Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-231

302 CCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 14. 1868.) bérét s legottan ellene működött, s a mi példátlan, még Kemény kanczellársága alatt kieszközölte, hogy Salmen helyett Schmidt Konrád neveztes­sék ki. Ezt tán képviselő úr nem tudta; de tény, hogy nem törvényes formák közt jutott a comes­séghez Schmidt Konrád. Hogy ő maga sem tartotta magát törvényes co- j mesnek, világos saját beszédéből: mert székfoglaló | beszédében azt mondja, hogy ő maga átlátja, hogy j nem törvényesen jutott a comességhez; továbbá j azt mondja, hogy az eddigi alkotmány, nevezece- j sen a februári pátens létrejötte után tetemesen vál- ! tozott Erdély viszonya a monarchiához és Magyar- j országhoz; kimondotta, hogy a szász nemzet jo- | gait is csak annyiban tartja érvényben, amennyi­ben nem ellenkeznek ezen uj alkotmánynyal; ki­mondotta végre, a mi igen jellemző és magában is a minisztérium mellett szól, hogy szükséges, mi­szerint Eedély az alkotmányos Ausztriához csat­lakozzék. Ezeket mondotta Schmidt Konrád. De én tovább megyek, és azt állítom, hogy j magának a szász nemzetnek érdekében tette a mi­nisztérium a szász eomes elbocsátását: mert a szász ispán egyszersmind a nemzet pénztára fölött őrködni tartozik ; ő tartozik ellenőrködni az egyes városok és vidékek pénztára fölött. Még 1850-ki és ennél is régibb számadások halomra gyűltek, és ugy látszik, az egyetem gyűlésében határozta­tott el, hogy a számadásokat revideálni kell. El is határozta ezt az egyetem, bizottságot is nevezett ki 5 de — hogy történt, hogy nem ? nem tudom, ezt csak az tudhatja, ki tagja volt azon bizottság­nak — elég annyi, hogy midőn azt követelték az illetők, hogy nyomassanak ki a számadások, delegálni akarták a többség által ama bizottságot. Azonban Brassó, Segesvár és Medgyes ez ellen felléptek, és azt kívánták, hogy ez mégis történ­jék meg, s meg is történt; de ezt akkor nem lehe­tett megtenni a nélkül, hogy ki ne nyomassanak. Egy jellemző nyilatkozatot tett akkor Schmidt Konrád. Azt mondotta t. i., hogy ama törvényha­tóságok, t. i. Brassó, Medgyes és Segesvár oly jo­gukat követelnek magoknak, melyekkel soha sem éltek : megtagadja tehát tolok azon jogukat, hogy számadásba vehessék a nemzet pénztárát. Azt mondotta továbbá, hogy ha azon váro­soknak pénztárát oly szoros bírálat alá vonnák, mint ők a nemzetét, abban bizonyosan oly hibák tűnnének ki, melyeket kiigazítani most senki sem tud. 0 mondta ezt, kinek kötelessége lett volna felügyelni. Azt monda továbbá, hogy az elmúlt 15 év annyira bevégzett, hogy arra visszamenve senki ellen sem lehetne követeléssel fellépni. Már midőn egy nemzetnek főnöke, ki arra van hivatva, hogy a pénztárt ellenőrizze, ugy nyilatkozik, hogy fátyolt vet a multakra: az valóban szomoritó do­log. Politikai értelemben én is megteszem; de hogy az által legalizáljam a kihágásokat, ezt soha se tenném. Azt hiszem ezeknél fogva, hogy a miniszté­rium eljárása minden tekintetben correct, és telje­sen megnyugszom a kérvényi bizottság javaslatá­ban, bár szerettem volna határozottan kifejeztetni, hogy a minisztérium eljárása helyeseltetik. Még csak pár szót, t. ház! Az említtetik a kérvényben, hogy a szász nemzet aggódva nézte a minisztériumnak ezen lépését, bár eddigi lépései­vel teljesen meg volt nyugtatva. Én megvallom, ellenkezőt érzek: én most nem érzek aggodalmat, és mindaddig aggodalmakat éreztem, mig a mi­nisztérium e térre nem lépett, midőn azokat, kik­ben nem bizhatik, elbocsátja. Hiszem, hogy voltak aggodalmai némely bureaucratáknak, ezt tudom, mert jól esett nekik, hogy a reactió folytán mind­eddig húzták a fizetést. (Derültség. Helyeslés) Én elhiszem, hogy a minisztériumnak rokonszenvre van szüksége, de nem a szász bereaucratia, hanem a szász nemzet rokonszenvére. (Helyeslés.) Berzenczey László: T ház! {Eláll; Sz avaz­zunk!) Engedjék meg, hogy ne álljak el! Alázatos véleményem csak az, {Halljuk.') hogy a jelen vita igen üdvös; én legalább igenis örvendek rajta, mert megmutatta az országgyűlés, hogy komolyan figyelmére méltat bármely sérelmet, bármi szem­pontból legyen is felfogva. Voltak idők, midőn épen nem akartak velünk beszélni. Hogy ezen kérvény most a ház elé került: csak azt akarnám, hogy azon urak, kiket a tárgy közelebbről érde­kel, mindannyian kifejtenék itt nézeteiket. Most csak röviden vagyok bátor kimondani, hogy szeretném, ha a minisztérium ezen jó példát, melyet a szászoknál alkalmazott, és mely miatt sokan felzúdultak, mielőbb megkezdené nálunk magyaroknál is. {Derültség. Helyeslés.) Nincs furcsább állapot, mint nálunk erdé­lyieknél. Fővárosunk kettő van : Kolozsvár és Pest. Kolozsvárt lakik egy felséges királyi kor­mányszék, Pesten csak méltóságos minisztérium. {Derültség. De bizony nagyméltóságú!) Végül van királyi táblánk és országos főtörvényszékünk, ugy mint volt Bach és Schmerling alatt, {Volt régeb­ben is!) T. ház! nem akarok részletekbe bocsátkozni; csak azt vagyok bátor tiszteletteljesen kijelenteni, hogy nem csodálkozom a szász egyetemen, ha az csodálkozik azon, hogy az ő comese kitétetett, a magyarok pedig megmaradnak hivatalaikban. (Derültség.) Csak ezt akartam röviden kijelenteni. Es most még Grull képviselő úr indítványára vagyok bátor megjegyezni, hogy szerettem volna, ha ezen tárgy fel nem vétetik; de ha a miniszte-

Next

/
Thumbnails
Contents