Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-232
CCXXXH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 16. 1868.) 313 akarok élni — bizony nagy hanyagságot követett el Hód-Mező-Vásárhely kerületre és egy másik csongrádmegyei kerületre nézve. T. i. összeirta és elkészítette az előmunkálatokat, összeirta a hadköteles egyéneket; hanem egy fontos körülményt kifeledett: t. i. nem irta össze az illető években születettek közül az azóta meghalt eg} T éneket. Ily módon terjesztettek föl a hibás adatok a honvédelmi minisztériumhoz. A honvédelmi minisztérium, mint tudni méltóztatnak, az illetőséget az évben nem a nép arányára vetette ki, hanem a hadköteles ujonczok számarányához képest, Midőn ezen kivetés már ki volt mondva, és az idő rövid volt, mert az ujonczozásnak rögtön meg kellett kezdetnie, a honvédelmi minisztérium illető referense rögtön észrevette, hogy két kerületre nézve oly végtelen arány jönne ki, mely a többiekhez mérve túlságosan nagynak tűnik fel. Jelesen a vásárhelyi kerületre nézve kijött 443 illeték, holott a sokkal népesebb Szegedre nem jött ki több 260-nál. És azaz előtti ujonczozásoknál Vásárhelyt 180,néha 200 volt. Az idő arra, hogy uj tárgyalások rendeltessenek el, hog-y netalán a hibának vécére lehessen járni, igen rövid lévén, az illető referens nem gondolt mást tehetni, mint maga fejéből lehúzott 100-at, és kivetett ennélfogva 343 ujonezot Vásárhelyre, és a százat elosztotta az ország többi kerületei közt. Midőn ez lement Csongrád megyéhez, már akkor megválasztatván az alkotmányos tiszti kar, az e hibát rögtön észrevette, és felirt a minisztériumhoz. De az illető ujonczok vagy 34-nek hiján már meg lévén adva, a dolgon lényegileg segiteni nem lehetett. Tudom és felfogom mindazon nehézségeket, melyek katonai intézkedéseket illetőleg a honvédelmi minisztériumnak útjában állanak. A honvédelmi minisztérium mégis megtett mindent, mit e tárgyban véleményem szerint tenni lehet, t. i. biztositotta Vásárhelyt, hogy a jövő ujonczozás alkalmával, a mennyiban most illetőségén túl adott, körülbelül százzal kevesebbet kellend adnia, és azon 34-et, kit minden erős és valóban szigorú ujonczozás daczára sem tudott Vásárhely kiállítani a 3-dik 4-dikkorosztályból, elengedte. De mint látni méltóztatnak, még ezzel, ha a kerület irányában orvosolva volna az egyesek hanyagsága által elkövetett sérelem, az illető egyének sérelme, kik mint családapák a 3-dik és 4-dik korosztályból is besoroztattak, elenyésztetve nincs. Ezeknek szülői folyamodtak ő felségéhez, és ő felsége átlátva valóságos sérelmöket, folyamodványukat signálta, és remélem, hogy az illetőkön legalább ; annyiban segítve lesz, hogy a családos emberek és ! magasabb korosztályúak el fognak bocsáttatni. Mindemellett bátor voltam a t. ház figyelmét KÉPV. H. NÍ.PLÓ. 186V 8 VII. igénybe venni, és kérem, méltóztassék e kérvényt oly móclcu tenni át a minisztériumhoz, hogy legalább e tzó: „ajánlólag" tétetnék hozzá, a mi különben más kérdésekben is megtörtént. HaláSZ Boldizsár: Nem régen történt az, t. ház, hogy a Kiss Bálint kérelme tárgyában az illető bizottság épen azt ajánlotta, hogy a kérvény ajánlólag tétessék a minisztériumhoz. Volt szerencsém akkor a t. házat figyelmeztetni, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom teendőit összekeverni nem szabad, mert ez veszélyes; és akkor méltóztatott is a t. ház ezen elvet elfogadni, melyet ellenezni különben is igen bajos volna annak, ki a jogot magasabb szempontból fogja fel. fi gaz!) Igen nehéz lévén sokszor hallani a kervényi bizottság referensét, figyelmemet elkerülte egy dolog, melyet csak néhány nappal ezelőtt vettem észre. Ugyanis Pest város kérelme, melyben a vízvezetékhez szükséges vasakra nézve mentességet kér,pláne „kitűnőfigyelmébe" ajánltatik a minisztériumnak. Méltóztassék megbocsátani, ez beavatko zás a kormányzatba egyrészt, másrészt lehetőség arra, hogy a képviselőház magát compromittálja : mert ha valamely kérvényt a ház a minisztériumnak ajánl, nem lehet egyéb, mint utasítás. De lehet oly eset, hogy a minisztérium nem képes ezen utasításnak eleget tenni, például, ha financiális szempontból egykor vagy máskor azt kell mondania: „Non possumus": mi történik akkor? A képviselőház compromittálta magát, és magába az elvbe ütköző végzést hozott. Méltóztassék tehát megbocsátani t. képviselőtársam, a ház egyebet nem tehet, mint a kérvényekre nézve kimondani azt, hogy : ezek competentiájához tartoznak, azok meg áttétetnek ide vagy oda; de sem az „ajánló", sem „kitünőleg ajánló", sem bármi más utasító formát részemről nem tartok helyesnek, (Helyeslés) Ismétlem ennélfogva, a mit akkor elfogadni méltóztattak : hogy az áttételen kívül semmi egyéb utasítás formával ne méltóztassanak élni. {Helyeslés.) Elnök: Kivánja a t. ház, hogy egyszerűen vagy ajánlólag tétessék át? {Egyszerűen!) Justh József: Felfogásom szerint nem az a kérdés, t. ház, hogy mit méltóztatik határozni ezen kérvényre nézve, vajon ajánlólag tétessék-e át a minisztériumhoz vagy nem? hanem, a mint észrevettem előttem szólott képviselő úr beszédjéből, ő azt kivánja, hogy jövőre a ház soha se mondja ki az „ajánló" szót. Ez volt a kervényi bizottság véleménye is ; de engedelmet kérek, a ház már sokszor eltért ettől. Többször azon oknál fogva ajánlott valamely kérelmet a ház, mert azt hitte, hogy az „ajánlólag" szóban nincs kifejezve a háznak szilárd abbeli akarata, hogy a minisztériumnak 40
