Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-206
CCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 14. 1868.) 17 végett már kétszer folyamodtak, de kérelmöktől mindannyiszor ismételten elutasitattak, kijelentetvén, hogy a biztosíték összege alól nem kiváltságoltatnak. Kérvényezők meg levén győződve, hogy az idézett törvénynek ellenükben sincs viszszaható ereje , hogy a hivatkozott 1847—48. 4. fej. 37. §. csak is az azon idők óta keletkezendő nyomdászoknak teszi tisztévé a 2000 forint cautiő lefizetését, hogy ők, mint már akkor, bárha a szokásos kiváltság melletti nyomdatulajdonosok azon kötelezettség alá nem tartozhatnak : tiszteletteljesen kérik igazságos ügyöket a t. képviselőház védszárnyai alá fogadtatni s a kétszeres miniszteri leirat kötelezettsége alól magokat fölmentetni. Hivatkozással a hasontárgyu régibb végzésre, elintézés végett a belügyi minisztériumhoz áttétetni véleményeztetik. {Helyeslés.) Poor László és Jandrekovics János pestvárosi lakatos és csizmadiamesterek, kérvényükben előterjesztik, miszerint 1849 júliusban a magyar hadsereg részére 1362 oszt. frt és 55 kr értékű fölszerelvényeket szolgáltatván ki, ez összegből a közbejött országos szerencsétlenség miatt legkevésbbé sem részesíttettek, smint nagycsaládu és szegény emberek, különben is e veszteség anyagi áldozatjai levén, most már az ország sorsának jobbrafordultával s a nemzeti kormány visszatértével, igazságos követelésük megtérittetését kieszközöltetni és utalványoztatni kérik. Elintézés végett a m. kir. pénzügyi minisztériumhoz áttétetni véleményeztetik. [Helyeslés) Esztergom szabad kir. város közönsége okiratokkal támogatott kérvényében előterjeszti, miszerint a városi községhatóság az alkotmányos élet megkezdésével azonnal számot vetvén a helyi körülményekkel, melyek a város anyagi jóllétét rendszeresen nem csak aláásták, de végleg elszegényítettek, az adott és létezett körülmények enyhítése s részben megszüntetése végett saját részéről több irányban kellő kérelmi lépéseket azonnal megtette. S a többi közt különösen elismervén, hogy a közönség vég elszegényitésére az illetéktelen borfogyasztási adó évek során át, mindenkor legtöbbet tőn : már korábban régibb elöljárósága mind a cs. kir. pénzügyérséghez és a m. királyi helytartó tanácshoz, mind közelebb a magy. kir. pénzügyi minisztériumhoz, ez érdekben kiválókig folyamodott. Ugyanis kérvényező közönség szerint az 1850. évi országos törvény és kormánylap 26-ik darab 357. sz. a. 499. lapján közzétett cs. k. nyiltparancs azt rendeli, hogy a bor- és hústól való fogyasztási adó ugy amint az az osztrák örökös tartományokban létezett, Magyarországban is életbe léptettessék; e nyiltparancs szerint tehát kérvényezők szerint Esztergom nem csak csupán mint 8000 lélekkel bíró város egyes egyedül a l KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / g . vn. 3-ad osztályú városok mértékében adóztathatott meg, de a városon kivül levő pinczékben létező borkészlet fogyasztási adó tárgyává nem is tétethetett, Azonban, már az absolut uralom idejében, e nyiltparancs rendeletének világos szavai ellenére, Esztergom a 2-od osztályú fogyasztási adóval rovatott meg, s a borkészlet a városon kivüli pinczékben is — bár a termő föld már külön adó alá vétetett — szintén külön fogyasztási adó alá később fölvétetett. Ez érintett, még az osztrák absolut értelemben is jogellenes visszaélés keserű súlyát s elszegényitési horderejét az akkori elöljáróság ösztönszerűleg érezvén, ez ellenében orvoslásért a cs. k. pénzügyérség és helytartó tanácshoz kérelmezett, s az alkotmányos élet megkezdésével annak kártékonyságát s életgyilkoló elviselketetlenségét a kérvényező közönség még inkább be látván, ez illetéktelenül kivettetni és beszedetni szokott fogyasztási adó enyhítéséért, különösen azért, hogy a fogyasztási adóterhet illetőleg a kérvényező 8000 népességű város az e tekintetben harmad osztályú városok sorába ejtessék, hogy a városon kivül, s a belsőséghez nem tartozó pinczíkben létező borkészlet fogyasztási adó alá ne vettessék, indokolva a m. kir. pénzügyi minisztériumhoz azonnal folyamodott. Azonban kérvényezők október 14-ről az 52210. sz. leirat utján az illető pénzügyi minisztérium által azon indokból, mert Esztergom városának vele egy fogyasztási adóterületet képező Szt.-Tamás és Szt.-György mezővárosok és a Vízivárossal II. fogyasztási adó osztályába lett sorozása, továbbá, a szőlőhegyenkinti pinczékben fekvő boroknak felvétele, nyilvántartása és megadóztatása az eddigi — a magyar országgyűlés mindkét házának határozata folytán folyó év végéig érvényben maradó azon szabályokon, melyekhez a város közönsége maga is ragaszkodott, a midőn a bor- s husfogyasztási adó beszedését 1854-től 1859-ig önkéntes egyezkedés utján kezelte — alapszik, kérelmükkel elutasittattak. De kérvényező közönség azon meggyőződésben lévén, hogy az országgyűlési felhatalmazás a borfogyasztási adóval, maga a nyiltparancs szellemével ellenkező visszaélésére nem ad jogosultságot, hogy az 1854-től 1859-ig volt városi hivatalnokoknak csak is a kormány parancsát teljesítő magaviselete és alkalmazása alkotmányos községhatóság törvényes kérelme ellenében nem bir, nem bírhat kötelező erővel: e szempontból ujabb folyamodványnyal kívánt járulni mind az összes m. k. minisztériumhoz, mind a t. képviselőházhoz, ez utóbbi kérvényükben is, jogosságuk érzetében, tiszteletteljesen esedezvén, hogy Esztergom fogyasztási adóteher tekintetében már ez évben is a Ill-ad osztályú községek közé soroztassék, s nem a belsőséghez tartozó pinczékben létező 3
