Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-234
326 CCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 26. 1868.) épen azon okok állanak itt is. Ennélfogva ezen szakaszt, mely szerint e vám fele a kormány által fog viseltetni, kihagyatni indítványozom. Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ház! Nyáry Pál t. képviselőtársam megjegyzésére bátor vagyok válaszolni, hogy e szerződési pontban nem az foglaltatik, a mi az alföldi vasútra vonatkozó engedélyezési szerződésben. Azon alföldi vasúti kamatbiztositási engedélyben ki volt mondva azon előny, hogy a külföldről hozandó vastól csak fele vámot fog fizetni a társulat ; itten pedig az mondatik, hogy a behozandó vámtétel felét a magyar állam a vállalkozó építőnek meg fogja téríteni. Ha tehát az építési szerződés 7-dik pontja kihagyatnék, abból egyenesen az következnék, hogy ha a szerződést létesíteni kívánjuk , a vállalkozóknak meg kell adni ugyanazon összeget kártérítés fejében, mely ezen 7-dik pont által czélozva volt, mert mindaz, ki a hazai vasiparnak sinvasakban előállítási képességét ismeri, be fogja látni, hogy a tervezetben volt vasutakat belföldi sinekkel előállítani nem lehet. A tapasztalás ugyanis tanusitja, hogy Magyarországban az összes vasipar 350,000 — 400,000 mázsa sinvasat képes előállítani; ennek nagy részét az állampálya gyára a Bánságban, más részét pedig a kincstári roniczi gyár készíti. Várni pedig a vasutak építésével addig, míg a vasipar nálunk annyira ki lesz fejlődve, hogy e szükséges síneket előállíthassa , annyit tenne, mint a vasutak átalános építését elhalasztani. (Igaz! a középen.) Ez levén az ügy állása, minthogy az ország anyagi érdekeinek előmozdítására legfontosabb tényező a vasúti hálózat mielőbbi kiépítése, azt, bár ipar érdekében, akadályozni czélzserü nem lenne. Ha vasutat kívánunk, a sinvas behozatala nélkülözhetlen: nincs tehát indok a 7-dik pont kihagyására : mert ha ezt ismét méltóztatnak itt kihagyni, másrészt meg a szerződést foganatosítani kívánják, másként alig lehet intézkedni, mint ugy, hogy a behozatali vám felével felező építési áremelés adassék a vállalkozóknak a kormány részéről létesitendő egyesség utján. A másik eset, melyre hivatkozás történt, t. i. az alföldi pályái kamatbiztositási engedélyezés alkalmával hozott határozat, a jelen esettől különböző, mert ez esetnél átalában mértföldenkinti garantiáról. a jelen esetben pedig bizonyos áron való építésről van szó. Ennélfogva nem tartanám czélszerünek, ha e szakasz egyszerűen kihagyatoék. (Helyeslés.') Szontagh Pál (gömöri) : T. ház ! Sajnálom, hogy nem találhatok megnyugvást igen tisztelt pénzügyminiszter úr mostani előadásában, mert én különbséget csakugyan nem látok azon szakasz közt, mely az alföldi engedélyokmányban kiha| gyatott, meg e közt. Ott t. i. az volt mondva, hogy i a mennyiben vassínek szükségleteiket a külföldről ! behozatni kénytelenek volnának, a fél vám részökre I visszatérittetnék; itt pedig az mondatik, hogy ! a fél vámot ők, felét pedig az állam fizeti: j minden tekintetben tehát az államnak a fél vám i megfizetésébe kerülne e szerződés. Ezen tej kintetbe előttem a dolog tökéletesen egy. i De különbséget látok az ottani vállalkozók ! és az itteni vállalkozók közt, t. i. annyiban, : hogy az alföldi pálya vállalkozói a vaspályát I nem csak épitik, hanem 90 évig használni | is fogják, ezen vállalkozók pedig egyedül épitik. | E különbség azonban, épen a kérdésnek sarkpontját tekintve, meggyőződésem szerint inkább az eredeti szerkezet kihagyása mellett, mint ellene szól, a mit egy pár szóval igen röviden fel i is fogok világosítani. Előre bocsátom, hogy jelen felszólalásom, valamint a t. háznak múltkori határozata, mely az alföldi engedélyokmány függelékének módositá| sara vonatkozik, bizonyára nem a vállalkozók | érdeke ellen, mint inkább a hazai vasipar ér| deke mellett volt intézve, és igy, ha ilyen vagy | hasonló kedvezés terjesztetnék elő, de fügí getlenül attól, vajon a vállalkozók külföldről hoz| zák-e be a vasszükségletct vagy sem? avagy ha e helyett méltányos kárpótlásra tétetnék ajánlat: előre is kinyilatkoztathatom, hogy pártolni fognám, a mint, hiszem, e részben elvtársaim nagy része szintén pártolni fogná. Tehát a dolognak nem ezen oldalát értve, hanem egyedül csak a vasipar tekintetéből felvéve, ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen fél vám kifizetése akár visszatérítése vagy is mértföldenkint I 7,500 ftnak a vállalkozók javára leendő kifizetése azon feltétel alatt, ha nem belföldről veszik vasszükségleteiket : sokkal haíározattabb praemiumot képez ezen esetben, mint képezett volna az alföldi vállalkozókra nézve. Igen természetesen: mert azok nem csak venni fogják a síneket, hanem használni is,mig ezek csak venni fogják; azoknak tehát érdekükben lesz a hazai, sokkal jobb minőségű és bizonyosan két annyi ideig tartó síneket venni, ha mindjárt valamivel nagyobb árt fizetnének is érte: de ezeknél ezen érdek nem létezik. Hogy példával világosítsam fel a dolgot: Hol Ián államtitkár úr minapi előadása szerint a franczia sinekmázsája 7ft. 44 krbakerül jelenleg. Igaz. hogy a hazai vasiparnak,mely tiz év óta hasonló eredményI nek nem örvendett, mint az idén, termelése most; valamivel drágább ; de alig egy év előtt körül belül 6 ftrért volt kapható, és igy feltehetem, hogy egy év múlva 7 frt. lesz az ára, s nem lehetetlen, ( hogy a külföldi vas jelenlegi árát akkor is megtartja. Akkor mi lesz a következése ? Az. hogy midőn az alföldi
