Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-240

CCXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 16. 1868.) 371 fejezete rendelkezik, ez esetben annyit megengedhetnék neki, miként érintett társulatok között, noha törvényszerüleg még ezek se köteleztetnek alapszabályaikat kormányi megerősítés alá terjeszteni, saját érdekükben és hasznuk biztosításáért akadhattak mégis néhányan olyanok, melyek emiitett alapszabályaik megerősítését a hatalomtól kérik ; de hogy politikai társulatok, minők például 1848 előtt a gyülde, radikál, ellenzéki körök, ug-y a védegyleti társulatok, 1848 után pedig — az ostromállapotok alatti szomorú ember s vagyon üldözési időket kivéve — az úgynevezett alkotmányos korszakban, valamely politikai társulatok, minők például az egyenlőségi s a deák-körök, valaha alapszabályaikat megerősítés végett a kormányhoz felterjesztették, vagy épen erre a hazai törvények által kötelezettek is lettek volna, erre bajosan tud belügyi országlár úr példát mutatni. De ha tudna is , ennek alapja koránsem a törvényben és a törvényes szokásokban, hanem egyenesen abban lenne keresendő és feltalálható, hogy ezen köröknek önmagok a kormányférfiak s közegeik is, nyilván vagy titkon, saját érdekűkben tagjai, illetőleg támogatói és létrehozói levén , legkisebb aggodalom nélkül felterjeszthették megerősítés végett azon alapszabályokat , melyeket talán önnönmaguk, saját czéljaik kivitelére nézve, együttesen dolgoztának ki; ámde ezen pártmanöverbol törvényes gyakorlatot kiaknázni, és ezt egyszersmind a társulati szabadság joga mellett alakult demokrata-körökre is kiterjeszteni akarni, csak az alkotmányosság színe alatt a kényuralom gyakorlatára törekvők tudhatnak és szándékolhatnak ; de azért ezek ezen hazában soha törvényeket pótló törvényes gyakorlat magaslatára emelkedni képesítettek nem lesznek. A mi az 1715. évi XXXI. t. czikkre történt hivatkozását illeti belügyi országlár urnák, ezent, cz.re vonatkozólag azonfelül, hogy saját elismerése szerint ide ez nem alkalmazható, csak azt jegyezem még pótlólag meg, miként érintett t. ez. a rosenbergi conventiculumnak, tekintve synodusnak nevezett országgyűlési határozatok megsemmisítésére vonatkozik, melyekben a többek között, az ágostai és helvétiai hitfelekezeten lévő honfiaktól különféle segélyezések és adók kivetése határoztatott, hogy tehát az efféle törvény által tiltott külön országgyűlések tartása, a hová egyszersmind az 1849-ik évi pozsonyi is sorozható, a fejedelem által a szokott törvényes módon egybehívott országgyűlés hozzájárulásával betiltatott, és így ezeknek jövőben megtarthatására nézve a törvényes király előleges egyetértése kiköttetett, ezen, tekintve főleg azon időknek zivataros körülményeit, csodálkozni épen ugy nem lehet, mint bámulni kell a felett, hogy belügyi országlár úr a budapesti demokrata körnek erőszakos feloszlatását érintett t. ez. előidézésével, mely a fenforgó kérdéstől egészen ellenkező irányú országgyűlések tartásáról beszél, akarja kényuralmi fegyveres hatalmaskodásának igazolását foganatosítani. Azon állítását továbbá belügyi országlár urnák, hogy a budapesti demokrata-kör alapszabályait önmaga is nem csupán egyszerű tudomás, hanem egyszersmind megerősítés végett is terjesztette volna elébe, kézzelfoghatólag megezáfolja érintett demokra - körnek ellenkező értelmű határozata, melyből nyilvánvaló, miszerint a szóban lévő alapszabályok Pest városa hatóságának tisztán tudomás és koránsem megerősítés végett terjesztetnek általa fel. A fejedelmi bgfőbb felügyeleti jogból meritett. s belüg-yi ország-lár úr által önmag-ára alkalmazott érvre nézve azt jegyezem meg, miként igaz ugyan az, hogy a koronázott királyt esküje szerint a legfőbb felügyeleti jog illeti arra nézve, hogy a már törvény szabta módon megalkotott törvényeket mind maga megtartsa, mind mások által is megtartassa, de hogy ezen legfőbb felügyeleti jog czime alatt a törvény ótalma alatt álló egyént, s ezzel ugyanazon színvonalon álló társulhatási szabadságot is fegyveres erővel elnyomni lehessen a kormánynak, belügyi országlár úron kívül e napig hazánk egyik törvényes kormányának se jutott eszébe; de ha feltéve, jutott volna is, ezen vészteljes czélját tartósan nem sikeresitheté soha. Elnök: Mindazon tiszteletem mellett, melylyel az egyes képviselők szólásszabadság iránt kötelességemből is kifolyólag viseltetnem kell, bátor vagyok a t. házat megkérdeni, vajon napirenden van-e azon tárgy, melyet Csiky Sándor képviselő úr annyira kimeritőleg és hosszasan fejteget ? Azt hiszem , hogy a mint előre is kimondotta, ha nincsen megelégedve az interpellatiójára adott válaszszal, tökéletesen jogában van azzal ellenkező indítványt terjeszteni a ház elé, és a mint a házszabályok mondják, ha a képviselőház azon indítvány felvételét elhatározza, elérkezvén a fölvételi idő, a fölvett indítványt ki is fejtheti; de jelenleg, midőn indítványt vagy határozati javaslatot akar terjeszteni a ház elé, azt hiszem, hogy annak hosszabb indokolását a házszabályok nem engedik meg. (Élénk helyeslés. Ellenmondás a szélső bal oldalon.) Halász Boldizsár: T. ház! A t. ház elnökének ezen kérdéséhez vagyok bátor hozzá szólani. Igaza van annyiban, hogy ha képviselő Csiky úr indítványt fog tenni, akkor a háztól fog függeni, a napirendet mikorra fogja kitűzni; de föntartotta magának azt indokolni: meg van-e elégedve, vagy nem? így tehát az elnöknek csak rész-