Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-231

CCXXXI. ORSZÁGOS mes legfőbb politikai hivatalnoka a szász nemzetnek. Erre nézve nincs mit tovább fejtegetni. Hanem az illető beadványozók nagyobb súlyt fektetnek arra, hogy a comes választásos hivatal, az ilyeket tehát oda érteni nem lehet; és felemiitette különösen a kérvényt benyújtó tanácsos és képviselő azt, hogy a mig jog jog, a törvény pedig törvény , azt meg kell tartani. Elfogadom szívesen ezen utasítást tőié, bár megvallom, egy kevéssé viszásan tűnik fel, hogy oly hathatósan beszélnek most a törvény sérthetlensége mellett olyanok, kik az előbbi években a leopoldi diploma eltörlésében oly nagy részt vettek s oly készséggel áldozták fel magát a szász nemzet alkotmányát. {Helyeslés) T. ház! mindenekelőtt kijelentem, hogy ezen az utón nem követem. Én szoros bírálat alá kívánom vétetni a minisztérium tetteit, és azt, vajon oly hivatal-e ez, mely választástól 'függ? és merem állitani, hogy nem az. Itt a választás nem tisztán választás, hanem inkább, mondhatnám, kijelölés. A kinevezés, mit a törvény emlit, egyenesen ő felsége által, s pedig most már a felelős minisztérium közbejöttével kell hogy történjék : mert ugyanis a szász comes, mint tudjuk, régen szász ispán, ^* olt a szebeni királybíró, ki egy személyben concentrálta e két hivatalt. Mi lett ennek eredménye ? Azon anomália, hogy a ki megválasztatott szebeni királybírónak, ugyanaz lett comes és lett a leopoldi diploma 9-ik pontja szerint consiliarius is. Ezen. anomál állapot feltűnt a kormánynak 1796-bau. és mint akkor történni szokott, nem a törvényhozás, hanem rendelet utján akart ezen bajon segíteni. Segített is olyképen, hogy egy rendeletben elhatároztatott, hogy a két állás egymástól választassék el, de a comesi állást ő maga fogja betölteni. Magok a kérvényezők is, mint itten állítják, nem ellenezték akkor azt, hogy elválasztassék a két "állás, de igen is ellenezték azt, hogv minden választási jogától megfosztassék a szász nemzet; és ők e miatt azután folyamodást terjesztettek a kormányszékhez és az országgyűléshez is ; de a kormány megállapodott előbbi határozata mellett, és csak 1816-ban, 1826-ban és 1845-ben hozta valósággal a dolgot rendbe, és pedig 1845-ben annyiban törvényesen, a mennyiben akkor már kihallgattatta a szász nemzetet is, de annyiban szerintem törvénytelenül, a mennyiben nem az országgyűlésen, hanem ujabban is csak rendelet utján határoztatott el. Ugyanis megjelent egy rendelet, mely a szász nemzet kihallgatása és a communitások kihallgatása után ez ügyben rendelkezik: ez először azt rendeli el, hogy ha tnegürül a comesi állás, akkor a királyi kormányszék felszólítása következtében választás rendeltessék el a szebeni kiÜLÉS. (Május 14. 1868.) 301 rálybirói állomásra olyformán, hogy minden communitás egy tanácsossal — s oda van még téve, a bírákkal — válaszszanak 6 — 6 consiliáriust. Ezen hat consiliáriust küldték a communitások a szebeni egyetemhez, a szebeni egyetem pedig leküldötte választás végett candidatióját a szebeni communij tásnak választás végett, és ez utóbbi abból kül| dött fel egy három tagú candidatiót a comesre I nézve , kit ő felségének volt joga kinevezni. | Ezt senki sem fogja másnak mondani, mint kije; kölesnek, s e szerint is, mint kormánytól kinevezett I hivatalnok, elbocsátható lett volna. I De eltérek ettől is. A dolog Iegnevezetesb része az, hogySchmidt ! Konrád nem is törvényesen megválasztott comes. | Ezt hosszasabban nem kívánom indokolni: kifej í tette ezt Bömches képviselőtársunk bővebben; én csupán Gull úr beszédére kivánok válaszolni. 0 ugyanis azt állítja, hogy a közvélemény | nem ugy születik, a mint Bömches képviselőtársunk mondotta, hanem születik a szász communitásbau. Ez helyes volna, ha azok a szász communitások magok határoznának. De nem ugy van. Nem azok küldöttek Brassó vidékéről azon telej grammot, a kik választottak, hanem küldötte a 1 communitás, ez pedig csupán bureaukratikus testület : s itt van a különbség, a mint ő szokta magát kifejezni. Nem tudom, ugy értette-e? de én j tudom, hogy úgy van. Ezek voltak azok, a* mikre tekintettel kell lenni. Az van még a kérelemben, hogy sérelmesnek tartják, miszerint helyettesités utján történt a szász comes kinevezése. Erre sem terjeszkedem ki, mert ez ki volt már fejtve bővebben; csupán itt is Gull úrnak akarok válaszolni, mivel ő azt állította, viszszamenve a szász comes elmozdítására, hogy Salmen consiliariusnak tétetett, és ezzel vége volt mini dennek. Itt határozottan azt mondom, hogy igen is nagyon méltóztatik csalódni a t. képviselő úr. Mert Salmeu 1846-ban comessé választatott, és I pedig egészen törvényes formában, be is igtattaj tott. Később Salment 1852-ben felhívták a cassationshoí'hoz mint referenst. Oda, hoo-y miért renI delték, a t. képviselő úr bizonyosan vagy nem j tudta, vagy nem akarta tudni. Azért rendelték fel, | mert akkor a szász bureaukraták oda ajándékozták alkotmányukat Stadionnak, s az alkotmányos comest el kellett valahová tenni, és igy vitték fel Bécsbe referensnek. Ezen tényállás után báró Kemény Ferencz 18öl-ben mint kanczellár azt hitte, hogy a szász nemzetnek azzal valami szolgálatot tesz, ha a törvényesen megválasztott comest visszahelyezi. De nem ugy volt: mert a szász nemzet örült volna ugyan ennek; de a szász bureaukratia Salmenben nem találta fel a maga em-