Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-231

300 CCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 14. 1868.) ma tárgyaltatik, néhányszor beadott a kormányhoz indítványokat ezen regulativum punctumoknak változtatása végett, de közölök egy sem intéztetett még el. Épen azon egyetem, melyről ma szó van, be is adott egy kérvényt, ha nem csalódom, az igen t. minisztériumhoz a végett, hogy azon indítvány, a melyet ezelőtt egy néhány esztendővel beadott, midőn még az udvari kancellária fenállott, adassék neki vissza, hogy azt az idő kellékei és a változott közjogi viszonyok értelmében megváltoztathassa. És bátor vagyok magára az egyik kérvényre hivatkozni. Ha nem csalódom, a segesvári polgárok nyíltan kimondják, hogy átlátják a reform szükségességét, és készek is, hajlandók is az idők kívánalmai és a beállott közjogi viszonyok szerint reformokat létesiteni. Azt tehát egyátalában nem lehet állitani, hogy a régi rendszert fen akarják tartani. Az egész különbség nézetem szerint csak abban áll, hogy ők törvényes utón akarnak reformokhoz jutni és nem egy regulativum punctomot a másik regulativum punctummal felcserélni. Azért nézetem szerint nem is lehet rólok mondani, hogy a kormánynak eljárásába akadályokat akarnának gördíteni. Kézetem szerint épen ellenkezőleg áll a dolog. És csak az a különbség, hogy nem akarnak csupán hódolatot, hanem szeretetet gerjeszteni a mostani rendszer iránt. Ezeket tartottam szükségesnek a kérvényezők érdekében felhozni. Atöbbire, a mi mondatott, nem refleetálhatván, ismételve felkérem a t. házat, szíveskedjék elleninditványomat elfogadni, mely, a mint mondottam, oda megy ki, tétessenek át ezen kérvények az összes minisztériumhoz a végett, hogy intéztessenek el a fenálíó törvények szerint. Elnök: T. képviselőház ! A t. képviselő úrnak azon állítására, miszerint nem tudta, hogy mai'napon ezen kérvény tárgyalás alá kerül, következőleg ily nagy fontosságú dologhoz kellőleg el sem készülhetett: az ügyrend érdekében annyit van szerencsém válaszolni, hog}' a házszabályok 80. szakasza szerint megkívánt módon a kérvények lajstroma az azon szakaszban meghatározott idő óta a ház asztalára le van téve, és e kérvények már a tegnapi napirendre ki voltak tűzve, tárgyalásuk azonban tegnapról mára halasztatott. Ennek következtében csakis a képviselő urnák saját tetszésétől függött volna e lajstromot megtekinteni, fHelyeslés.) Gull József: T. ház ! Szabad egyl szót szólanom ? (Felkiáltások : Nem lehet!) Bethlen János gr.: Megvallom, óhajtottam volna, ha e dolog tárgyalása minél rövidebben történt volna meg; még inkább óhajtottam volna, ha ezen tárgyat napirendre sem hozta volna az illető communitás ; miután azonban már ez megtörtént, miután a kérvényt benyújtott igen t. egykori kormányszéki, jelenleg miniszteri tanácsos és képviselő Rannicher Jakab úr jobbnak látta a kérvényt nem csak benyújtani, hanem maga részéről is elfogadni mindazon elveket, melyeket a kérvényezők kimondottak: kötelességemnek tartom lehető röviden e tárgyra vonatkozó nézeteimet elmondani. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy a kérelem nem oly természetű, melyet, mint az előttem szólott segesvári képviselő úr mondotta, az egyik minisztériumtól az összes minisztériumhoz át lehessen tenni. A kérvény oly természetű, mely határozottan vádolja a minisztérium tettét, és azt mondja, hogy a minisztérium megsértette a szász nemzetnek törvényes szokásokban és szerződésekbea gyökerező jogait; a kérvény azt mondja, hogy a szász nemzet joga meg van sértve különösen az által, hogy a comesi állomás helyettesítés utján töltetett be, holott azt szerintök a szebeni király-bírónak kellett volna ideiglen elfoglalni. Továbbá a kérvényezők abban is sértést találnak, hogy a minisztérium azon leiratában, melylyel Konrád Mórt kinevezte, azon kifejezéssel élt, miszerint ezen kinevezés csak ideiglenes, azon időig, mig a törvényhozás az ispánság hatásköre és választási módja fölött végleg intézkedni fog, mert szerintök Magyarország országgyűlésének ebbe nincs is joga beleelegyedni, hanem azt egyedül a szász nemzetnek kell o felségével elintézni. Ezek a sérelmek. Azt hiszem. oly nagy vádak ezek, hogy az országgyűlésnek kötelessége megvizsgálni, s ha a minisztérium sértőleg járt ei, a nélkül, hogy azt az alkotmányos szabadságnak fentartása megkívánta volna, a nélkül, hogy a szász nemzet érdeke megkívánta volna: akkor a minisztérium tettét roszalni kell. akkor a kérvényezőknek igazat kell adni, és őket segíteni Ö" felségéével ezéljaik elérésében; ha ellenben az derülne ki. hogysem a törvények, sem a szász nemzet jogai meg nem sértettek . ha még inkább az derülne ki, hogy Schmidt Konrád, ama régi megrögzött bureaukrata elmozditása ugyanazon nemzettől, mely át meg át volt hatva a reactió szellemétől, e határszélben szükséges volt: akkor a minisztériumnak indemnitás nélkül is meg kellett hogy tegye ezen lépést. A kérdés tehát itt az, megsértetett-e a törvény? Azt hiszem, erről nem szükség hosszan nyilatkoznom , mert ez már elmondatott. Ott van a bizottság véleményében is, hogy az 1848-dik évi I-ső t. czikk 4-ik szakasza világosan csak azon hivatalnokokra szorítja az elmozdithatlanságot, kik biróí állomásban vannak alkalmazva; de a comesi állásra nézve senki sem fogja tagadni, hogy a co-