Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-234

CCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május W. 1868.) 227 vállalkozók inkább fogják a hazait venni minőségénél fogva,ezen hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi vállalkozók még akkor is a jobb minőségű és olcsóbb magyar síneket mellőzni fogják, mert a vám felét megkapván, még akkor is 40—50 — 60,000 frtnyi előnyben fognának részesülni. Tehát határozottabban kifejezve levén itt a praemium, és minthogy a t. háznak múltkori határozata épen azt kívánta megváltoztatni, a miben a külföldi vas javára praemiumot látott, és minthogy ezen praemium a hazai vasipart most igen kedvező, de bizonytalan ideig tartó viszonyok megszűntével csakugyan pangásra kárhoztatná, de a legjobb esetben is bizonyosan megzsibbasztaná azon napjainkban megindult örvendetes vállalkozási szellemet, mely czélul tűzte ki magának, hogy a legrövidebb idő alatt elegendő és a külföldível versenyezhető vasat állítson elő , és minket nagyobb időre vissza fogna vetni ennek elérésében : ennélfogva én szintén hozzájárulok Nyáry t. képviselőtársam indítványához, hozzá téve a már múltkor előadott indokokon felül azt, hogy legalább az én csekély felfogásom szerint ezt csakugyan a következetesség is ajánlja. Bátor vasrvok még

1 igen t. pénzü£vniiniszter úr előadására egy megjegyzést tenni. 0 t. i. azt monda, ha mi addig várnánk, mig a belföldi vasipar képes lenne elegendő vasat szolgáltatni, ez annyit tenne, mint a kérdést elhalasztani. De itt nincsen tilalomról szó, sem arról, hogy bárki követelje, miszerint a hazai vaspályák csak honi vasból építtessenek. Szabad behozni bárkinek a külföldi vasat; egyedül arról van szó, hogy azon csekély 1 írt. 25 krnyi vám maradjon meg, mely hogy nem is védelem, bizonyítja az, hogy e vám egész megfizetése mellett is a külföldi vas most mégis olcsóbb, mint a honi. Arról van szó, hogy e csekély vám legalább addig tartassék meg, miga törvényhozásnak ideje és módja lesz felkarolni a honi vasipart; és arról, hogy legalább addig a XVI-dik törvény 4-dik szakaszát, mely azt mondja, hogy a fenálló vámárszabások teljes épségben maradnak, tartsuk meg. Pártolom tehát Nyáry Pál inditványát. BÓniS Sámuel: A 7-dik szakaszt, t. ház, én is kihagyatni óhajtom még pedig azért,mert tökéletes analógiát látok a két eset közt; só't ezen szerkezetet még roszabbnak tartom, mint a mely az alföldi vasút tárgyában elénk terjesztetett. Ott ugyanis az mondatott, ha a vállalkozók kénytele! ek lennének külföldi vasat használni, felét a vámnak a minisztérium megtéríti; itt pedig csak az mondatik, ha a külföldről fognák fedezni a szükségleteket, a fél vám elengedtetik. Ez épen ugy totszik, mintha bátoritaná a ház őket, hogy a maí gyár vas mellőzésével külföldről vegyék szükségj léteiket. Már magában ezért is rósz a szerkezet. j Hiszen igaz, hogy ezen vasúti vállalkozók vala' mivel kedvezőbb feltételek alatt szerződtek, mint j amazok; hanem én azt tartom, hogy ha a kormány I szükségét látja annak, vagy hogyha lehetetlen 1 a vállalkozókkal ugy megegyezni, hogy ezen fél j vám ó' általok figyelembe ne vétessék: akkor, ha | a haza e terheket kénytelen volna viselni, a kormány j terjeszszen ez iránt a ház elé javaslatot; de ezen szaj kaszt, ugy a mint van. meghagyni nem óhajtom. I mert ha meghagynók, az alföldi vasút tárgyáj ban hozott határozatunkkal nem csak ellentétbe I jönnénk, hanem tágitanánk is rajta, mert itta | kitétel is olyan, hogy bátoritja inkább az illetőket ; a belföldi vas mellőzésével a külföldi vas behozaI tálára. Tisza Kálmán: Én a vasipar érdekeihez ; most tüzetesen szólani nem akarok, mellékesen j csak azt jegyezvén meg, hogy meggyőződésem ; szerint a vasipar pártolásának módja nem abban ! rejlik, hogy a határvámokat tartsuk meg, vagy ! emeljük még nagyobbra; egyébként a tisztelt, í nem közvetlenül előttem szólott képviselő úr is • igen jól tudja, hogy e czél a jelen vámmal a sii nekre nézve még csak elérve sem lenne; hanem í azt tartom, miről hihetőleo- nem sokára lesz alkalI műnk szólni, midőn a hazai vasipar érdekeit bizo: nyosan egész lélekkel föl fogom karolni.hogy nekünk | a vasipart mielőbb kellend protegálnunk: közI lekedési eszközök létesítése által. (Elénk helyeslés.) A mi magát a kérdést illeti: nem a vasipar I szempontjából, hanem a ház következetességének I szempotjából én is óhajtom, hogy ezen pont kiha| gyassék. A t. ház, midőn az alföldi vasút építésére | vonatkozó törvény és engedély-okmányl tárgyalva ! Ion, méltóztatott, nem azon indokból, mintha drágá| nak tartotta volna azon engedélyt, és ez által kei vesbiteni akarta volna az illető vállalkozók hasznát, de elvi indokokból megtagadni a fél vám megtérítését. Én tehát azt tartom, hogy következetlen ! ség színében tűnnék fel a ház, hogy ha most ezen | fél vám megtérítését ily módon elhatározná. De minthogy más részről azt is tudom, hogy az | illető vállalkozók költségeik felszámítását bizonyo: san arra alapítva tették, hogy ezen fél vám meg| térítésének kedvezményében részesülni fognak — i mert, nem csak a t. miniszter úr előadásából, de ", gondolom, magán utón is meglehetősen tudjuk. | hogy ha ma vasutat akarunk épiteni, valósággal ; és tényleg a sineket külföldről kell hozatni — mintí hogy, mondom, ezt ők számitásaikba bizonyosan bej vették : azt óhajtanám, hogy ezen pont ugy vál; toztattassék meg,'hogy a fél vám elengedése, vagy I visszatérítése nem adatik ugyan meg, de a meny| nyiben a vállalkozók azon összeget, melyet ez ál-