Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-226

CCXXVI ORSZÁGOS ÜLÉS (Május 8. 1868.) 215 hogy minden ember szeret a maga rendes birósága előtt igazságszolgáltatást keresni és semmi, a tőrvénynyel ellenkező octroyált bíróságnak nem örvend; a másik az. hogy meg kell vizsgálni, vajon a kereseteknek a rendes bíróság elé utasitása mennyiben kivihető, és mennyiben lehető nagyobb károk és bajok nélkül ? ha pedig ez nem lehet, micsoda törvényes mód mutatkozik arra, hogy e bajon az országyülés és a kormány segítsen? A rendes bíróságoknak ezen kérdéseknél alkalmazását részemről nem tartom kivihetőnek, vagy legalább nem tartom zavar nélkül használhatónak. Talán 30 vagy 40 község van azon helyzetben, hogy vegyes ajkú, de ugyanazon vallású lakói közt előfordul a meum és tuum közti kérdés, épen az egyházat illetőleg. S ha még ezek csupán tőkékből állanának, azt mondhatná az ember, hogy a késedelem nem veszélyes; hanem épen Isten háza forog kérdésben: a községben csak egy templom van, ezt az egyik is másik is követeli magának. Ezen kérdés eldöntendő. Rendes per utján, e pereket minden községnek külön kellene mozdítania területi birósága előtt, azaz a megyei törvényszék előtt; mivel pedig több megyében vannak e községek, tehát egyidejűleg több bíróság előtt mozdittatnék a per. Nem akarok arra terjeszkedni, mit Halász képviselőtársam mondott — ámbár nagyrészt magam is igaznak hiszem, hogy azon törvényszékek tán magok is ingerült, izgatott állapotban lesznek, mi elkerülketlen, mert épen vallási érdekeik forognak fen, oly megyékben, hol a törvényszéknek tetemes részét egyik vagy másik felekezethez tartozók képezik — hanem azon lehetőségre figyelmeztetem a t. házat, hogy ha annyi a per, a hány a község, annyi a törvényszék, ahány területi bíróság competál az ítélethozatalra: meg nem történhetik-e, hogy a legnagyobb difíbrmitás lesz az eljárás elveiben s az Ítéletekben ? Kívánatos-e ez? (Helyeslés.) De tovább megyek. Mellőzve az egyes községeket, a mennyire én tudom, elosztandó a nationalis fundus, vagy legalább a románok abból részt kívánnak; lehet, hogy a szerbek nem akarnak nekik annyit adni, mint a mennyit ők kívánnak; szóval a natioiialis fundus lehet — nem tudom ^lesz-e — de mindenesetre lehet per tárgya. Azt kérdem most, ki lesz e kérdésben a rendes bíróság ? A nationalis íundus az egyházé, sz egyik rész szerint közös tulajdon, mig a másik szerint csak kis részben illeti az egyiket; szóval ez perkérdés: s hol fog ez elintéztetni ? Ha azt tekintjük, hogy a hol az eddigi metropolita volt, akkor a karloviczi érsek székhelyén volna a dolog elintézendő. Jelenleg ama helyiségek még tettleg nem állnak szorosan véve a magyar biróságok és kormányzat hatalma alatt; reméljük, hogy'ez állapot meg fog i szűnni, de e pillanatban még nem szűnt meg. To', vább megyek. A klastromokról és pedig talán 27 | vagy mennyiről van szó; ezeknek egy része Szej rémben, más része Aradban fekszik; ezekre nézve i tehát Szeremben is Aradban is kell perelni. És | melyik a gradualis appelláta ez idő szerint ? A régi | perekben Horvátországban és a Magyarországhoz . nem tartozó társországokban a báni tábla, MagyarI országban a kir. tábla és a septemvirátus. Kérdem, lehet-e. ezen dolgokat ugy intézni el. hogy ezen pe| reknek egyes részei a legelső bíróságtól az utolsóig más meg más forumok elé vitessenek? Azt hiszem, 1 hogy ezt magok a szerbek sem kívánhatják, sőt senkisem kívánhatja, mert nem egyez meg az • igazságkiszolgáltatás czélszerüségével, különösen 1 pedig ezen esetben. A rendes biróságokat továbbá nem tartom alkalmasaknak, ezen nehézségek folytán, azért se, mert ezen eljárás rendkívül sok időbe kerül, sok ; perhuzásokkal jár. Ne mondja senki,.hogy hiszen ! az egész felekezet nem fogja kivánni a pérhuzást! | Senki sem tiszteli jobban az ügyvédi testületet, \ mint én — magam is nominaliter legalább tagja | vagyok {Derültség) — : hanem annyi mégis igaz, hogy a fél maga sem tudja gyakran megakadályozni, hogy az ügyvéd optima fide mindent el ne kövessen a per húzására, sőt ezt némelykor épen kötelességének is tartja. Czélszerü lesz-e, ha kivált egyes perek öt-hat esztendeig húzódnak? nyer-e ] vele az ország? nyer-e azon két felekezet uyugalj ma? nyer-e a polgárok jólléte, ha azon perek,me! lyek a legszentebbel, az isteni tisztelettel vannak 1 kapcsolatban, a végtelenig elhúzódnak? A mint tehát mondom, rendes bíróság alkalmazását lehetlennek tartom. Előttünk áll már most két mód: az egyik a | compronrissum, a másik a delegatió. A compromissumot akkor, midőn ily mélyen I beható és a kedélyeket sokban nyugtalanító kérj dések forognak fen, egy okból nem tartom czélI szerűnek: mert az élet azt mutatja, hogy a comj promissumoknál egy ember ítél. (Helyeslés.) Az ! egyik fél előre igyekszik meggyőződni annak né| zeteiről, a kit biróul akar megválasztani, és választja a nézeteivel megegyezőt; a másik fél hasonlót tesz. így valószinü —- nem mondom, hogy supponálom, hanem az élet azt mutatja — hogy mindegyik félnek birája az ő választójának nézeteit igyekszik érvényre juttatni és végtére az ügyet eldönti az elnök. (Helyeslés.) Nem szeretném sem azon felelősséget elvállalni, hogy ily nagy horderejű kérdésben én döntsem el a dolgot, és nem is bíznám egy emberre ezen minden esetre igen terhes provinciát. A compromissumot tehát nem óhajtom. (Helyeslés.) Hátra van a másik mód: a delegatió. Ezen