Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-229

262 CCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 12. 1868.) ügyi kérdés is, mert azt merem állitani, hogy ha egyoldalulag járunk el, és nem tervezzük a vonalt akkép, hogy a kőszénszállitáson kivül, az alföldet egy állandó kiviteli piaczczal kössük össze: akkor bizonyára sok évek során kell majd az államgarantiát igénybe venni s terhét elviselni. Ezért voltam bátor felszólalni, és figyelmeztetni a t. házat, hogy pénzügyi szempontból is okvetlen szükségesnek tartom ezen szárnyvonalnak elfogadását s a tett indítvány elvetését. (Helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! Azt hiszem és ugy fogom fel a dolgok állását, hogy ha Horvát-Szlavonországokkal ügyünk már rendezve volna, most nem beszélnénk aíföld-eszéki, hanem beszélnénk alföld-fiumei vasútról. Teljes meggyőződésen^ reménylem és elvárom, hogy a napokban a kérdés politikai részén íul leszünk. Csak is közös óhajtásunknak adok kifejezést, midőn reméiyylern. hogy a nehézség meg fog szűnni rövid időn, és ki fogja mondhatni az országgyűlés, hogy „alföld-fiumei

0 vasutat és nem „alföld-eszéki •' vasutat épit. Azt vélem , legfőbb súlyt érdemlő kikötés az , hogy kimondassék azon jövő engedélyben, melj az Eszékről Fiúméba vezető vasútról fog szólni, hogy az Eszékről Sziszekre és Sziszekről Károlyvárosra directe vezettessék, nem pedig, hogy megmaradjon egy szöglet a meglevő zágrábi irá,nyban. Ezt én a kereskedés jövő fejlődésére nézve igen fontosnak tartom. Államtitkár úr előbb emiitette fel azt, hogy a kérdésben levő szárnyvonal kiéjdtése mint utolsó építményi szakasz van a szersződésben kitéve, tehát akkor fog az kiépíttetni, midőn már többi része a fővonalnak ki lesz építve. A vasút, ha Eszéken keresztül nem oly formán, mint tervezve van, nem eltérésekkel Diakovár felé, esnem tudom még hová, hanem ha a legrövidebb vonalon Sziszek felé vezettetik, még többel lesz rövidebb, mint 17 mértfölddel a triesti vonalnál. Én tehát nem látom azon aggodalmakat, melyeket épen néhány barátim felhoztak, annyira indokolva; és igy nem e tekintetben, hanem igenis azon tekintetből pártolom Grh)*czy Iguácz indítványát, hogy ha ez majd alkalmaztatni fog a vasútnak azon részére, mely Eszéktől fog Fiúméig vezettetni, itt nem kívánnám, hogy a fővonal iránya mindenféle helyi érdekeknek alárendeltessék, hanem a helyi érdekek tekintetéből vezettessenek mellékszárnyvonalak a fővonalhoz. A mi már a pénz beszerzését magát illeti, ezen vasutak építésére szükséges tőkék beszerzésénél egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. Nem ismerek egyhamar nagyobb bajt, mint hogyha valamely országban egy tulhatalmas vasúttársaság kezébe veszi az összes vasutakat; erre nézve vannak példák Francziaországban. Olaszországban és még nagyobb mértékben Észak-Amerikában, és némi tekintetben minálunk is, merta: déli vaspályatársaságnak itt túlsúlya van. Én tehát abban látom az előnyt, hogy itt most egy társaság alakuljon, mely főrészében nem a déli vasuttárság részvényeseiből, hanem más tőkepénzesekből áll, s épen azt kívánnám, hogy ezen társaság vesse meg alapját és építsen tovább oda más vonalakat is. Nem kétlem, hogy ha Horvát- és Tótországokkal a kiegyezkedés megtörténnék ma, és ugyanazon társaság felszólittatnék, hogy épitse tovább a Fiúméig vezető vonalat ugyanazon feltételek alatt, bizonyosan igen szívesen kiépitené azt Károlyvárosig. Más a Károly várostól Fiúméig vezető vonal: itt az akadályok igen nagyok és az építkezés igen költséges; azonban, a mennyire értesülve vagyok, aránylag csekély árkülönbséggel azt is átvenné ugyan e társulat; és ez bír annyi erővel, hogy tovább fogná építhetni az egészet kedvező feltételek mellett. KaCSkOViCS IgnáCZ: Azok után, mik itt elmondattak, megnyugtatva érzem magamat az iránt, hogy a szárnyvonal kiépítése nem fogja akadályozni az eszék-sziszeki vonal kiépítését; megnyugtatva érzem magamat azért, hogy ha a ház az ország érdekeivel összeegyeztetőnek találja ég látja, hogy ezen vonal kiépítésére társulat nem találkozik, maga is ki fogja építtetni államköltségen ; én tehát ezen szárnyvonal kiépítését akadályozni nem óhajtom. De van egy más, ennél sokkal fontosabb kérdés, melyet a ház figyelmébe ajánlani kivánok: az t. i.. hogy valamint a magán élet| ben, ugy a társulatoknál és vállalkozásoknál is, minél több kis társulat alakul, annál több regié-és üzleti költséget eredményez ; egy nagy társulattal a kis társulatok nem állhatják a versenyt; és hogy ezen vasutaknál szükségképen be fog következni az, a mi bekövetkezett Francziaországban, mert sehol sem szükségeltetik annyi üzleti műhely és gyártelep, mint a vasutaknál; minek következése az, hogv a kis építési társulatok nem levén ezt képesek kiállítani, jövedelmük nagy részét fölemésztik és kénytelenek az állam subventióját igénybe venni, A ki foglalkozott a francziaországi vasuttársulatok ügyével, tudni fogja, hogy ott kezdetben igen sok társulat keletkezett, melyek kedvezőtlen üzletet vittek és az állam segélyezésére rászorultak, a miért is az állam inkább fusiót létesített az egyes társulatok közt, s igy alakult azon nagy központi társulat, mely nagyrészt kezeli a francziaországi összes vasutakat, a minek következése az lett, hogy az állam nem esak nem ad subventiót, hanem ellenkezőleg tetemes jövedelmet huz, sha hitelt lehet adni azon jelentésnek, a mely az 1866-diki eredményről 1867-ben kiadatott, s melyben hazánkfia Horn