Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-236

352 CCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 28. 18G8.) gyobb szabadsága előmozdittatik; és a mikor ezen tekintetből indulva ki, az útlevelek Európa majdnem minden államában eltörültettek , itt egy uj utlevél-minta hozatik be, melyben a kereskedőnek személyleirása és aláírása kívántatik. Azt méltóztatnak talán mondani, hogy hiszen könnyű egy kereskedőnek, egy gyárosnak magát ilyen passussal ellátni és azzal menni külországba. Méltóztassanak elhinni, hogy ilyen passus megszerzése sokkal több nehézségbe és kellemetlenségbe kerül , mint első pillanatra látszik. Én nem látom áfc okát, valamint azt sem, hogy mi czélja lehet e pont behozatalának e szerződésbe ? Azonban ezen már változtatni nem lehetvén, csak azt tehetjük, hogy a kormányt felkérjük, hogy ennek kivitelét ne oly szigorúan kívánja, mint a törvény betűje szerint tehetni. Ellenvetésem van ezen szerződésben még (Nagy zaj. Halijuk!) a XX. czikkely ellen. A XX. czikkben az mondatik, hogy a szerződő felek kölcsönösen megengedik egymásnak, hogy a másik fél mindazon kikötőjében és kereskedelmi pontján, hol valamely más állam konzulai léteznek, ilyeneket szintén nyerhessenek ki. Tudva levő, hogy Magyarországban mindeddig egyedül most néhány nap óta van Pesten egy konzul. Ezen czikkelynek következése az lenne, hogy Magyarországban Pesten kívül sehol másutt, p. o. Orsovára vagy más helyre, a hol azt az ország vagy a kereskedés érdeke megkívánná, ne neveztethessék ki külföldi konzul. Ennélfogva én ezen czikkelyt szintén nem helyeslem. A XXIV-dik czikk azt mondja, hogy a jelen szerződés 1868. évi június hó 1-sejétől lép életbe. A XXV-dik czikk azt mondja, hogy ezen szerződés jóváhagyandó, és a jóváhagyási okmányok 8 hét alatt Berlinben kicserélendó'k. Ha ezen czikkely csakugyan megtartatott, akkor ezen jóváhagyási okmányok már három héttel ezelőtt kicseréltettek, és mi most azon kellemes fietióban élünk, hogy a mi jóváhagyásunktól, a mi ratificatiónktól van feltételezve ezen szerződésnek életbe léptetése. Mielőtt átmennék magokra a vámszerződési tételekre, még a vámkartel 6-dik pontjára és azzal összeköttetésben a zárjegyzőköny vben pótlólag bejött némely czikkekre van észrevételem. Ezen vámkartel 6-dik §-a felhatalmazza a szerződő feleket, hogy fegyveres néppel üldözhessék a másik fél területén azokat, kik csempészeti gyanúba esnek, tehát nem csupán a csempészeket, hanem mind azokat, a kik a csempészés gyanújába esnek. Sőt felhatalmazza továbbá, hogy önvédelem tekintetéből ezen fegyvert használhassák is. Már, t. ház! én nem tartom tanácsosnak, hogy akár mely idegen hatalmasság fegyveres embereinek megengedtessék fegyvereit egy más hatalom területén használhatni. Arra valók minden hatalmasságnak az ő törvényes közegei, törvényhatóságai: forduljanak azokhoz, de fegyveresen idegen területre ne lépjenek. Itt aztán könnyű azt mondani, hogy csak önvédelem esetében használhatják fegyvereiket. Ez sok visszaélésre adhat alkalmat. Tudjuk mindnyájan, sokaknak közülünk volt azon szomorú tapasztalásunk, hogy bár ki is jöhet azon helyzetbe, hogy hazája területét elhagyni, idegen föld határát átlépni kénytelen a nélkül, hogy rendes útlevéllel volna ellátva. Igen könnyű ilyen esetekben azt mondani, ha valakit agyon lőnek vagy elfognak, hogy önvédelemben történt. Ezen czikkelyt tehát semmi esetre se helyeselhetem, mert visszaélésekre adhat alkalmat, különösen azon esetben, ha Poroszország vagy Németország Ausztriával és Magyarországgal villongásba jönne és háborúra készülne : akkor ilyen vámszerződés kiváltsága alatt fegyveres néppel, só't nagy számmal bejöhetne, és a másik hatalmasság területén olyan hatalmat gyakorolhatna, mely őt jogilag semmiképen meg nem illetheti. A mi a vámtételeket illeti, mint mondám, minthogy előmunkálatunk nincs, igen nehéz hozzászólani, nincs semmi miniszter, semmi kereskedő vagy gyáros, ki alaposan képes lenne hozzászólani, hogy a vámtételekben előszámlált valamennyi árura nézve helyes volt-e vagy helytelen a kivetés ? Vannak azonban tételek, melyekre nézve első pillanatra kitűnik, hogy nem volt helyes a számitás, különösen nem helyes a magyar kereskedelem és a magyar ipar érdekében. Ezekből csak néhányat akarok kiemelni , mert valamennyin keresztül menni nem lehet. (Halljuk!) A 19-dik fejezetben, ott, hol a vas és aczél árukról van szó, azt találom, hogy Ausztriában és Magyarországban a kivitelre 1 frt 75 ki' szabatik meg, a behozatalra pedig 1 frt 27V

2 kr, tehát itten 48 és !

/

2 kr a különbség, melylyel nyomva vannak az ausztriai és magyarországi iparosok a külföldiek irányában. De ezen tételek az áru természetéből sem jól vannak meghatározva. P. o. a vas pléh, vas tábla, vas rudakban az aczél pléhvel öntött aczéllal s aczél sodronynyal egyenlő vám alá vannak vetve, a vas és aczél áruk itten 2 frt s illetőleg 2 frt 2 l

/

s krral van egyenlően terhelve, holott a vas ára 3 vagy 4 frt, míg az aczél sodronya 80—100 frt mázsánkint, s e kettő mégis egyenlő vámot fizet, mely a vasra nézve igen terhes, míg az aczélra vagy aczél sodronyra nézve kevés. A pamutfonalak közt azt találom, hogy a fehérített vagy festett pamutfonalnak Ausztriából és Magyarországból való kivitelére 7 frt, behozatalára pedig 6 frt vám van téve, tehát az ausztriai és magyar iparosok itt 1 írttal vannak nyomva a kül-