Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-210

CCX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 2. 1868.) I>9minden esetre feltehetjük azt, hogy ugy a birtokosok, mint azon 50,000-nyi népség méltányos igényeit szem előtt tartandja, mely nép csaknem másfél századon át saját erején katonáskodván s részt vévén a törökök és francziák elleni hadjáratokban, a haza iránt érdemesítette önmagát. Azonban az országgyűlés, s ugy a kérvényi bizottság is, ezen kérdés meritumába nem elegyedhetett, minthogy ez épen a minisztérium előtt áll mostan, s ez az országgyűlés tárgya csak akkor lehetne, ha a minisztérium szükségesnek látná e tárgy megoldása végett törvényjavaslatot terjeszteni elő. Ennélfogva mi jobbnak, helyesebbnek véltük, a minisztérium kezét meg nem kötve, csak is annyit mondani, hogy e kérdés a minisztérium előtt állván, ezen kérvény csatolmányaival együtt oda áttétetik. A minisztérium — kérdésen kivül — csak is törvényesen fog e tárgyban intézkedni, a mit, ha nem ugy tenne, akkor joga volna az illetőknek az országgyűlés előtt panaszt emelni. (Helyeslés.) JUSth József: Nagyon sajnálom, hogy ez ügy ily térre vitetett. Az egész ügy magában egyszerűen ugy áll: vajon a kérvényi bizottság helyes véleményt adott-e be a háznak vagy nem ? Ez ügyben háromfélekép fog lehetni intézkedni, t. i. vagy administrativ utón, vagy törvény utján, vagy meglehet a törvényhozás utján is. Mi itt semmiféle fórum contradictoriumot nem képezünk, s így a bizottság nem fejezhet ki egyéb véleményt, mint azt, hogy az egész ügy e három minisztériumhoz utasitassék. Arra nézve, hogy miért nem mondotta ki a kérvényi bizottság, hogy törvény szerint intéztessék el, azt gondulom, hogy nem feladatunk a minisztériumot felszólítani, hogy törvény szerint járjon el, mert ez oly bizalmatlanságot foglalna magában, melyre legkisebb ok sincsen. A mi az ajánlást illeti, ajánlani sem lehet a kérvény teljesítését, mert ez csak akkor lehetne, ha a háznak positiv véleménye volna, t. i. ha meg volna győződve, hogy a kérelmezőknek igazságuk van. De itt contradictio van, itt felek vannak, ezeket mind ki kellene hallgatni előbb. A kérvényi bizottság véíeménye még nem ad zsinórmértéket a minisztériumnak, hanem ad a ház határozata : mert ha a ház ajánl valamit, fel kell tenni annyi deferentiát a minisztériumtól, hogy a kívánságot teljesíteni kötelességének ismerendi. így fejlődtek a dolgok; de ha mi ugy fognánk tárgyalni minden kérvényt, legalább ötven esztendeig kellene itt ülnünk. Az ily részletek ide nem is tartoznak: azért méltóztassék a bizottság véleményét elfogadni. Papp Zsigmond: Tisztelt ház! Ha sohasem lettem volna meggyőződve arról, hogy Bohetielu képviselőtársamnak igazsága van, meggyőzőt volna a t. előadó úr : még pedig azért, mert deducálta, hogy nincs másról szó, mint tulajdonról, azaz tulajdon fölötti versenyt kell elintézni; én pedig* azt tanultam, hogy a hol tulajdonról van szó, bírónak a törvényszéknek kell lenni; s igen helyesen jegyezte meg, hogy három ut van, melylyel ezen ügyet el lehet intézni; de közigazgatási utón tulajdon fölött rendelkezés soha sem történt, hanem mindig törvényes utón szoktunk a fölött dönteni, s pedig annál inkább, mert százados gyakorlat, usus s praeseriptió van előttünk. Ha törvény utján fogják magokat védelmezni a praetendensek^ hogy az övék, ugy is a bíróság fog ez ügyben határozni. Azon véleményben vagyok, hogy ezen ügyet, mint Bohetielu képviselőtársunk formulázta, az összes minisztériumhoz kell áttenni. Figyelmeztetni kívánom a t. házat arra is, hogy annyira pressio alatt állott ezen ügy közigazgatási utón, hogy ehhez hírlapok utján sem volt szabad szólani; s felemlítem, hogy a volt rendszer alatt magam is azon szerencsétlen helyzetben voltam, hogy egy erre vonatkozó czikk miatt a „Kriegsgericlit

í£ által pénzbirságra ítéltettem. Minthogy, mondom, itt tulajdon fölött határozni kell, nem tehetünk mást, mint azt, hogy az egész ügyet, ugy mint Bohetielu formulázta, az összes minisztériumhoz tegyük. Felteszszük a minisztériumról, melyben bizalmunk van, hogy a törvénynyel ellenkezőleg nem fog intézkedni. Pártolom Bohetielu indítványát. Somossy IgnáCZ : Miután előttem szóló nagyrészben elmondotta azon indokokat, melyek folytán én is Bohetielu indítványát pártolom, ezúttal annyit kívánok megjegyezni, hogy egészen más színben tűnnék fel a dolog, ha itt némi érdekeltsége nem látszanék a kincstárnak, De mivel mindkét előterjesztésben ez tisztán ki van mutatva, az ügy ezen állása hozza magával, hogy ezt politikai utón, a felek teljes megnyugvására, nem lehet elintézni, A mi pedig az ajánlást illeti, ezt szükségesnek látom azért, mert a tárgy már sokkal hosszabb idő óta van folyamatban, sokkal több változáson ment már keresztül, mint hogy különös figyelmet nem érdemelne egyéb kisebb tárgyak fölött, melyek itt megfordulnak. Ennélfogva Bohetielu úr indítványát, mely semmi mást nem mond ki, mint azt, hogy a törvény értelmében az összes minisztériumnak intézkedése nyomán fejtessék meg a kérdés, mint a felekre nézve megnyugtatót, pártolom. (Helyeslés.) Borlea Zsigmond : Én hasonlóan pártolom Bohetielu képviselőtársam indítványát, mert az ugy sem mond egyebet, mint azt, hogy a jelen ügy törvény utján intéztessék el. Ezt pedig én annál inkább szükségesnek tartom, mert a folya-