Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-234

328 CCXXXIV. ORSZÁGOS \ tal megkímélnének, számításaikba felvették, ezen öszzeg lesz nekik más utón kipótolandó. így, gondolom, a következetlenség szinét nem fogja a t. ház magára venni, másfelől a vállalkozók nem fognak panaszkodhatni. harmadszor az országra egy krajczárral sem fog több teher háramolni, mint ha a fél vámot visszatérítették volna. PulSZky FerenCZ : T. képviselőház ! Debreczen városa érdemes követének mostani előadása figyelmessé tett engem egy nagy kérdésre: arra t. i. hogy ő most a ház következetességére appellálva, fölteszi, hogy mi az alföldi vasútra nézve tett szavazatunk által a védvámrendszert már elfogadtuk. Tisza Kálmán: Egy szóval sem mondottam ! PulSZky FerenCZ: Én itt azon nagy kérdést látom: védvám-e, vagy szabad kereskedés? Ezen kérdés lappang a másik kérdés alatt. Átlátja f. i. Debreczen városa egyik kerületének érdemes képviselője, hogy itt a vállalkozókra nézve semmi különbséget sem tesz, vajon ezen §-ban megadjuk-e nekik a fél vám visszafizetését, vagy pedig az előbbi §-ban & helyett, hogy azt mondjuk: 339,500 fii, mondjuk : 347,000 frt: mert körülbelül 7 ezer ötszáz forintot tesz a különbség. O ezt egyre veszi; hanem fen akarja tartani az elvet, hogy mi semmi esetre vámot vissza nem fizetünk. Minthogy tehát többé nem anyagi haszonról, nem az ország részére teendő megtakarításról van szó —• mert akár igy fizetjük, akár ugy, de minden esetre fizetnünk kell: nem lehet szó másról, mint az elvről. Mi tehát ezen elv? Az, hogy a külföldi vas behozatalát semmi esetre ne könnyítsük. De hogyan áll a dolog? ügy, hogy a honi ipar,melynek felvirágzását a képviselők közül senki se kivánja inkább, mint én, nem képes most annyi sínt előállítani, a mennyi a sok vonal közül csak egynek is szükségét kielégíteni képes legyen, akármit tegyen. Kn azt hiszem, hogy ép ugy, mint Tisza Kálmán ; i gtársunk monda, ugy kell segíteni légink;':: d vasijjtiron, hogy adjuk meg neki a szükséges közlekedési eszközöket, adjuk meg a vasutakat. Hiszei z C- jzámukra, az ő javokra hozzuk be a s''K-k a külföldről, hogy ők olcsóbban producé hassanak vasai é> a küllőiddel versenyezIn .. :k mire most nem képesek. Maga azon képviselő úr is. ki itt a vasipar érdekét oly erélyesen felkarolt;] és képviseli, maga igen jól tudja, hogy ezen pillanatban az egész ory?,{>•_': nem képes annyi sínt előállítani, hogy a szükségletet kielégítse. A legfőbb két gyár közül, melyek síneket előállitnak, az egyik az államvaspályáé, a másik a kincstáré magáé. Nem tehetjük | fel, hogy maga a kormány a kincstár jövedelmét ] akarná kisebbíteni, és ha roniczi gyárában annyit | 'LES. (Május 26. 1858.) állithatna elő, mennyi a szükségletet fedezné, e i pontot bizonyosan nem vette volna íel; de nem í lehet a belföldön annyi sint előállítani, a mennyi ! kell. A fő dolog az, hogy nem akarjuk megakadályoztatni, hogy a vasutak építése előre ne halad! jon. Ugyanazért szükséges, hogy egy lépéssel to| vább menjünk a szabad kereskedés pályáján, t- i. I hogy a külföldi vasnak behozatalát könnyitsük. I Ha jelen esetben kitöröljük ezen szakaszt, | ennek logikai következése, mint,igen bölcsen megjegyzé előttem szóló képviselő úr, az, hogy a hiányt más utón kell megtéríteni. Mert itt nem olyan vállalkozókról van szó , a kik megtartják a vasutat, és jövendőbeli haszna fejében azt mondják, hogy az építést olcsóbban fogadják el. Itt olyan vállalkozókról van szó, a kik vállalkoznak bizonyos ut építésére, kik azt sinekkel felszerelik, a kik megcsinálták számításukat, a kik azt mondják: „Megcsináljuk 339.500 forintért mértföldenkínt, hanem arra még szükséges, hogy a külföldi vas vámjának felét a kormány nekük visszatérítse." Ha a kormány ezt vissza nem téríti, nem lehet az összeg- 339.500 forint, hanem lesz több. Itt tehát csak elvről lehet szó. Az elv pedig nem lehet egyéb, mint védvám vagy szabad kereskedés. Én a szabad kereskedés mellett levén, esnem is kívánván, hogy az elvkérdés incidentaliter döntessék el; továbbá, mert nem tartom azt, hogy praejudicáltunk előbbi határozatunkkal ezen nagy kérdésnek: ezen okoknál fogva a 7-dik szakasz megtartását egész kiterjedésében ajánlom. Ivánka Imre: T. ház! Igen sajátságos, ha valaki okoskodása;: olyan praemissákra alapítja, melyeket itt senki bem hozott fel, Ugy tudom, senki se hallhatta azt, hogy Tisza Kálmán képí viselőtársunk a védváni mellett szólalt fel; sőt ellenkezőleg kimondá, hogy védvám által nem akar segíteni a vasiparon. Tehát arról szó sem volt, í hogy valaki ez oldalon a védvám mellett s a sza j bad kereskedés ellen beszélt volna. Itt protectióról van szó, még pedig a külföldi j vasipart-rmények behozatalának protectiójárói: mert. ha szükségesnek látta a kormány azon vámszerződésekben és vámszabályokban , melyeket megállapított, a vasipar terményeire egyátalában vámot határozni, és most, különös kivételes esetekben, azon vám felének visszatérítését decretálja, ez által protegálja ez esetben a vasnak behozását. Itt az a kérdés, hogy főelvet mellékesen ne döntsünk el, amint igen bölcsen jegyzé meg előttem szólott tagtársunk. Azt sem hallottam, hogy azt indítványozta volna Nyáry Pál vagy Tisza Kálmán barátaim egyike, hogy a szerződő társulattól vonassék el azon összeg, melyre e czimeu számított; hanem a