek tartom megemlíteni a másik, igényt tartó rész követelését is ezen revindikált havasokhoz. A mint tudva van, ezen havasok Naszód vidékén kezdve el a Bánságig nagy körben futják körül Erdély éjszaki és keleti részét, s a törökök által történt elfoglalás előtt egyesek tulajdonai voltak, melyekre nézve a leopoldi alapszerződés, melyet Erdély visszatérve az anyakirálysághoz Lipót magyar királylyal, illetőleg osztrák császárral kötött, azon ígéretet tette a 6-ik pontban, hogy ezen havasok a tulajdonosoknak vissza fognak adatni. Később ez m havasok revindicáltatván, a helyett, hogy a birtokosoknak visszaadattak volna, a határőri fegyveres népnek adattak át a végett, hogy ez által fegyveres szolgálatokra szükséges költségeikben felsegítve legyenek. így nyertek ezen havasokból a székely és orláti román ezredek is, miként a naszódiak. A havasok tulajdonosai mindig fentarták jogköveteléseiket, s Erdély több örszágyülésén sürgetve volt a kormány ezen birtokok visszaadására, azonban ezek — habár a jog el volt ismerve mindig — vissza nem adattak a legutóbbi időkig. Ez utóbbi évtizedben, midőn már a határszéli katonáskodás is megszűnt, a revindicált havasok az ős tulajdonosoknak visszaadatni határoztattak, s az orláti és a székely ezredek kezein volt ilynemű birtokok vissza is adattak az illető tulajdonosoknak ; s ez nagyobb nehézség nélkül történhetett azon okból, mert ez utóbbi ezredeknek adott birtokok mind végig külön válva kezeltettek haszonbérlet által, mig a naszódi ezrednek adott rész, azon fegyvert viselő nép községeinek ős birtokaival egybe vegyittetve, a községek közt felosztatott. Itt tehát ez által a kérdés sokkal kényesebbé vált, mint a határszélek többi részén, mert Naszód vidékének népe, a mint Bohatielu t. képviselőtársam is fölemlité, ezen birtokokat évszázadon át használván, mint jóhiszemű birtokló áll szembea azon ős birtokosokkal, kiknek birtokjogait már az alapszerződés biztosította, s mely később is kérdés alá nem vonatott, s nem is vonathatott, miután e jogot nem csak a leopoldi oklevél biztosította, de igen ős törvényeink azon rendszabálya is, mely még a donatiót sem engedi meg mások jogának sérelmével, miután abban mindig ben kellett foglaltatnia azon záradéknak: „salvo juro alieno." Ezeknél fogva a minisztérium belátásától és bölcseségétől nagyon sok függ arra nézve, hogy e kérdés kiegyenlittessék; s minthogy a minisztérium máskép nem is intézkedhetik, mint törvényesen, azt utasításba tenni a kérvényi bizottság szükségesnek nem látta. A minisztérium törvényesen fog cselekedni, akár törvényszéki, akár politikai utón fogja azt elintézni, miután a leopoldi diploma 6-ik pontja szintén azt ígérte, hogy ez ügy vagy valamely tribunál, vagy a főhadvezérség utján fog elintéztetni; sőt a kérdés kényes természetéhez képest a harmadik ut is állhat elő : a törvényhozás útja. Melyiket fogja a minisztérium választani, az az ő belátásából függend ;